Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nehézségről

2017.02.16

 

Nehéz kitalálni miről írjak, és azt is, hogy hogyan. Arra gondoltam, ez esetben írhatnék magáról a nehézségről. Megfigyeléseim és véleményem szerint nem mindenik egyforma, de mindenik egyformán hat az emberre: azzal a gondolattal ébredünk, az van a fejünkben, ha lefekszünk. Nap közben is sokszor eszünkbe jut. Talán a munkával kapcsolatos, talán a családdal, vagy esetleg saját magunkkal. Addig rágódunk rajta, amíg végül meg nem oldjuk, vagy tönkre nem tesz minket belülről és elveszünk saját életünk és gondolataik labirintusában. Sokan azt mondják fölösleges ezeken rágódni és őrülten keresni a megoldást, mert a nehézségeinket és a problémáinkat saját magunk hozzuk létre s azok meg fognak oldódni saját maguktól, de én nem feltétlenül hiszek ebben.

Szerintem a nehézségek jelenléte az életünkben annak a jele, hogy élünk. Az életünkben egymás után történő döntéseink és cselekvéseink sorozata hozza magával a nehézségeket. Az az ember, aki csak úgy bezárkózik és hagyja elmenni az életet maga mellett sosem lesznek igazi problémái. Az az ember tényleg saját maga okozza a nehézségeket, de az az ember, aki tevékenyen éli az életet nehézségekkel találkozik az életében. Ezek lehetnek problémák, amiket az élet állít elénk, de az is lehet, hogy ezek a bizonyítékai annak, hogy élünk. Az igaz, hogy a lelkiismeretünk sokkal nyugodtabb úgy, ha azt gondoljuk ezeket saját magunknak okoztuk és nem kell tennünk semmit annak érdekében, hogy megoldjuk őket, de szerintem ez a tehetetlenségünk és gyávaságunk legnagyobb bizonyítéka. Nem baj, ha az ember fél, de a félelmeink is egyfajta nehézségek, amiken túl kell lépni. Minél nagyobbra igyekszünk nőni, hogy átlépjünk a nehézségeinken, annál nagyobb emberekké növünk mi is. Más emberek szemében is talán, de, ami ennél is fontosabb, hogy a saját szemünkben is. Azt hiszem ez a fontos. Lehet, hogy rosszul gondolom, de azt én is tapasztaltam már, hogy  ha saját erőmből oldok meg valamit az boldogsággal és önbizalommal tölt el, mert képes voltam megtenni. Elszánni magam a cselekvésre, aztán lépni. Ez is az életem része, és hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Még nem hallottam olyan emberről, aki nem ütközött volna akadályokba. Még akkor sem, ha külső szemlélőként ez nem így látszik.

      Opra Tímea