Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PÉTER LÁSZLÓ - Szabó Dezső Csíkszentdomokoson

2011.02.21


Szabó Dezső (1879—1945) kolozsvári érettségi után 1899 őszén került föl Budapestre egyetemre, magyar—francia szakra, és a kiválasztott kiválók otthonába, az Eötvös-kollégiumba. Olyan társai voltak itt, mint Kodály Zoltán, Horváth János, Szekfű Gyula, Laczkó Géza.  Tanárai közül a nyelvészek, Szilasi Mór és Melich János hatottak nagyban rá. Kivételes nyelvészeti érdeklődését és tehetségét mutatja egyrészt, hogy az első egyetemi finn órára úgy ment be, hogy az egész finn nyelvtant tudta, másrészt hamarosan nyolc nyelven olvas.  Százötven koronáért vállalkozott arra is, hogy egy vidéki főreáliskola ősrégi helyettes tanára helyett — egy hét leforgása alatt — megírja szakdolgozatát a jelentésváltozásokról. A bírálók rájöttek a turpisságra, felelősségre is vonták, s ő nem tagadta. Az  1902 márciusában letett alapvizsga után, úgymond, unta magát, s azon vette észre magáét, hogy megírta. BG úr, ahogyan a kollégium igazgatóját, Bartoniek Gézát becézték, meg Szilasi tanár úr ezt igen rossz néven vette, de Szinnyei József, az urál-altaji nyelvészet tanára gratulált érte neki.

Kevéssel utóbb, június elején Szinnyei professzor kétszáz koronás akadémiai ösztöndíjat szerzett számára, hogy a nyári vakáció két hónapja alatt tanulmányozza az ország valamelyik nyelvjárását. Rövid töprengés után érthetően szülőföldjét, Székelyföldet választotta.  Elővette a Kárpát-medence térképét. „Aztán csak megszólalt bennem mélyebb talajon nagy orgonája, és a csíki hegyvidéket választottam. Csíkszentdomokost jelöltem meg a nagy nyelvkutatás központjául.”

Még nem volt meg a Madéfalvától Borszéken át vivő székely körvasút, így Madéfalvától szekeret fogadott, és azon döcögött be a kiszemelt községbe. „Lakásul egy üresen álló, nagy fás-füves udvarú házat vettem ki, ahonnan a csendőrség egy évvel ezelőtt más községbe távozott. Volt vagy három-négy szobája. Az egyikbe betettek egy deszkaasztalt, egy rozoga szekrényt, ágyat és két széket. Kész volt a nyelvészeti Louvre. Az egészért tíz koronát fizettem egész nyárra.”

E leírás nyomán a csíkszentdomokosiak bizonyára azonosítani tudják a házat, s ha nem valószínű is, hogy még áll, a helyén levő mai épületre el tudják majd helyezni azt a márványtáblát, amely megörökíti Szabó Dezső itteni két hónapját és nyelvjárásgyűjtő tevékenységét. De tán ennél is fontosabb, hogy tudatosítsa a falu lakóiban és az ide zarándokló magyar olvasókban azt az élményt, amely Szabó Dezső legjelentősebb alkotásában, Az egész látóhatár (1919) című hatalmas regényében testesült meg.