Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÁRS-KAPOCS

2014.08.11

  

„Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életnek értelme. Másodszor meg kell találnia, mi az.”  L. Tolsztoj

Az udvarlás művészete

Az életdöntés, társkeresés és, udvarlás, jegyesség és házasság témáinak pszichológiai vonatkozásáról szeretnék pár szempontot felvillantani. Lehetetlen mindezt egy pár oldalban összesűríteni, mert életet átfogó témák, de én próbálkozom pár gondolatindító szemponttal.

Az első téma, amit kivesézünk, az udvarlás lenne. Akárhogy is akarjuk meghatározni, a párválasztás folyamata olyan összetett, hogy nincs, aki azt tökéletesen értené, értelmezni tudná.

Nagyon sokféleképpen találkozhatunk életünk párjával. Az iskolában, a barátok, ismerősök által, társkereső, netán média –online hirdetések útján, de ugyanúgy találkozhatunk a boltban, utazás közben, vagy egy buliban,... A találkozások két módban történhetnek, aktív (fizikai megjelenés), illetve inaktív, amikor online ismerünk meg valakit.

A találkozások soha sem véletlenek, céljuk van, ezek igazi kutatások egy olyan különleges személy után, aki az életünkből hiányzik.

A társkeresés lehet tudatos, de ugyanakkor ösztönös is.

 Az udvarlás nem valami régi, ó módi cselekvés, de még is lassan kimegy divatból, pedig a párválasztás szakaszainak első lépcsőfoka.

Udvarolni, hódítani, csodálni valakit, férfias dolog. Ez egy adok-kapok játék.

Az udvarlás kreativitásra vall, én három pillérét emelném ki.

1.Tekintetek találkozása:

A találkozásoknál megfigyelhetjük, hogy mennyire másként ismerkedik szemünk a másik nemű emberrel. A férfiak általában az első találkozásnál a nőket a lábaktól fölfele nézik meg, majd találkozik a két szempár, a nők előbb a férfiak szemét figyelik meg, majd utána mérik végig a testalkatát. Ezek rövid és gyors felmérések, melyek az agyunkban lefényképeződnek. Első benyomásnak is szoktuk nevezni. Gyakran nem is tudatos, egyszerűen így működünk. Érdekességből megfigyelhetjük magunkat.

Akinek tetszel, az nem csak az alkatodat figyeli, hanem fontos a szemek találkozása, egymásba mélyedése, mert sok minden kiolvasható a szemekből, nem hiába mondják a szem a lélek tükre. Azt is gyakran használjuk, hogy „megakadt a szemem rajta”, vagy „nem bírtam levenni a szemem róla”.

2. Arcmimikák:

 

A szemek találkozása után, gondolataink és érzéseink beindulnak, visszatükröződik az arckifejezés változásával. Egy mimikával, arcjátékkal, válaszolunk a másik személynek. Ha tetszik, netán pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, egy mosolyt küldünk felé, ha nem elkapjuk tekintetünk, vagy egy grimaszt küldünk feléje. Mimikánk változásával, a nonverbális gesztusokkal adjuk tudatára a másiknak, ez első benyomásunk róla. Az arckifejezés változása a tudatalattiban működik, ezért gyakran nem is figyelünk rá, pedig fontos jelzéseket közlünk, a kezdeményező felé. 

3. Beszélgetés kezdete:

A nonverbális kommunikáció után a verbális kommunikációval próbálkozunk. Mivel igazán érdekli a másik személye, udvarolni, bókolgatni kezd. A kezdeményezésnél, a férfi legyen összeszedett, határozott, ne legyen mesterkélt, önmagát adja, tükröződhet belőle a hódítás vágya. A legtöbb nő szereti, ha udvarolnak nekik. A nőknek érteniük kell, hogy a bókok nem rutinok, hanem jutalom személyük iránt. Az ember szelektál és diszkriminál a párválasztásban, ezért ha valaki szimpatikus örömmel ajándékozza, ha antipatikus, akkor elutasítja. Mi hogyan adunk, kapunk? Milyen udvarlási szokásaink vannak?

Ne feledjük, minden időnek, generációnak megvan a maga különleges udvarlási szokása.

Következő téma a jegyesség lesz.

                                                                                                                                                                                                            Ilyés Erika SA.

_______________________________________________________

 

"Lehetséges, hogy szeressenek bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, bármilyen szégyenletes titkok és bármilyen sötét árnyak rejlenek is a múltunkban, és a szerelemben el lehet dobni a maszkokat és az álarcokat."

  (Katherine Stone)