Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Panka és az advent

2017.02.16

 

Egy nap Panka édesanyja néhány fenyőágat, szalagot és gyertyát készített elő az asztalra. Panka kíváncsiskodva kuporodott fel egy székre:

-Mi ez anyu?

Adventi koszorút készítünk belőle.

Pankának eszébe jutott, hogy tavaly is készítettek ilyet, és meggyújtották a gyertyákat sorra és imádkoztak is. Az is eszébe jutott, hogy mikor már mindenik gyertyát meg lehetett gyújtani, akkor  jött az Angyal.

Így hát együtt fogtak neki az adventi koszorú elkészítéséhez, és Panka közben sokat kérdezett.  

- Anyu, miért kell nekünk ilyen adventi koszorú?

- Mert holnap lesz advent első vasárnapja, holnap már meggyújtjuk az első gyertyát!

- De mi az az advent? Ha nincs ilyen koszorúnk nem lesz karácsony? Ha nem gyújtjuk meg a gyertyákat nem jön az a Angyal?

Panka édesanyja alig győzött válaszolni a kérdésekre. Mire minden kérdést megválaszolt kész is lett a koszorú, de Panka csak annyit tudott meg, hogy az advent az várakozás a kis Jézus születéséig, koszorú nélkül is van karácsony és ha jók vagyunk jön az Angyal is.

Édesanyja mesélt neki a kis Jézusról, hogy a Jóisten azért akarta, hogy megszülessen, hogy megjavítsa az embereket, a gonosz embereket tegye kedvessé, a lustákat szorgalmassá és, hogy ő mindenkit szeret. Nem igazán értette a dolgot, de nagyon élvezte a közös munkát. Fontos feladat volt neki, hogy beleszúrhatta a gyertyákat a koszorúba. Mikor végeztek, Panka elgondolkodva, úgy döntött levelet ír az angyalnak, az az rajzol, mivel hogy még óvodás, így  nem tud írni. Neki is látott, időnként abba hagyta a rajzolást és azon töprengett, amit édesanyja mesélt neki a kis Jézusról. Amikor befejezte a levelet feltette az ablakpárkányra. Elalvás előtt, édesapja mondott neki mesét, elmesélte a kis Jézus születését. Mesélt Máriáról és Józsefről, a gonosz emberekről, akik nem akartak nekik szállást adni, a betlehemi istállóról, a pásztorokról és angyalokról, a három királyról, akik Jézus köszöntésére siettek. A jó éjt puszi után rögtön el is aludt Panka. Reggel az első dolga az volt, hogy megnézze, elvitte-e az angyal a levelet. De óriási meglepetés érte. A levél helyén egy kis fából készített betlehemi istálló volt, amilyenről az édesapja mesélt. Benne volt Mária és József, a pásztorok, angyalok, királyok, állatok mind, mind fából faragva és egy jászol, de a jászol teljesen üres volt. Még a lélegzete is elállt Pankának a csodálkozástól, meg sem merte érinteni a kis fa istállót, de örömében hangosan kiáltott:

- Apu, anyu! Gyertek gyorsan ide!

Szülei álmos szemekkel léptek be Panka szobájába, de mindkettőjüknek tágra nyílt a szeme, mikor az ablakpárkányra pillantottak. Ekkor Panka észrevett még valamit, ami az ajtó mögött a falon volt. Egy piros szövetre, sok sok cukorkaforma guriga volt felragasztva, számok is voltak rajta, mindeniket ki lehetett bontani. Egy nagy fehér boríték is volt rátűzve. Panka nézte, nézte és levette a borítékot, kibontotta, de rögtön átadta édesanyjának. Egy levél volt, ő nemtudta elolvasni.

 Kedves Panka!

Ma van advent első vasárnapja, mostantól 24-et kell aludni karácsonyig. Karácsonykor ünnepeljük Jézus születésnapját, mert tudod  sok, sok évvel ezelőtt a Jóisten azt akarta, hogy megszülessen a kis Jézus, azért, hogy megjavítsa az embereket, a gonoszakat tegye kedvessé,a lustákat szorgalmassá. Te is 

segíthetsz neki, azzal, ha jó leszel, kedves és szorgalmas. A falon biztos megláttad már a naptárt, mindenik gurigában találsz valamit.Most bontsd ki az elsőt!  

Panka nagyon izgatott volt, olyan gyorsan dobogott a szíve mint még soha. Levette az első cukorkát és kibontotta a papírból. Talált benne egy kis papírlapot. Édesapja felolvasta: 

- Ma te gyújtsd meg az első gyertyát az adventi koszorún, hangosan imádkozzatok ebéd előtt és fújd el a gyertyát!  

Panka mosolygott, örült a feladatnak, de volt még valami a gurigában, egy szalmaszál.

Ekkor Panka édesanyja tovább olvasta a levelet.

 Minden nap reggel bontsd ki a gurigát, ha sikerült teljesíteni a feladatot, este tedd a szalmaszálat a betlehemi üres jászolba! Ha mindenik guriga elfogyott, és az utolsó szalmaszál is a jászolba került, csak várj!

 Légy bátor és kedves, bajod sosem eshet.

 Szívedbe  jóság és szeretet, lelkedbe öröm költözhet!

 SZERETETTEL, AZ ANGYALKA

 Ebédkor Panka gyújtotta az első gyertyát az adventi koszorún, a megterített asztalnál és hangosan imádkozott az egész család. Este kivette a szalmaszálat és mikor betette az üres jászolba egy kis melegség járta át a szívét. 

Másnap reggel ő ébredt elsőnek, kibontotta a gurigát és vitte a papírt az édesanyjához.

Az oviban vigasztald meg egy szomorkodó társadat! –olvasta édesanyja.

- Anyu, ez könnyen fog menni, Zsuzsi mindig nyafog valamiért, de segítek neki!

Este betette az újabb szalmaszálat, csillogó szemmel nézte, hogy már kettő van a jászolban. És így ment ez minden nap.

" Építsetek hóembert apuval!”

“ Rajzolj valami szépet nagyinak!”

“Locsold meg a virágokat!”

“ Keresd meg a csokit valamelyik fiókban!” és még sok feladat várt Pankára. Az utolsó szalmaszálakat már egymás tetejére kellett tegye a jászolban. Kis ujjacskáival nyomogatta, hogy milyen puha lett. Már az utolsó szalmaszál is a helyére került és Panka várt. Várt, mert tudta, aznap van a kis Jézus születésnapja és aznap  kell jöjjön az angyal. Segített mindenfélét édesanyjának a konyhában egész nap, még a játékait is elrakta egyedül, pedig nem is írt ilyesmit a papíron.

Délután megérkeztek a nagyszülei és elvitték szánkózni, Panka nagyon élvezte, a szülei mentek érte, mikor már sötétedni kezdett és indultak haza.

Mikor kinyitotta az ajtót valami furcsaságot vett észre a padlón cukorka volt az. Minden lépésénél egy cukorkába botlott. Nagyokat kacagott és összefogta két kis tenyerét. Szedegetni kezdte fel a padlóról és egyszer csak a cukorka ösvény végén a nappaliban egy gyönyörű karácsonyfát pillantott meg. Szájtátva nézte a csillogó  karácsonyfát, alig bírta levenni róla a szemét. Hirtelen eszébe jutott valami, rohant fel a lépcsőn a szobájába. Ott volt a jászolban a kis Jézus. Mérhetetlen öröm járta a szívét, csak állt és majdnem sírt örömében. Megfogta a Betlehemet és levitte a nappaliba a karácsonyfa alá. Csak akkor vette észre az ajándékokat a fa alatt. Kibontott minden ajándékot, még táncolt is örömében.

A vacsoránál ismét Panka gyújtott gyertyát és együtt imádkozott a család és Panka érezte, hogy mindenki szívébe jóság és szeretet, lelkébe öröm költözött.

 

Miklós Beáta