Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Társ

2016.03.11

Éjjel-nappal, iskolában, munkahelyen, otthon, főzés közben, porszívózás alatt, előadáson, konferencián, utazáskor, ágyban, fürdőkádban....Társ jóban rosszban. 

Lehalkítjuk, de nem kapcsoljuk ki, nehogy valami fontos kis semmiségről lemaradjunk. Rezeg, izeg-mozog, érte nyúlunk, világít sötét előadótermekben, elvonja figyelmünket a legszebb mozzanatról, a legfontosabb mondatról, pillanatról. Ő a fontos, a mobilom, az Iphonom, az okos telefonom, a Facebook:

-Mi csi?

-Semmit. Te?

-Unatkozom...

-Itt ne, előadáson vagyok...

-Ja..jó neked..

Tényleg? Jó lenne, ha nem zavarnál, „gondoljuk”, s a mellettem ülőket se, mert zavaró lehet a fény egy elsötétített teremben, s akarva akaratlanul oda pillantunk.

Zavar, eltereli figyelmemet. Miről? Mitől? Hol vagyok? Miért mentem oda? Miért vittem magammal a telefonomat? Miért „veszem”fel? Miért akarom tudni ki keres és miért?

S ha felveszem, miért mentem el az előadásra, a konferenciára? Mert muszáj volt? Mert ott kell lennem, hogy lássák, hogy ott vagyok? Csak létszám szaporítónak?

Ott vagyok, de mégsem. Szemem, agyam a telefonra koncentrál, csak a testem van jelen. Aztán vége van. De minek? Azt sem tudom miről szólt az előadás, a bemutató, stb.

A francba! Csak az időmet vesztegettem.

Igen. Így is, úgy is.

Sándor Edit

 Sándor Edit