Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FELNŐTTÉ VÁLÁS FOLYAMATAI

2015.05.06

 

A tulajdonképpeni serdülőkor 15-17 év közötti időszakban lép fel, de 14 évtől kezdődik, és a társadalmi önállóság eléréséig tart. A hormonális változások gyorsulásának következtében gyakran észlelhetőek testi elváltozások (elhízás, lesoványodás), ugyanakkor ezzel egy időben hangulati változások is jelentkezhetnek náluk (nyugtalanság, álmatlanság). Ezek a biológiai változások pszichésen labilisabbá, feszültebbé, érzékenyebbé teszik a gyereket, de a „pszichológiai” serdülés nem halad párhuzamosan a testi serdüléssel. A fiúknál az első pollúció, a lányoknál pedig a menstruáció jelzi a serdülőkor kezdetét, amely a kevésbé felkészített gyerekben zavart, és rémületet kelthet. A fiúknál a pollúció kéjérzéssel társul, míg a lányok az első menstruációt fájdalommal, görcsökkel élik meg. A korai serdülőkorban ritka még a szerelmi kapcsolat. A fiúk kezdetben úgy érzik, hogy minden lányba szerelmesek, az egyetlen emberhez kötődő érzelem viszont csak a kamaszkor végén jelentkezik. A kezdeti szerelem jellemzője a rajongás, amelyben nem annyira a partner érdekli őt, hanem inkább az, akivé válni szeretne („Ki vagyok?”,”Milyen vagyok?”,”Mire vagyok képes?”).

Vekerdy Tamás szerint a szerelem egy mély ismeret a másik emberről és önmagáról. A kamasz rajongása a vele azonos neműekre is kiterjed (sportoló, pop-sztár, tudós, tanár,..), ha ezek a személyek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amilyenné ő is válni szeretne. A serdülő mintát keres, amivel azonosulhat. Ahol a rajongás feltűnő hevességgel jelentkezik, ott általában baj van az otthoni légkörrel, mivel a szülők nem tudtak megfelelő modellképet nyújtani a gyereknek. Kirkegaard szerint a serdülőkor legfontosabb motívuma a keresés, ami a magas, kognitív folyamatok szintjén, lehetővé teszi az elmélyülő és nagyszámú ismeret megszerzését.

A kamaszokra jellemző ilyenkor önmaguk megfigyelése (személyiségük és testalkatuk), illetve önmaguk másokkal való összehasonlítása is, amely az előbbi és későbbi korra kevesebb jelentőséggel bír. Ilyenkor kissé megnyúlnak, megnő kezük és lábuk, pattanásosak lehetnek, szőrzetük erősebb lesz, a fiúk hangja mutálni kezd, a lányok teste teltebbé és gömbölyűbbé válik. Ezek a változások elbizonytalaníthatják őket, mivel saját testük számukra, egy kissé idegenné válik. Önértékelésük ebben a korban általában alacsony, és Freud ezt a korszakot a gyász érzésével jellemzi. A serdülőkor jellemző érzése az üresség, a magány és a szomorúság.

A dackorszak és a serdülőkor között sok párhuzam van. A serdülő ebben a korban ki akarja próbálni saját erejét, ügyességét, felnőttségre való alkalmasságát, ugyanakkor megpróbálja „nevelni”, kritizálni környezetét azért, hogy ne kelljen a gyermeki visszahúzódás élményét átélnie.

A késői serdülőkor legnagyobb feladata az identitás kialakítása. A serdülő átmenetele a felnőtt korba hosszú folyamat. A serdülőkor végére kialakul a nemi szereppel való azonosulás, érzelmileg leválik a szülőkről, testvérekről és kialakul a felnőtt identitása. Ez a folyamat magával hozza azt a képességét is, hogy nem függ már olyan mértékben szüleitől, mint azelőtt, mer nyíltan érvelni saját igazsága mellett és el tudja viselni szülei rosszallását is. Az identitás kialakulásának feltétele az érzelmi függetlenedés. Saját, személyes hierarchiája alakul ki értékrendjében, motivációjában és szexualitásában egyaránt. Egyénisége különbözik másokétól, amit múltbeli emlékei alakítottak, továbbá az ahogyan viszonyultak hozzá és azok töréspontjai.

Identitásunk határozza meg, hogy mennyire sikerült összhangba kerülnünk a környezetünkben lévő személyekkel, valamint a múltbeli-, és a jövőbeli önmagunkkal. Az identitás az, amit a serdülő önmagáról megfogalmaz azért, hogy észrevegye, mennyire különbözik más emberektől. Az identitásképződés központi jelentőségű serdülő korban, mivel a személyes és 

a szociális identitást meg kell feleltetniük egymással. Ebben a korban Erikson szerint négy különböző fejlődési krízist kell újra feldolgoznia a serdülőnek:

-a serdülő olyan személyeket keres, akiben megbízhat, akinek hihet úgy, mint a csecsemők anyjukban. Ez a keresése vezérli a baráti-, és a szerelmi partnerválasztását is egyaránt. Ezen kívül olyan ideológiai-, vallási-, és politikai eszméket keres, melyek mellett elköteleződhet.  

-az autonómia megalapozása mindent átható igényként fogalmazódik meg nála. Ő maga kívánja élni az életét, elhatárolódva a szülőktől saját döntései során.

-a kezdeményezés igénye az elérendő vágyak, célok, álmok kijelölését jelenti.

-a teljesítmény igénye, mely már nemcsak az iskolai feladatokat jelenti, hanem saját kitűzött céljainak megvalósítását is.

Erikson a serdülőkort nem tekinti a személyiségfejlődés végső állomásának.

J. E. Marica az identitásképzés feladatával való megküzdés négy típusát különbözteti meg: 1.elért identitás: ezek a serdülők már meghozták döntéseiket a vallás, pályaválasztás, vagy politikai elkötelezettség terén.

2. korai zárás: ezek a fiatalok elkötelezettnek tűnnek, de nem élték át az identitáskrízist. Identitásmintájukat a környezetükben élő felnőttektől vették át.

3.Moratórium(halasztók): ezen  fiatalok  identitáskrízisben vannak.

4.Diffúz identitás: ezek a serdülők nem képesek elköteleződni.

Az identitás elérésében nagyon fontos a család szerepe, amely támogathatja, vagy akadályozhatja az identitás elérését.

A felnőtté válás során elkerülhetetlenek a választások (párválasztás, pályaválasztás, életforma-, világnézet-, és közösségválasztás), melyek tovább alakítják személyiségünket és visszahatnak ránk, de a családnak és az iskolának is meghatározó szerepe van a személyiségünkre nézve. Gyermekkorban olyannak látjuk önmagunkat, amilyennek szüleink látnak minket. Később viszont a kortársak, barátok véleménye is fontossá válik számunkra, tehát a társadalmi környezetünk alakítják ki önmagunkról alkotott képünket. Ilyenkor döntenünk kell arról, hogy mit tartunk fontosnak, és egyéni életstílust kell választanunk.

Vikár György szerint a felnőtté válás annál hosszadalmasabb és nehezebb, minél civilizáltabb a társadalom. A serdülők konfliktusainak egyik forrása az, hogy ellentmondás van a serdülő igényei, szükségletei és a társadalmi helyzete között. (biológiailag érett, értelmileg fejlett, de szüleitől függ.) Amikor a serdülőnek ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből és önálló életet kell élnie, akkor három fontos feladatot kell megoldania:

1.- érzelmileg függetlenné kell válnia a családtól, de anélkül, hogy elvesztené azonosságát, ugyanakkor át kell tudnia adni magát a családon kívüli kapcsolatoknak.

2.- azonosulnia kell a társadalmilag megszabott saját, nemi szerepével.

3.- vállalnia kell a felnőtt ember társadalmi szerepét úgy, hogy az ne a saját identitásáról való lemondást, hanem annak beteljesülését jelentse.

Nagyon fontos tényező a gyerek életében továbbá az is, hogy a szülők, gyerekük megszületése előtt, hogyan álltak hozzá a gyerek érkezéséhez. A nem várt gyermekek, általában pszichológiai nehézségekkel küzdenek egész életükön keresztül.

BIRÓ CSILLA