Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olvasó lámpa-Könyvajánló

2014.08.11

  

Jodi Picoult: A nővérem húga

 

 Egy amerikai kétgyermekes, boldog család három év körüli kislányáról kiderül, hogy leukémiás. A család, hogy lányuk életét megmentse egy harmadik gyereket vállal, aki genetikailag tökéletes donora beteg nővérének. Az időről-időre történő kezelések meghosszabbítják a lány életét, ám egy napon kiderül, hogy veseátültetésre van szüksége. Az a 13 éves lány, aki mindeddig szó nélkül vállalta nővéréért az orvosi beavatkozásokat, hogy őt megmentse, most bepereli szüleit, hogy  önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött. A regény nagy része tulajdonképpen a perről, és a család per alatti életéről szól– úgy, hogy a történéseket sorra egy-egy családtag szemén át láthatjuk.

Fantasztikusan megírt, lebilincselő, elgondolkodtató történet arról, hogy mire képes a szülő a gyermekéért. Mire képes egy gyerek, hogy felhívja magára a szülei figyelmét? Lehet-e egyformán szeretni egy anyának minden gyermekét? Vannak-e, s ha igen hol vannak azok a határok, amiket nem szabadna átlépni. A végkifejlet pedig tipikusan „picoult”-os, meglepő, megdöbbentő – nem az, amire gondolnánk.

 

 

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

"Több száz évvel ezelőtt az emberek virágokkal üzentek egymásnak. Ha egy férfi virágcsokrot adott egy fiatal hölgynek, a hölgy iparkodott haza, hogy megfejtse, mint valami titkosírást."

Egy magába forduló, problémás árva gyerekből felcseperedett 18 éves lány, Victoria áll a regény középpontjában. Az ő életén keresztül mutatja be a fiatal írónő a  magányt, a szerelmet, az anyaságot, hogy milyen az, amikor meg kell tanulni szeretni, elfogadni és megbocsájtani másoknak, valamint önmagunknak. A zárkózott lány szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét. Mivel egyedül ehhez ért, egy virágboltban próbál szerencsét eladóként, hogy eltarthassa magát, miután egyedül marad a nagyvilágban. S ahogy ilyenkor lenni szokott, rátalál a szerelem is. Ez esetben azonban nem a megszokott idillnek leszünk „szemtanúi”, a regény továbbra is komoly hangvételű marad, súlyos témákat feszeget. A regény párhuzamosan mutatja be a lány gyerekkorát, és jelenét, mindezt át-meg átsző a virágok neve és jelentése. 

Nem hinném, hogy lenne olyan ember, aki a könyv elolvasása után gondolkodás nélkül adna ajándékba vörös szegfüvet, bazsarózsát vagy akár sárga rózsát. A virágnyelv elsajátításához a könyv végén egy virágszótár is van. Akár használni is lehetne

Karda Emőke

 

Óh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember;
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

/Babits Mihály Ritmus a könyvről, részlet