Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FACSEBUKK

2014.08.11

Játsszunk egy játékot. Én nem kaptam egy betűt se senkitől, hogy játsszak vele.
- valami, amit szeretek: olyanokat jelölni be/ igazolni vissza Facebookon, akik egy ilyen játék nélkül is tudnak valamit, amit szeretek.
- valami, amit nem szeretek: az ilyen "lájkold és kapsz egyet te is" játékokat. (A múltkorinak mondjuk, volt értelme: olyan emberek hírfolyama telt meg versekkel, akiknek közük sincs az irodalomhoz. Sikerült őket zavarba hozni a sok, számukra ismeretlen névvel, verssel… Ezúton szeretnék gratulálni magunknak.)
- valamit, ahol jártam: olyan adatlapokon, amik eredeti, saját gondolatokkal vannak tele. (Nem Oravecz Nóra & CO "eredeti", saját gondolataival…)
- valamit, ahova szeretnék eljutni: olyan ismerősök közé, akik nem Bubble Bash-ozni hívnak, hanem kávézni, és nem a Candy Crush-ban kevernek és variálnak új ízeket, hanem saját magukban.

-valakit, akit ismerek: a Facebook szerint, vagy szerintem?

Ismerem Blanchet. Nem úgy, mint te: én látom azt is, amit nem oszt meg magáról. Jó, mi? Láttam a profilképeit, mielőtt BW szűrő került rájuk, láttam, mikor a fogaskerékre kattintott a jobb felső sarokban, és ment inkább offlineba, annyira elege volt az "idézetekből", a "játékokból" és a nyilvánosan egymást vigasztaló tízen-huszonéves emberekből, akiknek lelki békét hoz, ha kiírhatják, mitől rossz az életük...

- egy filmet, amit szeretek: egy thriller, amiben megszűnik, összeomlik minden közösségi oldal, és a szerencsétlenül járt emberek hozzá kell szokjanak az oldalon kívüli közösségekhez... Nagyon jó film, kár, hogy még nincs megrendezve…

 

Like-old a posztot, ha tetszik, de nem ígérem, hogy kapsz betűt.

  J.J.B.

 

 

„Az élet nem képeslap.”

(A romantika hullámhosszán, 2006)