Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Molylepke

2014.11.14

 

- Nem kértem, hogy az életem része légy. Magadtól jöttél. Az ajtó nyitva volt, kopognod sem kellett. Csendes voltál, vagy csak én voltam túl fáradt: nem hallottalak. Csak az árnyékodat láttam -véltem-, s úgy keltem, öltöztem, olvastam, minden mozdulatot úgy mozdultam, minden dallamot úgy dúdoltam, mint aki érzi-tudja, elfogadta, hogy nincs egyedül a fehér falai közt.
De ma vége. Ne nézz olyan szépen, a lelkem kettétörik...
Napok óta nem hagysz aludni, zakatolsz, táncolsz, tegnap... Tegnap észrevettem, hogy hozzám is értél. 
Nem tudlak tovább elviselni. Menj, takarodj az otthonomból! Nem férünk itt ketten.

(És fogta a törülközőt, úgy vágta az ablakhoz, ki tudja, hol áll meg. Az üvegen túl még vöröslött a Nap. Elhaladt egy szekér, rajta négy cigánnyal.
A törülköző leesett. 
A lepke ráhullt, ragyogó porát az ablakon felejtve.)

János-Jakab Blanka