Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézet idézet hátán

2014.11.14

 

Szívesen olvasok idézeteket, vannak olyanok, melyek megérintenek, elgondolkodtatnak, újraolvasom, lejegyzem, felhasználom, ha úgy adódik. De a mostanában terjedő idézetmánia nekem már sok(k). Faljuk a másodkézből kapott gondolatokat, túl sokat idézünk. Úgy gondoljuk, hogy mások sokkal szebben megfogalmazták, amit mi mondani szeretnénk, és ahelyett, hogy valami eredetit mondanánk saját szavainkkal, kedvesen, röviden, inkább másoktól kölcsönzünk gondolatokat, gyakran copy-paste technológiával ollózzuk össze szövegünket. Ezáltal mondanivalónk akár közhelyesre is sikerülhet, felhígítjuk mások igazságát, az eredeti üzenetet. És lassan elfelejtünk gondolkodni.

Gyakran hallunk sablonos, üres frázisokkal, közhelyekkel teli ünnepi beszédeket, mondanivalójuk nem érint meg, nem hozzánk szólnak, csupán élő díszletként vagyunk ott. Útravalóval halmozunk el másokat, miközben mi nem aszerint élünk és cselekszünk.

Divat lett az is, hogy közösségi oldalak üzenőfalai tele vannak mindenhonnan lenyúlt bölcsességekkel (legtöbbször forrás nélkül), ezek segítségével fejezzük ki pillanatnyi lelkiállapotunkat, érzéseinket. Látszólag mindenki rájött a tartalmas élet, a jó kapcsolat és jó házasság titkára, mégis hajkurásszuk a boldogságot.

Ünnepek alkalmával személytelen, elcsépelt sms-idézeteket küldünk szeretteinknek (vagy mindenkinek, aki mentve van a névjegyzékbe), ahelyett, hogy felhívnánk őket két szóra.

Ne csak idézzünk, értsük is!!! Lehet és kell is mások gondolatait ismerni és felhasználni, de találjuk meg a helyét és idejét ezeknek, ne hangoztassuk lépten-nyomon, és mindenképpen utaljunk a forrásra!

Gidró (Szőcs) Melinda