Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Serdülő gyerekek a családban-2

2014.11.14

 

A kamaszkor az ellentétek és a szélsőségek korszaka. Olykor szépnek, jónak és tehetségesnek látja magát a kamasz, máskor pedig csúnyának, rossznak, kibírhatatlannak, és kétbalkezesnek. Ezt a szélsőséges viselkedését közvetíti családja felé is, titkon várva a szülei visszajelzését, melyből ki tudja deríteni, hogy ki is ő valójában. Ily módon ebben a korban gyakran ellentétesen viselkedik azzal szemben, mint amilyen visszajelzést várna ilyenkor a szülei részéről. A szülők irányából történő szélsőséges megnyilvánulás ezekben a helyzetekben nem kedveznek a kamasz egészséges személyiségformálódásának folyamataiban. Kamaszkorban nagyon fontos, hogy a szülők jelen legyenek a kamasz életében oly módon, hogy követhető modellként, vagy jó beszélgetőpartnerként érzékelje a gyerek saját szüleit, akikkel néha vitatkozni is lehet, elfogadva vagy elutasítva az általuk képviselt értékeket.

A kamaszok többsége tétova és bizonytalan önmagával kapcsolatban. Vekerdy:”talán nem is vagyok normális.” Változásokat élnek át testükben és lelkükben egyaránt. Hangulataik, teljesítményük, érdeklődésük folyamatosan változhat, amely általában bizonytalanságot okoz önmaguk megítélésével kapcsolatban. Gyakran kritikusak környezetük viselkedésével szemben, ezért olykor bírálják, kritizálják környezetüket. Azt viszont visszautasítják, ha róluk mondanak véleményt. Ebben az esetben azonban a kamaszok támadással védekeznek, amely sorozatos konfliktusokat okozhat a családban.

 Ilyenkor jellemző rájuk a kétféle „lustaság”: élettani lustaság és a „merengés joga”. Az élettani lustaság a testükben végbemenő változásokkal indokolható (növekedés, hormonális „robbanás”). Pihenésvágyuk és alvásszükségletük fokozódik. A másik fajtája a nappali álmodozás, mely során az egyre sűrűsödő információkat, és a belső feszültségeiket a fantáziájuk által dolgozzák fel. Ebben a periódusban jellemző rájuk a bambán bámulás és a saját stílusú zene hallgatása. A kamaszkorban nagy energiák ébrednek a fiatalokban, és ezen energiák levezetésében sokat segíthet a sport, és a szellemi-, fizikai tevékenységek végzése. A szülők és a tanárok felkínált motivációit hajlamosak meghallgatni a kamaszok, de a tekintéllyel és autoritással kifejezett tiltás, a hatalom és a kényszer csak rossz irányba vezet a kamaszoknál, mivel egyfajta védekező állást produkálnak velük szemben.

A gyerekek gyakran nem látnak jó példát a felnőttek világában. A válások számának megnövekedése bizonytalanságot okoz bennük, főként, ha a saját családjukban történik mindez.  Ilyenkor a kamaszok szemszögéből a tapasztalat már nem érték, a felelősségvállalás riasztó, így gyakran nem akarnak felnőttek lenni.

A serdülőkori változások egyik legjellemzőbb pszichológiai csodája a szerelem. Az elején a kamasz olyan valakiről álmodozik, aki őt szereti – önszerelem; majd később „mindenkibe” szerelmes lesz - abba, amit gondol, képzeleg, fantáziál róluk. Az egyetlen kiválasztott emberhez kötött érzelem már a kamaszkor végét jelzi. A kamaszok gyakran az ideákba szerelmesek: olyanokba, akivé válni szeretnének. A rajongás, szerelem, gyakran kapcsolódik a „ki vagyok?” kérdéséhez. Vekerdy:”A szerelem olyan tükör, amelyikben önmagam látom a másik emberben.”

A nemi érés egyre fiatalabb korban éri el a gyerekeket, de a pszichológiai érés, az önálló élet gazdasági feltételei azonban egyre későbbre tolódnak. Ez azonban egy feszültségteljes élethelyzetet teremthet a számukra, ezért jó, ha a szülők is lépést tartanak a gyerekük fejlődésbeli ciklusaival, hogy a kamaszokban felmerülő feszültségek feldolgozódhassanak egy „kiadós” családi beszélgetés által.

Biró Csilla