Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


György Alfréd testvér: HAZATÉRÉS

2011.03.02



Hogy miért?

Magam sem tudom…

Egyszer csak mély és csendes,

nyugalom árasztott el.

Kék volt és hullámzó,

mint a mennybolt…

Az ég lovasai dalolva cikáztak,

felborzolva nyugalmát,

az őszinte égnek.

Látod?

Kérdeztem magamtól halkan,

hogy meg ne zavarjam

a körülöttem játszó világ örömét.

És mindez értem…

Nekem örül a világ,

nekem bontja szirmait,

felém árasztja illatát!

Nagyot szippantottam a levegőből,

megízlelve zamatát kifújtam,

majd újra… és újra…

Valóban csodálatos!

Átadtam magam a csendnek,

és szívem ritmusával lüktettem

a természetbe,

hogy KÖSZÖNÖM!

Jaj, de jó! Újra itthon vagyok,

hazajöttem.

Felnéztem az égre – könnyes

Szemmel adtam hálát a

szeretet és Béke Lelkének.