Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A példa nevel, nem a szó

2015.09.29

 

Internetes oldalakon lapozgatva egyre több idézet, szép gondolat jön szembe velünk. Elolvassuk, megosztjuk, tetszikeljuk, elgondolkodunk rajta és tovább állunk. Kérdés az, hogy vesszük-e igazán a szívünkre, beépítjük-e mindennapjainkba. Ha igen, akkor, jó.

Ismerős mondás az is, hogy ha meg akarod változtatni a világot, magaddal kezd el. Nem lehetnek elvárásaink, addig, míg mi magunk nem járulunk hozzá a világ szebbé tételéhez. S tudjuk, ez is ma már közhely, a PÉLDA nevel. Köszönök, gyermekeim is köszönnek, segítek az idősebbnek, ők is megteszik, udvarias vagyok velük, másokkal, ők is azok lesznek. De ha az ellenkezőjét látják, nekik is az lesz a természetes. Millió egy példa van erre.

Tévéhíradók, újságok cikkeznek arról, hogy gazdag, befolyásos emberek csemetéi drága autókkal balesetet okoznak, ittasan vezetnek, duhajkodnak, erőszakot tesznek. Ehhez társul a féktelen költekezés, a drága cuccok, kirándulások, amelyek természetes módon az élet velejárói. Kijár nekik, apuka szerez, ők költenek. Ha baj van, apuka intézkedik, új autót kap a gyermek, folytatja életvitelét. A kérdés: meddig? Mikor nő be a gyermek feje lágya, mikor lesz értéke a munkának, a nehezen megszerezhető keresetnek?

Tudjuk azt is, hogy minden hegynek van lejtője. Felfele lassabban, lefele gyorsabban zuhanhat az ember. S persze nem mindig a megtett út mennyisége, hanem a milyensége számít. Gátlástalanul átgázolok másokon, elbuktatom, akadályozom haladásában, terheimet vele cipeltetem és én vígan fütyörészve haladok előtte, jó az nekem. Utódaim ugyan ezt fogják tenni. Természetes lesz számukra. Öreg szüleinket öregotthonokba zárjuk, felügyelőt alkalmazunk, vigyázzunk, ez a sors vár ránk is. Ezt látja a gyermek. S ha már felértünk a csúcsra, vigyázat, lejtő jöhet.

Gondoljunk azokra is, akiknek segítségével eljutottunk idáig, ne spóroljunk a jó szóval, a köszönéssel, az Isten fizessével. Semmibe sem kerül.

Gondoljunk arra, hogy ránk is szakadhatnak rosszabb idők, az újonnan aszfaltozott úton is lesznek majd gödrök, érheti küszöb a fenekünket, s akkor, ha együttérzéssel és segítőkészséggel találkozunk, nekünk is jól fog esni. Másképp, nem hiszem.

Sándor Edit