Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NŐ A 3. ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

2008.09.09

Anya, szerelmi társ, betegápoló, háziasszony, gyermekfelügyelő, szakács, bejárónő, takarítónő, olykor családfenntartó - megannyi női szerep. És mindez egy embernek! Valamennyinek lehetetlen igazán megfelelni. Pláne kellő megbecsülés híján.

A hatvanas évekig a nőtől főleg az anyaszerepet várták el és a háziasszonyi poszt betöltését, meg persze mindazt, ami ezzel jár. Azonban a nők tömeges munkába állásával sérült mind az anyaszerep, mind a háziasszonyi feladatkör ellátása. Mindez a "nők felszabadítása" jegyében történt, azonban sokkal inkább a hagyományos családmodell szándékos lerombolásáról volt szó. Hiszen csak elég végiggondolni a fogalmi változásokat: az anya először "áldott állapotban" volt, később "várandós" lett, manapság pedig "terhes" - ha gyermeket vár. Az anyaság tisztelete, megbecsülése, elismerése meredeken hanyatlott.

A tömeges munkába állással a házasságok is hasonló mértékben kezdtek felbomlani. Hiszen a férjek hiába is várták volna el, hogy a feleségük a munkahelyi műszakon kívül még egyet lehúzzon otthon, s mindannak az elvárásnak megfeleljen, aminek háztartásbeli mivoltában (szakács, takarítónő, mosónő, szép és üde feleség, és még tüzes szerető is). A férjek sem mindig a legkívánatosabbak voltak a kemény munka után A munkahelyi ismeretségek pedig adták a lehetőséget a félrelépésre. Az ilyen helyzetekből szinte törvényszerűen bekövetkező válások után a bíróságok már-már automatikusan ítélték a nőnek a gyermekeket, aki ezután azonnal családfenntartóvá is vált. A nő alkalmatlan (genetikailag, kulturálisan, stb.) ennek a szerepnek a maradéktalan ellátására anélkül, hogy a többi szerepével ne kerülne feloldhatatlan szerepkonfliktusba. Elmarad a gyöngédség, a meghittség, a biztonságot adó szeretet.

A helyzet kialakulásáért az államirányítás mellett a tömegtájékoztató eszközök felelőssége is óriási. A különböző amerikai, brazil, német, stb, szappanoperák, a családregény-sorozatok milliók számára sugároznak igénytelen, mondanivaló nélküli, erkölcsileg degradáló élethelyzeteket. Ezeknek a sorozatoknak a nézői döntő többségben nők. Az említett filmekben úgy állítanak be bizonyos élethelyzeteket, mintha az igaz és általánosan elterjedt lenne. A tragédia akkor következett be, amikor az emberek többsége ezt el is hitte, s valójában elkezdtek úgy élni, ahogy azt ezek a filmek sugallták.

Aki csak azért ül le a képernyő elé, hogy szórakozzon, annak is hat a tudatalattijára a műsor, s adott helyzetben sokkal inkább követi egyik-másik szereplő eljárását, mint saját meggyőződését. A tv-ben sugárzott minták hatalmas modellalkotó erővel bírnak. Ha az emberek azt látják napról-napra, hogy erőszakkal, aljassággal, csalással, stb. sokkal könnyebben célhoz lehet jutni, mint becsületes úton, akkor ezt el is hiszik és saját életükre is alkalmazzák. Felrúgják a szabályokat, az erkölcsi normákat, a családi békét, mindent - vélt pillanatnyi és átmeneti előnyökért. Az "eredmény" szemmel látható.

A tv-sorozatokkal eltöltött időt természetesen a család többi tagja sínyli meg. A gondoskodás, az érzelmi biztonság háttere sérül, károsodik valamennyiük személyisége. Nem is beszélve egy-egy epizód után megmaradt, le nem csengett, érzelmi töltésről, ami szintén a családtagokon üt vissza.

A nők fokozódó alkoholizálása és dohányzása, valamint az ezekből és az életmódjukból következő betegségek, károsodások társadalmi méreteket öltöttek. Mindezeken túl egyes munkahelyek már-már rabszolgamunkára kényszerítik őket (mind fizetésben, mind testi-lelki terhelésben). Foglalkozik is valaki azzal, hogy ha a nőket tönkretesszük, a saját jövőnket tesszük tönkre? Mindörökre és megmásíthatatlanul.

A szándékosan el- és lezüllesztett társadalom felett könnyebb irányítást gyakorolni. Az emberek nem hajlandók együttműködni, hiszen félnek a másiktól. A szegénység egy szintjén a további áldozatok közönyt, majd agressziót váltanak ki. A közöny és az agresszió a másik emberben is közönyt és agressziót kelt. Megindult a társadalom érzelmi -etikai-emberi tartalékainak teljes pusztulása.

A 3. évezred küszöbén vajon maradtak még nők, anyák, szerelmi társak, akik ezt az őrületet meg tudják állítani?! Ha igen, akkor tiszteljük, becsüljük, segítsük és szeressük őket! Velük még megváltozhat a helyzet, nélkülük végünk.                                

SZERK.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.