Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fények...

2017.03.14

 

...felgyúlnak, égnek, világítanak, áradnak, ragyognak és beragyognak, tündökölnek, ömlenek, villognak, szikráznak, sziporkáznak, keringenek, váltakoznak, özönlenek, koszorúznak, pislákolnak, kihunynak.

...másként világítanak az utcán a kunyhóban, a palotában, az égbolton, a templomban, a temetőben, az ablakban, Betlehemben, karácsonykor, húsvétkor, halottak napján, erdőn-mezőn, télen-nyáron, éjjel-nappal, örömben és bánatban.

A gondolat a fénnyel kapcsolatosan akkor fogalmazódott meg bennem, amikor decemberben megláttam, hogy Cseralatt is van díszkivilágítás a villanyoszlopokon. Jó érzés töltött el és rórátéra menet mindig meghatott a pirkadó hajnalban békésen pillogó, szabályosan váltakozó fény. Szemet gyönyörködtető volt a község központjában felállított fenyőfa, adventi koszorú és az a sok-sok fény, ami beborította a környéket, vidámságot és gondolatokat ébresztve az arrajárók szívében, agyában. Merem remélni, hogy minden földi halandóban egy pár percre megszületik egy szép gondolat, egy fohász, egy kívánság, egy elismerés amíg áthalad egy-egy ilyen fényfűzér alatt.

Fény nélkül elképzelhetetlen a mindennapi életünk; legyünk hálásak Teremtőnknek a szemünk fényéért, Jedlik Ányosnak a gyufáért, Edisonnak a villanyégőért (a gyártónak nem annyira, mert mostanában romlott a minőség), a villamossági vállalatnak az áramszolgáltatásért. Nem baj, ha nem visszük túlzásba a fogyasztást (amúgy azt a zsebünk bánja), de a szeretet lángját soha ne hagyjuk kihúnyni és ha lehet ne csak pislákoljon, hanem teljes gőzzel égjen, pazarul lángoljon, hiszen az semmibe nem kerül!

Kurkó Marika