Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÁRS – KAPOCS : Érzések a házasságban

2015.09.29

 

 

„Az embernek érzésekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül, az élet csupán afféle lélekzetlen gépezet.” Victor Hugo

Fontos tudnunk, hogy még a házasságban sem tudjuk egymás érzéseit kitalálni, pedig főleg a házasság elején a pár nagyon egymásra van hangolódva. De tegyük fel a kérdést.  Mi az érzés? Az érzés egy spontán reakció. Nem tehetek róla, hogy ez az érzésem, egyszerűen, valaki, valami kiváltja és jelen van.

Érzések szintjén nincs különbség férfi és nő között. Mindenki egyformán érez. És ne felejtsük el, hogy egy házasságban sohasem az történik, ami valójában történik. Egy házasságban mindig az történik, amit a másik érez, érzelmeivel felfog és magyaráz.

Ha az érzéseket nem osztjuk meg egymással, akkor ezek az érzések leiszapolódnak két ember közé. Ha pedig tudunk kommunikálni az érzések szintjén, az megannyi közlekedési csatornát jelent a kapcsolatunkban. Ahol nem tudják kimondani a párok egymásnak az érzésüket, ott egyszer csak elakad, megreked a házasélet.

Van két példám, amit egyszer Biró püspök atya előadásán hallottam:

Az első példa: húszon akárhány éve, házasságban élő pár elment hozzá.  Azért mentek, mert válni akartak. Megkérdezte, hogy miért akarnak válni? A férj kezdte a történetet: amikor megjöttünk a nászútról, akkor a feleségem otthon maradt. Az ő szüleinél laktunk. A férj elment dolgozni. A feleség édesanyja prémiumot kapott, ebből úgy gondolta, vesz nekik egy szőnyeget. A lánya átölelte a mamát, irány szőnyeget venni! Megvették, haza is hozták, le is terítették. Jött haza a férj. Nézd, mit vett nekünk a mama! A férj tetette, mintha örülne, de igazából úgy élte meg akkor, hogy ezt a házasságot a feleség nem vele éli, hanem az anyjával.

A másik példa: egy hatéves házasság, két gyerekkel. A feleség titokban beadta a polgári válópert. Kérték, hogy a püspök atya látogasson el otthonukba, hogy rajta keresztül beszélhessenek egymással, mert ők ezek után csak kiabálni tudnak egymással. Megkérdezte a feleségtől, hogy miért adta be a válópert? Azt válaszolta, azért, mert a férjemnek van egy olyan szokása, hogy amikor hazajön, fölszedi a morzsákat a szőnyegről. – Akárhányszor, amikor a férjem ezt tette, rosszul éreztem magamat, mert a férjem nincs velem megelégedve, én nem vagyok jó feleség, nem vagyok jó édesanya, nem vagyok jó háziasszony.

Mi ebben a két példában a közös? Az, hogy egyikben sem történt rossz dolog.

Az első esetben. Ha a férj még akkor este, azt mondja, asszony, szép ez a szőnyeg, s te tudod, utálok vásárolni, de mégis a szőnyegen mindennap én is tapodok, de így semmi közöm nincs hozzá. Én azt éltem most meg, hogy kirekesztesz a házasságból. Legközelebb várjál meg engem, akkor majd megbeszéljük. Hányszor megismétlődhetett ez a lány és az édesanyja között, hogy a lány előbb beszélte meg az édesanyjával a dolgokat, mint a férjével, hogy több mint húsz év után ilyen dühvel emlékszik vissza a férj? A második esetben a feleség pedagógus volt. A feleség mondhatta volna a kollégáinak, hogy gyerekek, olyan klassz férjem van, hogy még hat év házasság után is fölszedi a morzsát a szőnyegről. Akkor a sárga irigység megette volna a többieket. De szegény feleség nem ezt élte meg. Ha a feleség azt mondja a férjnek, hogy tudom, pedáns ember vagy, de borzasztóan idegesít, ahogy szeded a morzsát a szőnyegről, várd meg, amíg kimegyek a konyhából, és szedd utána, hogy ne lássam, mert negatív érzéssekkel tölt el. Dühös leszek és megalázva érzem magam.

Mit nem mondtak ki ebben a két esetben? A feleség azt hihette, hogy jót tesz a mamával. A férj azt hihette, hogy jót tesz, ha segít a feleségnek. Ha nem beszélik meg akkor igen csak rossz irányban haladnak.

A házastársak között történnek dolgok, események. A dolgok, illetve a történések, események  szintjén van párbeszéd a házasságban. Például, a gyermek kinőtte a ruhát, megint ruhát kell venni, kezdődik az iskola kell ezt-azt vásárolni…ez történt, amaz történt. De hogy ki mit érzet közben, kimondodik? A kedvesedet nem az érdekli, amit mindenki lát belőled, hanem az, amit csak ő lát. Sokszor a házasságban addig fajulnak a dolgok, hogy egymás érzéseiről nem is tudnak, mert csak a történések szintjén kommunikálnak.

Érzelmeink kifejezése, kapcsolatunk mélyebb szintjéről tanúskodik, merjük beépíteni szókincsünkben, párbeszédeinkben a következő mondatrészeket: nekem örömet szerezne ha,…, én hálás vagyok,…, rácsodálkoztam a benned rejlő, új értékekre,… az utóbbi időben undorodtam, féltem…Stb. a sort önök folytathatják.

Ilyés Erika sa.