Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A család érzelmi egyensúlyt biztosító funkciója

2017.02.16

Aki szeretni tud, képes arra is, hogy felismerje azokat a tévhiteket, amelyek megkeserítik az életét, és vállalja a felelősséget saját érzéseiért.

(Erika J. Chopich – Margaret Paul

A családnak ezen funkciója járul hozzá az egyén lelki egészségének megőrzéséhez. Az ember, társas lény, nem létezhet egyedül, társ nélkül. A társas ember együttélésére, a társszükséglet kielégítésére legalkalmasabb mikrócsoport a család. A család által biztosított otthon nem valami „örökké csillagos világ” de olyan mély és őszinte emberi kapcsolatok viszonyrendszere, amelyben még a gond is tisztító erejű. A család akkor tud megfelelni e funkcióból következő elvárásoknak, követelményeknek, ha a családtagok közt meleg, rendszeres, kedves kapcsolat él, a beszélgetés mindennapos, a velük történt események őszinte elbeszélése megtörténik, mai szóval: a kommunikáció rendszeres a családtagok közt. A kommunikáció milyensége eredményezheti az érzelmi egyensúlyt, de ez konfliktus forrása is lehet. Ezt az esetleges negatív hatást nem lehet kikerülni azzal, hogy nem beszélgetnek a családtagok egymással, mert ez a bezárkózás, részvétlenség, elkülönülés egészen biztosan elégedetlenséget vált ki a többiekben, majd komoly konfliktushoz vezet. A családtagoknak igyekezniük kell úgy beszélni, hogy a másikban a beszélő iránt kedvező, pozitív magatartás alakulhasson ki. Ezt eleve lehetetlenné teszi, a parancsolás, a vezénylés, az intés, a figyelmeztetés, a fenyegetés, a moralizálás, a prédikálás, a kérés nélküli tanácsadás, a szemrehányás, a kioktatás, az ítélkezés, a bírálat, a szidás, a megszégyenítés, a kikérdezés. Mindez utóbbiak sértik a másik önállóságát, lelki függetlenségét, amire minden egészséges ember kényes.

Meg kell tanulniuk a naponkénti otthoni érintkezésben a közös nyelvet, az egymás iránti szeretet kifejezésére.

Gary Chapman és Ross Compbell szerint (2003) „a szeretet öt nyelven beszél:

Első szeretet nyelv: testi érintés Érzelmileg egészségesebbek azok a gyermekek, akiket sokat tartanak ölben, gyakran ölelgetnek és puszilgatnak, mint azok, akiket elhanyagolnak.

Második szeretet nyelv: elismerő szavak: gyengéd,  becéző szavak,dicsérő szavak, bátorító szavak, útmutató szavak

Harmadik szeretet nyelv: minőségi idő Elegendő minőségi idő és összpontosított figyelem odaszentelése nélkül a gyermeket állandó szorongás gyötri, mert nem érzi szülei szeretetét.

Negyedik szeretet nyelv: ajándékozás

Ötödik szeretet nyelv: szívességek

A szeretetnek a fent felsorolt kifejező eszközei alkalmazásával lehetőség nyílik a szolidarizáló családi légkör kialakítására.

A családi légkör minőségétől függ, hogy a családban “otthon érzi-e magát” a gyermek. Fontos a légkört meghatározó szülői optimista világfelfogás, amely biztonságot ad, nem bátortalanít el. Ez a légkör szeretettel veszi körül tagjait, gondoskodással törődik velük, teljesen elfogadja mindegyiket olyannak, amilyen, tehát kölcsönösen toleránsak egymással szemben. Ez azt igényli, hogy folyton figyelni kell a házastárs a gyermekek vágyaira, a változásra, a fejlődésre és megtalálni a módot arra, hogy ezeket örömmel vegyük észre, örömet szerezve ezzel a másiknak. Külön kell megemlíteni azt az esetet, amikor a család lelki támaszt nyújt bajbajutott tagjainak. Ez a támasznyújtás azt jelenti, hogy fenntartás nélkül elfogadja az illetőt úgy, ahogy van, kritika nélkül elfogadja a bajbajutottat.                

A gyermek számára a szülőkhöz fűződő viszonya döntő, de nem az nyújt számára biztonságot, hogy a szülők szeretik őt, hanem az, hogy a szülők szeretik egymást. Ha a szülők közt feszültség van, a gyermek ezt megérzi, ha ez a feszültség fokozódik, állandósul, akkor a gyermek biztonságérzése megrendül, hiszen világosan látja, hogy léte a szülőktől függ. Elkezdődik szorongása, amely félelemmé válik, szüleit már nem olyan tisztelettel nézi, gyakran nem ért velük egyet, kritizálja őket, lázad ellenük. Mivel otthon nem talál biztonságra, otthonra, megértésre, elismerésre, elmenekül otthonról.                          

A társadalom szempontjából is fontos, hogy a család biztosítsa tagjainak az érzelmi egyensúlyát, mert a munkahelyen is meglátszik, ha az ember otthoni, meg nem oldott problémái terhével lép be a munkahelyre. Ez munkatársakhoz való viszonyban is feszültségeket okozhat, a feladatok végrehajtását is negatívan befolyásolja. Az iskolában a feszült családi légkörből jövő tanulók érzelmi sérültként jelennek meg, s elég gyakran ezeket a sérüléseket fokozott agresszivitással vagy cinizmussal igyekeznek kompenzálni.

A család érzelmi egyensúlyt biztosító funkciójának elégtelen működése tehát a társadalomnak elég nagy területére negatív hatással van.         (Dr. Komlósi S. , 1995) Tehát a mai társadalomban is fontos felismernünk, hogy a szülők közötti jó kapcsolat döntő fontosságú a gyermekek biztonságérzetét illetően. A szülőknek nyitott és megértő magatartást kell kialakítaniuk a gyerekeikkel, a biztonságot nyújtó otthon megteremtése érdekében.

Bíró Anna-Veronika