Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petefészekrák

2010.01.07
A petefészkekben viszonylag gyakori a daganatok előfordulása, ám ezeknek 75-80%-a jóindulatú. A rosszindulatú petefészek-daganatokat - bár eredetüket tekintve igen különbözőek - összefoglaló néven petefészekráknak nevezik.
A petefészekrákok a nőkben előforduló rákos megbetegedések mintegy 5%-át teszik ki, és a nőkben előforduló ötödik leggyakoribb rákféleséget képezik. A petefészekrákok túlnyomó többsége a nők 50-70 éves korosztályaiban fordul elő, de bármely életkorban kifejlődhetnek.
A petefészek jóindulatú daganatainak többsége rendszerint jóval fiatalabb, 20-40 éves nőkben fordul elő.
Kép A petefészkek szerkezete és funkciói
A petefészkek (ováriumok) páros belső női nemi szervek, amelyek a kismedencében, a méh két oldalán helyezkednek. A méhhez a széles méhszalag révén kapcsolódnak. A serdülőkornál fiatalabb lányokban a petefészkek kicsik, de állományukban a leendő petesejtek már a megszületéstől kezdve jelen vannak. A serdülőkor, a menstruációk fellépésének idejére a petefészkek elérik teljes kifejlettségüket. Ivarérett nőkben mindegyik petefészek 5-8 g súlyú, 2,5-5 cm hosszú, 0,5-3 cm széles, 0,6-1,2 cm vastag. A datolyához hasonló alakú szerv felszínét köb alakú sejtekből álló csírahám borítja. A petefészek állományának a felszínhez közelebb eső részét kéregállománynak, középső részét velőállománynak nevezik.
A kéregállományban különböző érési fokú tüszők helyezkednek el, amelyekben a petesejtek fejlődése, érése megy végbe. A petefészek működése az agyalapi mirigyben termelődő hormonok szabályozása alatt áll, és maga a petefészek is fontos nemi hormonokat termel. Ezek hatására havi ciklusokban tüszőérés következik be. Az érett tüsző borsó nagyságú, és a petefészek felszínén kidomborodó, vékony falú tömlővé alakul, melyben a megtermékenyítésre érett petesejt helyezkedik el. Később a tüsző megreped, belőle a petesejt a hasüregbe kerül, ezt a folyamatot ovulációnak nevezik.
A menstruációs ciklusok megszűnése, a menopauza beállta után a petefészkek sorvadnak, megkisebbednek, tömöttebbé válnak, felszínükön kisebb-nagyobb behúzódások mutatkoznak.
A petefészekrák és típusai
A petefészkek számos sejttípusból épülnek fel, bennük sokféle sejtféleség található. E különböző sejttípusok mindegyikéből kiindulhat rosszindulatú daganat, vagyis a petefészekben többféle rosszindulatú daganat (tágabb értelemben vett petefészekrák) fordul elő. A petefészkekben előforduló rosszindulatú daganatok túlnyomó többségét, mintegy 95%-át azonban a petefészkek felszínét borító csírahámból eredő, szűkebb értelemben vett valódi petefészekrák képezi. A továbbiakban csak erről a típusról lesz szó.
Fontos tudnunk még, hogy a petefészkekben többféle, klinikailag daganatot utánzó, valójában azonban nem daganatos természetű, tömlőképződéssel járó elváltozás, ún. ciszta fordulhat elő. Ugyanakkor azonban a petefészekrákok egy része szintén cisztikus formában jelenik meg.
A petefészekrák fejlődésének korai szakában nem okoz tüneteket, ezért rendszerint későn, előrehaladott stádiumban kerül felismerésre, amikor a kezelés lehetőségei már korlátozottak, és ennek eredménye is meglehetősen szerény. A petefészekrákból ugyanis - annak felszínes elhelyezkedése miatt - a ráksejtek könnyen, korán és gyorsan szétszóródnak a hasüregben, megtelepednek a hashártyán és áttéteket képeznek, melyet gyakran hasűri folyadékképződés kialakulása kísér. Emellett a petefészekrák a nyirokutakon és a vérpályákon keresztül is adhat áttéteket a környéki nyirokcsomókba, illetve távoli szervekbe, leggyakrabban a tüdőbe.
A hasűri szóródás esélyét fokozza az a körülmény, hogy a petefészekrák növekedése során gyakran számos kisebb-nagyobb üreget, cisztát képez, melyek savós folyadékkal, máskor nyákkal teltek. A ciszták fala megrepedhet és a bennük lévő daganatsejtek tömegesen a hashártyára kerülnek, ott megtelepedhetnek, ahol tovább folytatva savó-, illetve nyákképző tevékenységüket nagy mennyiségű, a hasüreget kitöltő folyadékot vagy nyákos-kocsonyás anyagot képeznek. Ennek további veszélye, hogy a beleket összetapasztja, és esetenként bélelzáródást is okozhat.
A rák szövettani típusa befolyásolja a prognózist. A petefészekráknak főbb szövettani típusai: papilláris forma, nyáktermelő forma, a méhnyálkahártyát utánzó endometroid típus és a világos sejtekből álló típus.
A petefészekrák kialakulásának kockázati tényezői
A petefészekrák okát nem ismerjük. Ismeretes viszont, hogy nem férjezett nőkben kétszer gyakrabban fordul elő, mint férjes asszonyokban. Nagyobb a petefészekrák kialakulásának kockázata az olyan nőknél is, akik soha sem szültek, vagy akik 35 évesnél idősebb korban szültek először.
Ugyancsak fokozott a petefészekrák kialakulásának esélye az olyan nőkben, akiknek elsőfokú, vér szerinti rokonai körében a petefészek rákos megbetegedése fordult elő. Az ilyen örökletes hátterű petefészekrákok azonban az összes petefészekrákos megbetegedéseknek alig 5%-át teszik ki. Gyakori ok az azbeszt jelenléte. (pala)
A petefészekrák tünetei
A petefészekrák fejlődésének korai szakában nem okoz tüneteket. Ez a magyarázata annak, hogy a petefészekrák az esetek 70%-ban a betegség előrehaladott stádiumában kerül csak diagnosztizálásra, amikor a daganat már szétterjedt a hasüregben. A rák előrehaladottabb szakában fellépő tünetek sem látványosak, és főként nem kórjelzők. Ilyen tünetek a hasi teltségérzés, étkezéskor a szokatlanul korán bekövetkező jóllakottság érzése, egyéb gyomor-bél panaszok, kismedence-táji fájdalmak. Nagyobbra növő daganat vagy hasűri szóródás esetén emellett vizeletürítési zavarok, gyakori vizelés, székrekedés és más, a növekvő daganat által okozott nyomási tünetek is előfordulnak. A hasűri szóródást kísérő hasűri folyadékgyülem megnövekedett hasűri nyomást okoz, következményesen köldöksérv kialakulása jelentkezhet.
A növekvő petefészek-daganat a petefészek megnagyobbodását eredményezi. Nőgyógyászati vizsgálat során a megnagyobbodott petefészek jól tapintható. Nem véletlen ezért, hogy a petefészek-daganatok túlnyomó többsége éppen ilyen, rendszerint más okból végzett nőgyógyászati vizsgálat során kerül felderítésre. Mindjárt meg kell azonban említeni, hogy megnagyobbodott petefészkek tapintása korántsem azonos a petefészekrák diagnózisával, hiszen jóindulatú daganatok is petefészek-megnagyobbodásához vezetnek, és mint említettük, a petefészek daganatok 80%-a nem rák, hanem jóindulatú daganat.
A petefészekrák jelenlétének megállapítása (diagnózis)
Amennyiben a nőgyógyászati vizsgálat során valamelyik petefészket vagy mindkettőt megnagyobbodottnak találják, vagy a kismedencében kóros szövettömeg jelenlétének gyanúja merül fel, vagy ha bármilyen más okból gyanakszanak petefészekrák esetleges jelenlétére, további kivizsgálásra van szükség.
Ennek egyik legfontosabb része a kismedence ultrahangos vizsgálata. Ez - különösen, ha a hüvelyen át végezik - igen érzékeny diagnosztikus eszköz, érzékenyebb, mint a komputer tomográfia (CT). Az észlelt daganat jó- vagy rosszindulatú voltát azonban biztonsággal ezzel sem lehet eldönteni.
A diagnózis tisztázásában segítséget nyújtó eszköz egy a beteg vérében megjelenő fehérje, a CA-125-nek nevezett antigén szintjének megemelkedése, mely tehát egy daganat jelenlétére utaló ún. tumormarker. Ennek a szintje az előrehaladott petefészekrákban szenvedők túlnyomó többségében (80%-ában) magas. A problémát az jelenti, hogy a petefészekrák korai stádiumában a betegek felénél e marker szérumszintje még nem emelkedik meg. A másik nehézséget pedig az okozza, hogy szintje emelkedett lehet bizonyos nem rákos elváltozásokban is, például jóindulatú petefészek-ciszták egy részében is.
Biztos diagnózis végül is csak a gyanúsnak vélt petefészekből vett szövetminta mikroszkópos kórszövettani vizsgálata révén lehetséges. Szövetmintát nyerhetnek a hasfalon ejtett kis metszésen keresztül bevezetett csőszerű eszközön keresztül is. Bizonyos esetekben azonban csak a hasfalon ejtett nagyobb metszésen át végrehajtott műtét révén lehet a diagnózis felállításához szükséges szövetmintához hozzájutni.
A diagnózis megállapítása után a terápiás terv kialakításához és a prognózis megítéléséhez nélkülözhetetlen a daganat stádiumának, közelebbi típusának meghatározása. A stádium-meghatározáshoz a szokásos ultrahang- és CT vizsgálatokon kívül olykor szükség van ún. feltáró laparotómia (diagnosztikai célból történő hasüregi feltárás) végzésére is, amikor a hasfalon ejtett metszésen keresztül áttekintik a hasüreget, a daganat kiterjedése, szóródása mértékének pontos megállapítása céljából.
A petefészekrák terápiája
A petefészekrák kezelésében minden stádiumában a sebészi kezelésnek jut a vezető szerep. A rák megállapítása után rendszerint hasi műtéti metszés útján eltávolítják a méhet, a két méhkürttel és petefészkekkel együtt. Ha szóródás jelei mutatkoznak, a cseplesz eltávolításával egészítik ki a műtétet. A műtét során gondosan átvizsgálják a teljes hasüreget, hogy nincs-e valahol rákos daganat a savós hártya felszínén, és a nyirokcsomókat is ellenőrzik.
A műtéti megoldásnak még előrehaladott stádiumba sorolt esetekben is fontos szerepe van, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy minél több daganatszövetet tudnak eltávolítani a műtét során, vagyis minél kevesebb daganatszövet marad vissza, annál hosszabb a betegek túlélése. Így tehát az ilyen tehermentesítő műtét elvégzése nagyon is indokolt.
A petefészekrák kezelése azonban a műtéttel soha sincs befejezve. Szükség van műtét utáni (posztoperatív) kezelésre is, amely azonban eltérő lehet a rák kevésbé előrehaladott és előrehaladottabb formáiban. Többnyire azonban mindkét esetben kombinációs kemoterápiát alkalmaznak.
Mivel a rákok többségét igen előrehaladott stádiumban fedezik fel, a kemoterápiás kezelés ellenére is gyakori a kiújulás (recidíva). Éppen ezért a kezelt betegeket igen szoros ellenőrzés alatt tartják, és gyakori felülvizsgálásra van szükség. A szokványos nőgyógyászati vizsgálat, ultrahang- és a CT-vizsgálat mellett az említett CA-125 tumormarker szintjének emelkedése jelezheti a daganat kiújulását.
Kiújulás gyanúja esetén szükség lehet újabb laparotómiára, mert legbiztonságosabban így lehet észrevenni a visszamaradt, vagy kiújuló daganatot. Ilyet azonban egyre ritkábban végeznek, mert a korszerű diagnosztikai eszközök segítségével egyébként is megbízható felvilágosítás nyerhető a daganat esetleges kiújulásáról.
Az utóbbi években új, nagy hatásfokú kemoterápiás szerek alkalmazására került sor a petefészekrákosok kezelésében, melyekkel igen jó eredményeket érnek el.
A sugárkezelésnek a petefészekrákok kezelésében nem jut nagy szerep, mert - miután a besugárzást a hasüregre kell irányítani, ahol a sugárhatás iránt igen érzékeny belek helyezkednek el - súlyos toxikus hatások léphetnek fel.
Sajnos a petefészekrák kemoterápiás kezelése esetén is fellépnek annak szokványos káros mellékhatásai.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.