Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A családnak a mai társadalomban betöltött szerepe

2016.06.28

A család gazdasági funkciója keretében beszélnünk kell a termelői, a gazdálkodási és fogyasztási, az anyagiakat elosztó tevékenységről, valamint a család életével kapcsolatos munkák megszervezéséről, a családi munka megosztásáról.

A családok nagy része leginkább jövedelmi közösség, gazdálkodási egység, melynek fő területe a fogyasztás. A családtagok száma határozza meg, hogy az összjövedelemből mennyi esik átlagban egy-egy családtagra, s ez szabja meg a család anyagi helyzetét, anyagi lehetőségeit. Ez is egy tényezője annak, hogy a gyermekszám csökkent a családokban, mert amíg a család termelési egység volt, addig a gyermek termelőerőként is számított. A nők tömeges munkába állása a családi jövedelem emelkedését eredményezte. Az életszínvonal emelkedése lehetővé tette, hogy sok család emberibb életkörülményeket teremtsen magának.

Manapság elég sok férj és feleség együtt a munka szenvedélybetegei. A munkába menekülnek, s ezt azzal indokolják, hogy még ez is kell, az is kell, majd ha mindent megveszünk, majd akkor pihenünk. A legnagyobb kárt azonban az által szenvedték, hogy nem tudtak megfelelő időt és energiát fordítani a házastársak az egymással való foglalkozásra, meghitt együttlétekre, nem volt lehetőségük gyermekükkel sem eleget törődni, meleg érzelmi kapcsolatot tartani. Ez a folyamat teljesen átrendezte a családok időbeosztását, az együtt töltött időt a minimumra csökkentette. Ez sok családban azt eredményezte, hogy mikorra már anyagilag rendeződtek a dolgaik, érzelmileg már annyira eltávolodtak egymástól, hogy a család szétesett. Még ha nem is következett be válás, a családban szinte idegenként éltek egymás mellett a családtagok.

A szülők rendszerint a családért gürcöltek, de ezzel éppen a családot veszélyeztették.    Komoly, megalapozott vizsgálódások azt mutatták, hogy az eddig uralkodó, az anyagi lét szüntelen bővítését célzó cselekvésrendszer kifosztotta létünk alapjait. Egészségtelenné vált, elszennyeződött a levegő, az ivóvíz, a folyóvizek, a tengerek, belátható időn belül kimerüléssel fenyegetnek az energiatartalékok. A fogyasztói társadalom anyagfogyasztó és anyagpazarló társadalommá vált. Az előidézett válságból csak hosszú időszakon keresztül lehet kilábalni, de az egyes embernek, az egyes családoknak határozottan állást kell foglalniuk és gyakorlatban saját mindennapi életükben el kell kezdeniük az anyagiak pazarlásának csökkentését, megszüntetését, függetlenül attól, hogy más egyének, családok még továbbra is pazarolnak! Ez a megújulás felé vezető út azonban igen nehéz, nagy erkölcsi erőt, állhatatosságot igényel egyéntől, családtól.

A jövedelem elosztása a családokban bizonyos tervezéssel történik: megtervezik a nagyobb beruházásokat, beszerzéseket, fontossági sorrendbe helyezve őket. Jellemző azonban, hogy a gyermekek anyagi ellátása a többi családtagéhoz, még a szülőkéhez képest is igen magas. A szülők a gyermekükkel történő kevés, mindenesetre elégtelen foglalkozásukat akarják ellensúlyozni ezzel. Ily módon törekszenek bűntudatukat elaltatni, hiszen ’’mindent’’ megadnak gyermeküknek. A szülők egy része, ezzel a maga gyermekkorának kielégítetlen vágyait, kívánságait is kompenzálja. Megállapítható, hogy a családi jövedelem elosztásába, a költségvetés elkészítésébe nem vonják be a gyermeket. Nem tanulja meg rangsorolni a szükségleteket, nem tanulja meg, hogy csak addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér.

Igen fontos, egyben igen problematikus területe a családi életnek a családon belüli munkamegosztás. A gyermekek bevonása a házi munkába egyre csökkenő képet mutat. A szülők többsége nem is nagyon igyekszik bekapcsolni gyermekét az otthoni munkába, mivel felfogása szerint neki legfontosabb munkája a tanulás. Ez részben igaz is, mert legfontosabb ugyan, de nem az egyetlen munkája. Ezek a szülők mindezt jó szándékkal teszik, és nem is gondolnak arra, hogy a gyermeknek a háztartási munkáktól való megkímélése nem szolgálja a gyermek jól felfogott érdekét. A gyermekek nagy részének kimaradása a közteherviselésből komoly erkölcsi kárral is jár: önzést szül. Olyan magatartást alakít ki, amely szerint valaki tartozhat úgy egy csoportba, közösségbe, hogy a közös feladatokban nem vesz részt, ezek elvégzését másokra hárítja. Mindez az önzés, élősködés, követelőzés problémát okoz a munkahelyi beilleszkedésben, meg a leendő családban, sőt a közéletben is. (Dr. Komlósi S.,1995)

Nem akkor adunk meg mindent a gyermekünknek, ha anyagiakkal elhalmozzuk, hanem akkor, ha megfelelő mennyiségű és minőségi időt töltünk vele. Csakis megfelelő kommunikáció segítségével alakíthatunk ki optimális családi hangulatot, megbízható családi közösséget.  Ha mi, szülők, türelmesen együtt tudunk dolgozni a gyermekkel, akkor közösen megtapasztalhatjuk a jól végzett munka örömét, amely kihat a gyermek további életére.

Bíró Anna-Veronika