Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki szívét osztja szét…

2017.03.14

 

 Ilyenek a szólások, szóláshasonlatok, képi kifejezések, közmondások, a nyelvünk virágai, melyek szemléletessé, elevenné teszik a stílust a társalgási szituációs helyzetekben, a közbeszéd építő elemeivé válva, nyelvkincsünket gazdagítva beilleszkednek beszédünkbe, írásunkba.

A szív szóhoz kapcsolódó állandósult frazeológiák átvitt értelemben mutatják a beszélő véleményét, állásfoglalását a valóság részleteinek kapcsolatában, az ember társadalmi életmegnyilvánulási tevékenységeit, magatartás formáit.

A szívvel kifejezhető szimbólumok ősidők óta használatosak az imákban, a népköltészeti alkotásokban, irodalmi művekben, de nótákban, slágerekben, közbeszédben, párbeszédben, köszöntésben, hízelgésben, rágalomban, jó- és rosszindulatban. Naponta találkozunk ezen szimbólumokkal, szinte mindenki használja társalgási szituációkban, szókészletének része, ezekkel közvetít jó és rossz érzést, hangulatot, szándékot, ítéletet, tanácsot stb.

Íme, néhány „szíves” szókapcsolat, szólás, közmondás:

- jószívű, meleg szívű, ujjongó szív,derűs szív, szívderítő, szívvidító, szívjóság, békés szív, aranyszívű,szívszerelme, szíve melegével, szívből jövő jó kívánság, szíve-lelke benne, teljes szívemből kívánom, szívéből szól, szívből adom, jó szívvel, szívesen, szívvirág, szívesen látom, szívélyes üdvözlet, szívembe zárom, kicsi szívem neked adom, szív küldi szívnek szívesen, vallomásra küldöm a szívemet, szíve csücske, szíve választottja, szívügye, nagy szíve van, meglágyítja a szívét, szívek melegét, szívem szívedhez ér, „Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény.” stb.- csupa jóság, szeretet kifejezői.

De az ellentétes tulajdonságokra, rossz hangulatra, haragra, fájdalomra is megvannak a szimbólumok:

- szívtelen, rideg szívű, kőszívű, oroszlánszívű, fájdalmas szív, átdöfött szív, vérző szív, bánatos szívem, sajgó szívem, keserű szívem, szívdermesztő, szívfájdító, szívrepesztő, szívremegtető, szívszorongató, szívszaggató, nehéz szívvel, szíve meghasadt (megszakadt, megrepedt), szíven érte, szíven ütött, nem szívbajos,

-Szívem első gondolatja… Szívemből beszél. Helyén van a szíve. Megesik a szíve rajta. Dagad a szíve a boldogságtól (büszkeségtől). Galamb szívet örököltem… Kiönti a szívét. Ami a szívén, az a száján. Nyomja a szívét. Nagy kő esett le a szívéről. A szívébe markol kegyetlenül. Gatyájába szaladt a szíve. Torkában a szíve. … és még folytathatnánk a sort.

„A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik a csillagok”(Exupery)

Az emberi szív, átvitt értelemben, a sokszínű érzelem megjelenítője. Ez a nemes szerv - nagyjából - százezret ver naponta. Ápoljuk, vigyázzunk rá, hogy az utolsó dobbanásáig szimbolizálhassa az egyetlen, legfontosabb értéket, a szívből jövő szeretetet, mert „Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”(Goethe)

György Irma