Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olvasólámpa - Könyvajánló

2014.11.14

JOJO MOYES: AKIT ELHAGYTÁL

Két nő élete, akiknek sorsa egy festmény által kapcsolódik össze.

Egyikük Sophie, aki 1916-ban a németek által megszállt Franciaországban néz szembe a nehézségekkel: a család férfitagjai a fronton, ezért ő vezeti a család éttermét, megküzdve az élelemhiánnyal, a nélkülözésekkel. A kisvárosban az új német katonai parancsnok megjelenése még jobban felforgatja amúgy sem egyszerű életét. Parancsba kapja, hogy mindennap főzzön vacsorát a Kommandantnak és néhány katonájának. Ez egyrészt megoldja az élelem kérdését – hiszen a maradékból csurran cseppen a családnak is – másrészt ellenséget szül a kisváros lakosai között. Ha ez még nem lenne elég, a Kommandant szeme megakad a Sophit ábrázoló festményen, amit a férje festett.  És nemcsak a festményen… Sophie nehéz döntés előtt áll. Mi minden képes megtenni, azért, ami számára mindennél fontosabb? És megéri a küzdelem?

A második nőt, Liv-t, csaknem 100 év választja el Sophitól, ám életük ugyanaz a festmény miatt bonyolódik, vagy éppenséggel jut révbe. Ekkor derül fény a kép sötét múltjára és valódi értékére.

Nagyon szép történet, van benne romantika, háború, történelem és emberség. Sok helyen lehet sejteni a következő lépést, de a vége nagyon szép, és ütős.

Számomra csak egy nem passzol: a cím. Ha valaki megérti, világosítson fel engem is. (Nekem is van néhány elméletem, de egyikkel sem vagyok teljesen elégedett.)

***************

ANNA GAVALDA: EGYÜTT LEHETNÉNK

Hogyan kerül egy hatalmas, valamikor szebb időket ért, ám mostanra kongó üresen tátongó párizsi lakásba három különc fiatal, meg egy idős hölgy? Mi köti össze az alig 40 kg-ot nyomó művésznőt, Camille-t (aki amúgy éjszakai műszakban takarítónőként keresi meg mindennapi betevőjét); egy elszegényedett arisztokrata család gátlásos, dadogó, ügyefogyott fiát – Philibert-et, és Franck-et – a mogorva, ám zseniális mesterszakácsot (aki bár nagy nőcsábász hírében áll, semmibe sem veszi a szebbik nemet, csak egyedül az öregek otthonában élő nagyanyja érdekli, no meg a motorok)?

Ana Gavalda pörgős párbeszédekben bővelkedő, könnyen olvasható könyve már az első oldalaktól magával ragad, nehéz letenni a kézből. Szereplői nem mesebeli lények, nem szuper képességekkel rendelkező földöntúliak, sem nem a ma oly divatos „celebek”. Mindegyik egyszerű, emberi hibáktól sem mentes, két lábbal a földön járó emberke, akiknek megvan a saját múltjuk, ami miatt olyanok amilyenek – a jövőjüket pedig, ha ez idáig egyedül nem ment, most megpróbálják együtt alakítani.

******************

MARGARET MAZZANTINI: ÚJJÁSZÜLETÉS

„Csak egyszer kérdezte meg, hogyan született. Harmadik általánosba járt, egy házi feladathoz kellett. Papírragasztóval egy kartonlapra ragasztottuk az újszülöttkori fényképét. „Mit írjak oda, anyu?” Le kellett írnia a születése történetét, és természetesen engem faggatott. Felálltam, kinyitottam a hűtőt, kivettem egy szelet húst. Háttal állva válaszoltam… kitaláltam valami mesét, miközben a hideg húsdarabot forgattam a kezemben. Aztán megláttam a házi feladatát a többi gyereké mellett, a nagy év végi iskolai tablóra ragasztva. (…) Banális, szirupos születési történetet írt le. De éppen ez a lapos banalitás hatott meg. Olyanok voltunk, mint mindenki más, én szerető anyuka, ő pedig pufók újszülött. Abszurd történetünk elveszett a szabályos születési történetek, a világoskék és rózsaszín szalagocskák között. Pietro ott volt a közelben, az apja csenevész fizikumával, a város sápadt arcával. A tökéletes bűntárs derűs tekintete: „Tetszik, anyu?” Egy könnycsepp hullott a szememből a narancslébe. Éppolyan ostoba könnycsepp, amilyen az életem. Válaszolni sem bírtam, csak bólogattam, mint a csőrével csapkodó tyúk. A csőrömmel csapkodtam azt a langyos, végtelen hosszú hazugságot, amelyet a fiam bizonytalan írásának ceruzavonalai kentek el. Ezzel az ártatlansággal takaróztam. Ő maga keresztelt anyjává. Ő maga mondta, hogy te vagy az. És ez az igazi születési bizonyítvány. Mit kellett volna mondanom neki?”

Az írónő a szarajevói harcok idejébe visz minket, a jelenkori Rómából. Szerelem, háború, gyermekvállalás, áldozat, párkapcsolat, őszinteség, emberszeretet és még sorolhatnám. (sok ezek közül a háború kegyetlen szemüvegén át nézve) Mindez olyan élethűen bemutatva, hogy az emberfia-lányának nem jön, hogy letegye a könyvet a kezéből, még akkor sem, ha az olvasottak hatására búskomorságba fordulna. Ezt el kell(ene) olvasni! Kihagyhatatlan! Romantikus, könnyű, vicces regények kedvelőinek nem ajánlom. Kőkemény valóság – realisztikus bemutatással.

Karda Emőke