Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ajándékot kapni és adni mindig jó!

2017.02.16

 

 

Sándor Rebeka, 8. oszt.

Csikszentdomokos, Hargita megye

 

 Hogy mit adnék a Jézuskának karácsonyra?  Küldenék neki angyalszárnyakon egy nagy csomag hitet, szeretetet, tiszteletet, megbecsülést és hálát.

Így volt ezzel Anna is, aki nagyon sok időt töltött kórházban. Hároméves korában vették észre a leukémiát szervezetében. Most hétéves, és szegény nem is tudja, milyen súlyos a betegsége. Gazdag, de szerető családban nőtt fel, így hál’Istennek nem kellett nélkülöznie és a kezelések költségei sem okoztak gondot szüleinek. Minden vasárnap elmentek a templomba, hogy hálát adjanak az elmúlt hétért, és Isten kegyelmét kérjék egy újabbra.

Hétfő volt a kezelés napja. Ezt a napot Anna mindig várta, mert tudta, hogy elmennek egy csupa fehér, gyógyszer illatú épületbe, ahol egy fehér köpenyes bácsitól édességet kap cserébe azért, hogy egy ideig viszonylag mozdulatlanul feküdjön, miközben mindenféle furcsa gép pittyog mellette. Így volt ez a karácsony előtti hétfőn is. Kezelés közben anyukája elmélyült gondolataiban: „Még egy hét, és itt van a legszebb ünnep. Milyen csodás, hogy idén épp vasárnapra esik! Sajnos ez már a negyedik olyan karácsonyunk, hogy a kislányom beteg. Jézusom, ha hallasz, kérlek, tégy csodát! Nem akarom, hogy a családunk, de főleg az én Drágaságom tovább szenvedjen! Könyörgöm, Jézusom!

– Anyu! Anyu! – rángatta Anna anyukája nadrágjának szárát – indulhatunk.

– Jól van Kincsem, csak még beszélek az orvossal. Menj, a váróterembe és nézd meg a képeket a falon. Csupa érdekes dolog.

-Doktor úr! Mondja, milyen az állapota? Reménykedhetünk? – kérdezte aggódó tekintettel Eszter, Anna anyukája.

– Stabil. Nem javul, és nem is romlik, ami a rendszeres kezelésnek köszönthető. Mi mindent megteszünk a betegeinkért, de a kórháznak nagy az adóssága a gépek miatt, így sajnos nem tudjuk őket ingyenes ellátásban részesíteni. Sajnos sokaknak nem telik a gyógyulásra, pedig lenne remény. Úgy gondolom, hogy Annán is segítene egy nagy műtét, egy csontvelő-átültetéssel 95%-os esélyt látok arra, hogy ez a kislány hamarosan meggyógyulhasson. Tudom, hogy rengeteg pénzről van szó, de ha lehetőségük van rá, még ezen a héten elvégezhetjük a műtétet.

Eszter szeme könnybe lábadt, és a sokéves szenvedés most zokogásba tört utat. Nem tehetett róla, sokszor vissza tudta fojtani a fájdalmát, de most nem bírta. Miért nem én? Miért éppen Ő, aki még gyerek és előtte áll az egész élet?! – kiáltotta némán a már sokadszorra megfogalmazott kérdését. Majd kétségbeesésében az orvoshoz fordult:

– Mire célzott az öt hibaszázalékkal? Történhet komplikáció?

– Kevés az esély, de előfordulhat, hogy a szervezet nem fogadja be az új szervet, így a műtét sikertelen lesz. De ez húsz esetnél csak egyszer fordul elő.  Kérem, bízzon bennem, sikerülni fog!

Eszternek nem kellett gondolkozni a döntésen, nem kellett időt kérni, hogy férjével is megbeszélhesse, hiszen mindkettőjük számára Anna egészsége volt a legnagyobb cél, így az orvossal meg is beszélték az időpontot még arra a csütörtökre, majd kislányának is elmagyarázott mindent az orvos, ami vár rá a műtétet illetően, azzal a kislány és az anyukája hazamentek. Nem is beszélték meg, de mindketten a szobájukba mentek és imádkoztak. Imádkoztak egy holnapért, egy újabb hétért, egy boldog ünnepért, és egy egészséges életért. Micsoda remek karácsonyi ajándék lenne számukra, ha a kislány egészséges lenne. Igaz, a karácsonyt idén a kórházban fogják tölteni, de Anna szülei mindent megtettek volna a lányukért.

Négy imádsággal töltött nap után elérkezett a műtét ideje. Isten erőt adott a család minden tagjának, bizakodva várták, hogy a beavatkozás végén megláthassák az orvos arcán az elégedettség és remény mosolyát. Sikerült!

Péntek reggel mindenki boldogan ébredt. A műtét közben nem lépett fel semmilyen probléma, Anna gyenge volt, sápadt, de az orvos megnyugtatta a szülőket, hogy napról napra jobban lesz. Isten segített nekik, és négy év szenvedés után megadta a legnagyobb ajándékot, amit a család kért: gyermekük egészségét. Anna is nagyon örült, amikor megtudta, hogy egészséges, összetette kis kezeit és imádkozott, hálát adott Jézusnak, amiért megmentette őt. A kislány kórházi szobájába behoztak egy kis fenyőt, amit gondosan feldíszítettek. A Jézuska is odavitte az ajándékokat számukra. Anna kis gyermeki eszében szép gondolatok kavarogtak. Ő mindig csak kapott Jézustól, de most adni akart. Adni, hiszen karácsony az ő születésnapja. A születésnapját minden ember megünnepli, torta, ajándék, buli – ezektől lesz még különösebb mindenki számára ez a nap. De Jézusnak ezekre nincs szüksége. Ő az emberekért született és halt meg! – gondolta Anna. – Értem született, hogy megmentsen a betegségemtől! – mondta szinte hallhatóan. Mit tudjon neki küldeni, aminek biztosan örülne, úgy örülne, mint most ő a gyógyulásának? Sok töprengés után az egyik ápolótól kért egy dobozt, amit tele rakott hálával, hittel, szeretettel és tisztelettel. Majd becsomagolta aranypapírral és megkérte anyukáját, tegye fel az angyalpostára, hogy minél előbb megkaphassa Jézuska az ajándékját.

A szülők és a kórházi dolgozók is meghatódtak a kislány ötletén, és ez mindannyiuk karácsonyát szebbé tette. Az ajándékozás nem ért véget, Anna apukája, egy jól menő cég tulajdonosa volt, és magára vállalta a kórház adósságainak törlesztését, ezáltal lehetővé téve leukémiás gyermekek ingyenes kezelését. A kórház hálás volt a családnak az anyagiakért és az Istenhez vezető útért is. Anna apukája úgy érezte, hogy ezzel ő is boldogságot lopott Jézus szívébe.