Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zacskóba csomagolt szeretet

2016.06.28

 

Kényezteti a gyereket a nagymama? Nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy van nagymama és szereti az unokáját. A kényeztetés nem föltétlenül ajándékokkal, édességgel való elhalmozást jelent, és nem is azt, hogy ellentmond a szülők nevelési elveinek. Ideális esetben a nagyszülő szívét önfeledt boldogság tölti el unokája megszületésekor, életének örömteli kiteljesedését jelenti. Érte érdemes reggel felkelni, tenni, dolgozni, egészségesnek maradni vagy meggyógyulni. Amikor vele lehet, nem akar mást, mint örömet szerezni, feltétel nélkül szeretni és törődni.  Igyekszik ráhangolódni az unoka „hullámhosszára”, tanítgató, mesélő barátja lenni, a szabadidőt kreatívan eltölteni, engedékenynek lenni úgy, hogy az unoka érdekében a következetesség, rendszeresség elve ne csorbuljon.

Az unoka és nagyszülők közötti viszonyt sok tényező befolyásolja: a nagyszülők életkora, egészségi állapota, munkahelye, valamint a szülők és nagyszülők kapcsolatának szorossága. Ez utóbbinál kiemelném az anya és nagymama harmonikus viszonyának fontosságát.  Természetesen ezek a kapcsolatok helyzet-, nagyszülő-, szülő- és gyerekfüggőek.  A gyermek érdekét néző felnőttek részéről fontos egy bizonyos mértékű kompromisszumkészség. Ez nem egyszerű feladat, de megvalósítható. Elengedhetetlen az állandó őszinte megbeszélés, egyeztetés, egymásra figyelés.  Ez az alap, e nélkül konfliktusok adódhatnak.  Mindkét fél részéről akarni kell a jó viszonyt. Nincs minta, egyénileg, személyiségtől függően kell kidolgozni, megkeresni a jó megoldásokat. Fontos megegyezni az alapelvekben, hogy a szülő és nagyszülő ne valljon gyökeresen eltérő nevelési elveket. Ettől még nem kell mindenben egyetérteniük. A világ változásával más elvek, más prioritások vannak, mint évtizedekkel ezelőtt. Nagy empátia és tolerancia kell ahhoz, hogy a szülő és nagyszülő képes legyen a különbözőségeket elfogadni, tisztelni. Egyértelműnek kell lennie, hogy a gyereknevelésben mindenképpen a szülőé a döntés joga és felelőssége. Ha a gyerekek azt érzik, hogy a szülők és nagyszülők egy irányba húznak, sokkal inkább hajlandóak együttműködni, szót fogadni.

Valljuk be, kezdő szülőként görcsösen ragaszkodunk nevelési elveinkhez, elért eredményeinkhez, a könyvekben előírtakhoz, és minden nagyszülői fellazítást igyekszünk kétségbeesetten visszaverni. Aztán ahogy rutinosabbá, tapasztaltabbá válunk, a második vagy többedik gyereknél elfogadóbbak, lazábbak leszünk. Hasznos, hogy az általunk felállított szabályok mellett rugalmasak is tudjunk lenni, ha a helyzet úgy kívánja, tudjunk mérlegelni, hogy mi fér még bele, melyik elvünkből tudunk engedni, melyikből nem, hogy ne legyen a gyerek kárára.

Hagyjuk, hogy úgy szeresse a nagyi az unokákat, ahogyan ő a leginkább tudja. A nagyszülői szeretetnek a megtapasztalása nagyon fontos élménye egy kisgyereknek, nagyon sok pozitív élményt elraktároz, elvisz magával a nagyszülői házból, amire mindig örömmel emlékszik majd vissza. Mint minden sikerért, a szupernagyiságért is meg kell dolgozni.  Ne romboljuk szét, csak mert minden pontosan nem úgy történik, mint otthon. Gondoljunk csak vissza saját gyermekkorunkra, miért szerettünk a nagymamánál lenni?

Fölösleges elrontani egy jól működő, hosszú távú kapcsolatot egy ebéd előtt megevett csokis kekszért vagy a boltban vásárolt maci formájú gumicukorkáért.  Ha ez ritkán történik meg, ne reagáljuk túl a dolgokat, inkább váltsunk nézőpontot. A csomag gumicukorkát felfoghatjuk zacskóba csomagolt szeretetnek is, a gyermek úgyis érzi, hogy mi miért történik. Ha a gyerekek jól érzik magukat a nagyszülőknél, az mindenkinek jó, hiszen így teljesen nyugodt szívvel tudjuk rájuk bízni őket akár hosszabb időre is, ha úgy adódik. Az a legfontosabb, hogy érzelmi biztonságban tudjuk a gyerekeinket, miközben mi egyéb dolgainkkal vagyunk elfoglalva, s ha ennek az az ára, hogy a nagyi egy órával később vagy korábban fekteti le a gyereket, vagy, hogy a kétféle reggeli mellé egy harmadikat is készít neki, akkor legyen! Ettől még minőségi időt töltenek együtt, sétálnak, kertészkednek, énekelnek, rajzolnak, mesét hallgatnak, bábszínházaznak, szomszédokat látogatnak, jó nagyokat beszélgetnek, és mindig tanulnak valami újat, valami szépet. Örüljünk, hogy van, aki segítsen. Mi, szülők sem tudunk tökéletesek lenni, legjobb esetben csak elég jók, a nagyitól  se várjunk többet. Hagyjuk meg neki azokat a feladatokat, melyekben ő a legjobb, hiszen ő fürdeti a legügyesebben a pici babát és ő süti a világ legfinomabb almás tésztáját.

Ne feledkezzünk meg az őszinte, tisztelettudó kommunikációról, a nézeteltérések felnőtt módon való megbeszéléséről. Erősítsük meg a nagymamát abban, hogy fontos része az életünknek, a gyermekeink is nagyon szeretik. Minőségi segítségéért tisztelet, megbecsülés és pozitív visszajelzés jár.

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet – pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

Gidró Melinda