Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A PELENKÁTÓL A VÉCÉIG

2014.11.14

 

Nagymamák: - Meddig akarod még pelenkázni, ideje lenne bilire tenni!

Szomszéd anyuka: - Én a fiamat, már mikor ülni tudott kezdtem bilire szoktatni.

Barátnő: - Az én kislányom másfél évesen már szobatiszta volt.

A fentiekhez hasonló mondatok zúdulnak az anyukákra, én legtöbbet elengedtem a fülem mellett. Eszembe sem jutott, hogy félévesen bilire ültessem, mert már tud ülni, hisz még koránt sem érett a bilizésre egy hat -tíz hónapos csecsemő. Amiből leginkább elegem lett az az állandó harc volt a pelenkázás körül.

Egy éves kor körül tiszta nyűg volt a pelenkázás, az öltözködés, sokszor félórákba telt egy pelenkacsere. Őt is megértettem, hogy kényelmetlen, kellemetlen, egészségtelen a hasznos nedvfelszívó és nedvmegtartó viselet,ezért hagytam ideig – óráig mászkálni, ugrándozni pelenkázás előtt az ágyon. Bármennyi is volt az ugrabugrálás, aztán jött a herce  –  hurca, állandóan megszökött. A végén már mászó, álló, sőt szaladó kislányt is képes voltam bepelenkázni. Ez a tiltakozás volt az első jele annak, hogy érik benne a pelenkától való megszabadulás gondolata.

A második jel az volt, hogy időnként elcsendesedett  egy sarokban és tiltakozott, ha közeledtem. Én pedig hagytam szemrehányás és leckéztetés nélkül, hogy végezze el. Így, hogy nem vettem tudomást róla,  harmadik jelként mindig szólt, ha valami ürült a pelenkába, aztán már vetkőzött és le is vette magáról a pelenkát. Ettől a pillanattól kezdve én is hangosan jeleztem, hogy mennem kell. Ilyenkor jött velem, sőt Zsuzsi babának is volt bilije a fürdőszobában, mindhárman ültünk, volt akinek jött valami, volt akinek nem. Ha sikerült, megdicsértem, de nem zengett az egész család dicshimnuszokat. Így kezdődött a szobatisztaságra való nevelés.

De mi is az a szobatisztaság? Ebben a helyzetben bármennyire is a tényekről szól a dolog, nem azt jelenti, hogy a gyerek mindkét dolgát a bilibe végzi és nem a pelenkába.

Ebben a fejlődési szakaszban is, mint a beszédfejlődésben is, számos pszichológiai és élettani érettség összessége eredményezi a szobatisztaságot. Ami lényegében egy képességet jelent, melynek birtokában a gyerek ellenőrizni, irányítani tudja testi szükségleteit, ez pedig az idegrendszer fejlettségének függvénye, a záróizmok tudatos működtetését jelenti. Tehát csak akkor beszélhetünk szobatisztaságról, mikor a gyerek érzi, hogy pisilnie vagy kakilnia kell, de vissza tudja tartani addig, míg az illemhelyig ér.

Szakértők szerint több szempontból is ártalmas lehet egy hat –tíz hónapos kisgyereket bilire tenni még akkor is, ha nagyon ügyes szülők vagyunk, kilessük a megfelelő időt, azt a napszakot mikor a dolgát szokta végezni. Meglehet, napokig látszateredmények is születnek, de ezek nem tartósak. Az a gyerek, aki még nem érett a szobatisztaságra nem érti, miért dicséri anyu őt, hisz ő semmit sem csinált, ez csak megtörtént. A gyerek számára nem világos mi ez a nagy boldogság, mi az, amiért jutalmat kap. Rosszabb eset, ha büntetjük és nem engedjük felállni a biliről, míg üres. Szegény nem érti mit kívánunk tőle, s ha értené sem tudna semmit tenni érte, hisz nem érett rá még a teste. Ilyenkor drámai szorongásokat, félelmeket él meg, és csak azt látja, hogy anyu ideges, kiszámíthatatlan, elégedetlen vele. Így saját magával is elégedetlen lesz. Mindenféle büntetés, vagy szemrehányás, megszégyenítés hátráltatja a szobatisztaság kialakulását, kóros székrekedési problémák léphetnek fel, ami a későbbi években is kísérheti. Sajnos, önértékelési zavarokhoz is vezet az efféle megszégyenítés, iskolás vagy akár felnőttkorban is kevesebbnek érzi magát a többieknél, folyton fél a megalázottságtól, a kudarctól, tartózkodik az önálló cselekvésektől, gondolkodástól, nehogy szégyent valljon.

Nálunk is történtek „balesetek”, ilyenkor soha nem szidtam, megtörtént a ruhacsere és közben elmagyaráztam, hogy mit szeretnék tőle, hogy „ Anyu és apu és mama és tata és ... ” aztán ketten soroltuk, hogy még ki - mindenki vécére megy, ha pisilni és kakilni kell. Minden egyes alkalmat kihasználtam, hogy meghozzam a kedvét  a WC vagy a bili rendeltetésszerű használatához. A délutáni alvós pelenkát az első két száraz pelus után hagytuk ki, az éjszakait pár nappal később az első két száraz pelus után. Esténként figyeltem arra, hogy menjünk vécére elalvás előtt, ha nem sikerült, felköltöttem éjszaka. Olyan is volt, hogy ő ébresztett engem, olyan is, hogy baleset történt.

Időben nem lehet behatárolni, mikor kezdődik és meddig tart. Ugyanúgy változó, mint a beszédfejlődés, hisz mindenki más.

Azt hiszem, hogy a legjobb amit tehetünk, hogy figyelünk a jelekre másfél – kétéves kor körül. Türelmesek és kitartóak vagyunk, hogy  természetes egyszerűséggel elinduljon a dolog, így a legegészségesebb, nem erőltetve, kényszerítve. Magunkat is megkíméljük a sok idegeskedés és aggódástól, nem beszélve a gyerek személyiségfejlődését gátló hatásoktól.  Szakértők szerint a valódi szobatisztaságnak a második és harmadik életév között kell kialakulnia. A lányoknál általában gyorsabban kialakul, mint a fiúknál. Egyáltalán nem intelligenciafüggő a kialakulás gyorsasága, tehát az a gyerek nem buta akinek a harmadik életév után következik be. Az a szülő sem kell szégyenkezzen, akinek négy-öt éves gyereke még be-be pisil a nadrágjába, főleg éjszaka. Ezek visszaesések,éjszaka a gyerek ellenőrzése teste felett kevésbé éber, de ha ez túlságosan gyakran vagy rendszeresen történik, szakemberhez kell fordulnia a szülőknek.

 

Miklós Beáta