Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hiszti (a) vagy dackorszak?

2015.02.16

 

Ebédel a család, lassan mindenki befejezte.

-Anyu, kérek szépen vizet.

Az apa feláll és vizet tölt egy csészébe.

-De anyutól kértem, de én a macisból akarok inni!

Ekkor két lehetősége van a szülőnek:

  1. Áttölti a vizet a macis csészébe, így a probléma megoldva.
  2. A gyerek elé teszi a már kiöntött vizet és csak azután kezdődik a probléma. Sírás, toporzékolás, csapkodás, kiabálás, harapás, földön fetrengés stb. sokféleképpen viselkedhet a gyerek.

Másfél év és a negyedik életév közötti időszakot a szakirodalom dackorszaknak nevezi. A másféléves gyerek már el tudja határolni magát a világtól, rádöbben, hogy van saját énje, vannak saját céljai, vágyai, kívánságai, csak még nem elég érett arra, hogy megértse, másnak is lehetnek ilyenek és ezek az elképzelések ütközhetnek. Legtöbb esetben a saját fizikai adottságai akadályozhatják meg   célja elérésében pl. nem tudja, úgy felverni a tojást, mint anyu vagy meghámozni a zöldséget, almát, nem tudja összeilleszteni a kockákat, és jön a hiszti. Ezek a dühkitörések a fejlődési folyamat kísérőjelenségei, amelyek elkerülhetetlenek.

Roppant érdekes neki, hogy van saját akarata, kíváncsi a saját hatókörére, próbálgatja, hogy mi az, amit elérhet általa, mi az, amit nem. Mindenkinél bekövetkezik, van, akinél az enyhébb változata, csupán nyafogásokkal teli időszak, másoknál tombolással, csapkodással zajlanak a mindennapok. Hogy kinél milyen, mi határozza meg? A szakértők szerint  kimutatható, hogy a vérmérsékletnek nagyon fontos szerepe van.

Két féle hisztit kell megkülönböztetnie a szülőnek. Egyik, amikor nem akarja a gyerek irányítani akarata szerint a környezetét, csak valami külső tényező az okozója ingerültségének. Ilyen lehet az éhség, fáradtság, nagyobb érzelmi hatás. Ekkor a vigasztalás, ölbevevés segít a leghamarabb, a szeretetteljes megértés.

A másik fajta, amikor irányítani, manipulálni akarja környezetét, ekkor nem lehet ölbe venni, egyszerűen képtelenség, értelmetlen kérlelni őt, beszélgetni vele.

A hiszti egy figyelemkereső magatartás, bármi is a kiváltó oka, egy kötelező periódus a fejlődés során, egy olyan kihívás, amit a szülőnek kell megoldania.

Mit tehetünk mi, szülők? Öntsük a macis csészébe vagy sem?

Öntsük a macis csészébe:

-A gyerek megissza a vizet és megtanulja, hogy minden kérése parancs és te teljesíted!

- Mindenkitől ezt várja majd el, hogy teljesítsék kívánságait.

- Minden alkalmat kihasznál majd, hogy te végezd helyette a feladatokat.

- Mindig lesz következő alkalom a követelőzésre.

- Mindig más lesz a hibás, ha valami nem sikerül.

Ne öntsük át a macis csészébe:

- Hisztizni fog, toporzékolni, kiabálni, akár ki is öntheti a vizet.

Ilyenkor a legeredményesebb, ha a szülő úgy tesz, mint akit egyáltalán nem zavar a gyerek viselkedése, nem vesz tudomást a cselekedeteiről. Határozott és következetes, ez arra értendő, hogy, ha nemet mondott, akkor kiáll mellette és nem alkuszik meg. A gyerekek nagyon hamar megérzik a szülő elbizonytalanodását és ezt már eszközként használják, tetőzik viselkedésükkel. Ha két perc után megváltoztatja a döntését, akkor a gyerek elérte a célját. Értendő arra is, hogy ezekben a helyzetekben mindig mondjunk nemet, ha értelmetlenség a hiszti oka.

Ha a szülő ezt képes megtenni a gyerek egy idő után elcsendül és megtanulja, hogy fölösleges ilyen viselkedéssort produkálni, ami nem vezet semmihez.

-  Megtanulja, hogy vannak számára is kellemetlen dolgok, amiket el kell viselni.

- Megtanulja, hogy ezekben a helyzetekben értelmetlen mindenféle trükk, így kezd hozzászokni indulatai kezeléséhez.

Valószínű, hogy sok kisgyerekes családban előfordult már így is, úgy is. Az viszont nagyon fontos, hogy vigyázzunk arra, hogy a düh ne épüljön be gyermekünk viselkedéstartományába. Nagyon megfontolandó a szülőnek, hogy mikor tilt meg valamit a gyerekének, hiszen a szülői döntés megmásíthatatlan. A kitartó nyugalom, a magabiztosság és a halk nyugtatás hatékonyabb eszköz a gyerek megnyugtatására, mint az erőszakos, ideges rángatás.

Ezekben a helyzetekben sokat segít, a humor, vagy bármi, ami figyelemelterelő „színjáték”. Bízzuk meg olyan dolgokkal, amiről tudjuk, hogy véghez tudja vinni. Fontos, hogy igyekezetét dicsérjük. Az önállóság és az önbizalom csökkenti a dacot.

Miklós Beáta