Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rendrakás

2016.06.28

Panka egy három és fél éves kislány, aki nagyon szeretett óvodába járni. Ovi után sokat játszott otthon, egyedül vagy a barátaival. Leginkább babázni, de építő kockázni is szeretett, igazi remekműveket, mesebeli kis várakat rakott a színes fakockákból vagy legóból. Egyik délután mikor hazaért az óvodából, megebédelt a család, Panka eldöntötte, hogy építeni fog egy várat. Édesanyja elment vásárolni a közeli boltba, gondolta mire hazaér meglepi őt egy csodás építménnyel. Édesapja a nappaliban dolgozott. Felszaladt a szobájába, meg is találta a kockákat. Nekilátott a munkának, illesztette szépen egymásra a darabokat. Először az alapot, aztán lyukakat hagyott az ablakoknak, majd a tornyokat építette meg. Közben eszébe jutott, hogy betehetné egyik kisbabáját, hogy kikukucskáljon az egyik ablakon. Ment a babás polchoz, de nem látta azt a babát, ami neki kellett volna, kereste, kutatta. Egy- kettő leesett a földre, még a mackók is, míg végül az egész polc üres maradt és minden baba és kisállat ott hevert a földön. A kisbaba, így sem került elő. Gondolta megnézi a babakonyhába. A szobája egyik sarkába, igazi kis konyha volt berendezve Pankának. Volt ott főzőkályha, edények, evőeszközök, minden, ami sütés- főzéshez szükséges. Panka ott is szanaszét hajigált mindent, míg végül a picurka baba egyik fiókból elő nem került. Vitte és betette a kastély egyik ablakába, nagyon tetszett neki, így az építmény. Ekkor érkezett meg édesanyja is a boltból.

- Anyu, anyu, gyere, nézd meg mit építettem neked!

Panka édesanyja a konyhába vitte a szatyrot és kíváncsian lépdelt Panka szobája felé. Mikor belépett a szobába csodálkozó és meglepő mosollyal az arcán simogatta meg Panka kis fejecskéjét. Leült a földre, ölébe vette Pankát még puszit is adott neki. Panka elmesélte, hogy ez egy elvarázsolt kastély, a pici baba pedig egy kis hercegnő, aki várja, hogy megmentse valaki. Az édesanya észrevette a földön heverő játékokat, jó lassan körülnézett a szobába. Panka ismerte már ezt a nézést, tudta, hogy rendrakás következik.

- Talán,ha rend lenne a szobádba megmentené valaki a hercegnődet! Tudod mit? Míg én előkészítem a vacsorához a főznivalót te rakd el az edénykéket és az evőeszközöket. A kislány rábólintott.

Az édesanya tudta, hogy hiába kéri, hogy rakjon minden játékot a helyére, hiszen egy három és fél éves kislánynak unalmas és hosszú feladat lenne, de csak a főzőcskés játékokkal könnyen elboldogul. Nehezen vette rá magát, mindig is értelmetlennek tartotta összeszedni a játékokat, hisz másnap ott folytatja az egészet ahol abbahagyta és akkor legalább nem kell előszedni, de nekilendült. Édesanyja még nem végzett teendőivel Panka már kiabált.

-Anyu! Gyere már végeztem!

Édesanyja abbahagyta a munkáját és sietett kislányához. Megdicsérte, hogy milyen ügyesen és szépen állnak a tányérok a tányértartóba.

- Most játszunk színeset! -mondta az édesanya. Én összeszedem a babák közül mindeniket, amelyiken barna van, te szedd a sárgákat!

Mire háromszor elénekelték, hogy " Ég a gyertya ég,el ne aludjék, aki rendet akar látni mind leguggoljék."- minden baba a helyén volt.

-Most lemegyek és megterítem az asztalt,te valamelyik játékot tedd a helyére,lássuk, mikor visszajövök, ki tudom- e találni mi hiányzik a földről?

Pankának tetszett a dolog, a helyére tette a kisállatokat, a nagy dobókockát és az egész plüssmackót. Csak néhány apróság maradt a földön és a kastély hercegnővel.

- Anyu! Találd ki mit raktam el?

Az édesanya sorba kitalálta az állatokat, a mackókat,de a dobókockát nem tudta kitalálni. Panka ezt nagyon élvezte, jókat nevettek édesanyjával, ha valamelyik másik játékot nevezte meg.

A kacagásra Panka édesapja is feljött a nappaliból.

-Mi ez a vidámság? -lépett be a szobába. Ti itt nevetgéltek és nem veszítek észre, hogy a kis hercegnő, hogy szomorkodik a kastély ablakába? Ekkor egy gyors mozdulattal kiemelte a pici babát a kastélyból.

Panka és édesanyja kacagva néztek egymásra.

- Megmenekült a hercegnő, megmenekült a hercegnő!- kiáltozta Panka és vidáman indultak vacsorázni.

Miklós Beáta