Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A család szerepe

2015.09.29

 

A család az a hely a serdülők életében, ahonnan elsajátítják első ismereteiket, szabályaikat a jó és a rossz fogalmáról, ugyanakkor kezdeti csalódásaikat is itt tapasztalják meg a leginkább. A több generációt magába foglaló nagycsaládoknál nagyobb az érzelmi légkör és erősebb az egymásrautaltság mértéke is. Ezekben a családokban azonban az indulatok és a feszültségek is nagyobb mértéket öltenek konfliktusaik során.

Minden családban egyfajta szereposztás alakul ki, amelyek gyakran a tudattalan elvárások következményei. Az ismétlődő-, családi veszekedések sokszor a külvilágból jövő feszültségek levezetésére szolgálnak. Általában minden család kialakít önmagáról egy tudatos képet, amit magával hordoz (pl. igazmondó). Ezt a képet azonban a serdülők gyakran kegyetlen módon leplezik le a szüleik előtt. Ettől függetlenül, valamilyen szinten minden nemzedék örökli az elődeik gondolkodásmódját.

A család egyik fő jellemzője az, hogy mennyire működik nyitott, vagy zárt rendszerként. A zárt családok esetében a szülőknek többnyire nincs kapcsolatuk a külvilággal. Saját életcéljaikról már régen lemondtak, ezért baráti-, társasági kapcsolataik meglazultak. Az ilyen, és az ehhez hasonló családokat a gyerekek önállósága kétségbe ejtheti, mivel gyakran katasztrófahelyzetként élhetik meg a változást. A rossz hozzáállás a szülők részéről serdülőkori válságot idézhet elő, ami szorongást, vagy lázadó magatartást eredményezhet náluk. A serdülők nagyobb szabadságra vágynak, a szülők viszont nem adják ki könnyen a kezükből a kontrollt, így ellenőrzővé és gyanakvóvá válnak gyerekeikkel szemben. Erre az ellenőrzésre a gyerekek általában védekezően reagálnak, hogy titkaikat és függetlenségüket megőrizhessék.

Ebben a korban a serdülők kockázatvállalóbbakká lesznek a szabályokkal szemben, szüleikre hagyva az aggódást.  A statisztikák szerint sok házasság megy tönkre akkor, mikor a serdülők függetlenedni kezdenek. A szülőknek ilyenkor szembe kell nézniük egymással és a felgyülemlett konfliktusaikkal, ámbár ha a kettejük kapcsolatát csak a gyerek tartotta össze, akkor az nagy valószínűséggel szétesik. Az anyák ekkor rádöbbennek arra, hogy milyen sokat fektettek bele gyerekeik életébe, és mennyi mindenről mondtak le ennek érdekében (saját vágyaikról, saját kapcsolataikról) miközben kiüresedett az életük. Az apák rájöhetnek arra, hogy a család gazdasági fenntartása távol tartotta őket családjuktól, ami időközben megromlott. A középkorú szülők tehát ebben az életszakaszban általában újraértékelhetik életcéljaikat, és gyakran a serdülőkéhez hasonló kérdéseket tehetnek fel önmaguknak. Ehhez a folyamathoz csak hozzátehet számukra a hormonális változás (pl. menopauza) ami őket is ingerlékenyebbé teheti.

A serdülő lányok számára az önállósodás, és a függetlenedés folyamatát megnehezítheti az anyáról való leválás folyamata, és ez a feszültség általában a lányok öltözködése és kinezetele köré sűrűsödik. Ilyenkor felléphet egyfajta női rivalizálás anya és lánya között, abban a tekintetben, hogy ki a csinosabb, és ki nyúl hozzá a másik ruhadarabjához. A serdülő lánynak szüksége van arra, hogy ilyenkor az édesanyja “ne akarjon rajta segíteni”. Az apával való jó kapcsolat  azt az üzenetet közvetítheti a lány számára, hogy a férfiak megbízható, lelki erőforrást jelenthetnek az életben. A kutatások szerint azok a lányok, akiknek jó kapcsolatuk volt az apjukkal, sikeresebb heteroszexuális kapcsolatokat alakítanak ki, iskolai eredményeik jobbak, és karrierjükben sikeresebbek.

A serdülő fiúknak kevésbé szoros a kapcsolatuk a szüleikkel, mivel ők az intimitástól és az érzelmi közelségtől félnek a leginkább, nem pedig az egyedülléttől. Ők a serdülőkorban többször találkoztak kihívásokkal, önálló helyzetmegoldásokkal, melynek megéléséhez a sport ( pl.foci) könnyebben hozzásegítette őket. Az apák általában keveset segítenek a serdülő fiúknak az önállósodás folyamatában, ezért a serdülők kapcsolatteremtő próbálkozása a heves kritikákban és vitákban nyilvánulhat meg. Ezeket a helyzeteket, ha az édesapa félreértelmezi és védeni próbálja tekintélyét, akkor ez gyakran embertelen összeütközések eredményévé válhat. A kamaszkorban lévő fiúk sokkal sérülékenyebbek, mint amilyennek tűnnek.

A család akkor tölti be jól  feladatát a serdülőkorban, ha félig nyitott és félig zárt rendszerként működik, tehát védelmet, biztonságot nyújt és engedi, hogy a külső hatások beáramolhassanak a családba.

 

                                                 Biró Csilla pszichológus