Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Márton Áron Csíkszentdomokoson - 2010-ben?

2010.01.08

Mit tud, mit ért, és mit értékel vajon a mai harmincas, negyvenes generáció Márton Áron püspök jelentőségéből? Szüleink, nagyszüleink szerencsésnek mondhatják magukat, hogy személyesen láthatták a nagy püspököt, hogy mint falunk szülöttének, fokozott figyelemmel követhették sorsának alakulását, és ha csak a pásztorlevelek közvetítésével is, de hallhatták sodró erejű beszédeit, írásait, melyek a huszadik század szellemi ingoványán kapaszkodót jelentettek, és irányt mutattak. De mi, akik már a "jó világban" eszmélkedtünk, akiket iskoláskorunkban gondosan elzártak a magyarság történelmétől, a vallási és filozófiai tárgyú könyvektől, ráadásul személyesen sem találkozhattunk vele, nem érezhettük magunkon jóságos-szigorú tekintetét, nekünk vajon jelent-e még valami lényegeset ez a név, vagy csak tekintélytiszteletből és megszokásból vagyunk rá büszkék?

Pedig van miért felnézni rá: A jelenkor történetét, a Márton Áron hagyatékot és a lassacskán feltáruló titkos levéltárákat kutató szakemberek által közzétett írások egyre csak növelik kortársainak azon sejtését , hogy "ember-katedrális" volt ő, korának egyik leginkább tiszta látású, erkölcsileg szilárd és igazságérzetében csalhatatlan egyénisége.

"Sok kifogás hangzik el az ifjúság ellen. sok mindent elmondanak róla illetékesek és nem illetékesek egyaránt. Még jóakaratú figyelők is érthetetlenül csóválják bizonyos jelenségek előtt fejüket. Nem értik nyugtalanságát. A tekintélytisztelet hiányán pedig bontránkozva háborodnak fel.
Ezek elfelejtik, hogy az ifjúság nem az égből potyogott a földre, hanem ők nemzették. S nem becsületes eljárás megtagadni az apaságot. A mai ifjú létével abba a környezetbe, azok közé a viszonyok közé hullott bele, melyet az öregek teremtettek meg. Az apák írták a könyveket, melyeket a fiak olvasnak, az öregek élték az életet, melyet a fiatalok láttak és eltanultak, az előző nemzedékek kezdték meg a tekintély kisebbítését, melyet a maiak elvetnek, mint jó fiai az apáknak" (Márton Áron, 1933)

"Olyan társadalom a célunk, mely amely elismeri és tiszeteletben tartja az emberi személy méltóságát, szabadságát és jogait, amely elismeri, tiszteletbe tartja és védi a keresztény házasság szentségi jellegét, felbonthatatlanságát, Istentől rendelt célját, amely a munkás számára is elismeri és tiszteletben tartja a tisztességes családi bérhez, a vélemény szabad nyilvánításához és az emberi éltfeltételekhez való jogot..." (Márton Áron, 1946)

"... isteni törvény tiltja az emberek megkülönböztetését faj, szín, társadalmi osztályhelyzet, vallás vagy nyelvi, nemzeti hovatartozás alapján. Nem vallhatjuk Istent atyánkank, és nem mondhatjuk Krisztust testvérünknek, ha bármely embertársunktól, aki Isten képmására van teremtve, a testvéri szeretetet megtagadjuk. " (Márton Áron, 197o-es évek)

Talán ez a három kevésbé ismert, más-más időszakban, más történelmi-társadalmi körülmények között elhangzott, leírt szövegrészlet talán érzékelteti, hogy Márton Áron az elnyomatás, a megkülönböztetés, a képmutatás, és megannyi más, szüleink és magunk életét is meghatározó külső kényszer ellenében hallatta hangját.

Az sem kevésbé tanulságos, hogyan látták őt hívei, barátai, vagy éppen ellenségei:

Nékám Sándor, bukaresti magyar diplomata Magyar Külügyminisztériumank küldött jelentése a 1946-os csíksomlyói búcsúról (részlet):
"Az egybegyűlt nép a püspök beszéde hatására valóban megőrizte fegyelmét, a jelenlévő román csendőr őrnagy, a kivezényelt karhatalom parancsnoka - aki előzőleg aggodalát fejezte ki a nép hangulata miatt, amely szerinte a párizsi határozat (mely Erdélyt újra Romániának juttatta - LCS) után napokig "nem dolgozott, csak izzott, és minden akcióra képes lett volna" - a beszéd után elismerését fejezte ki a püspöknek, hogy papjainak adott szigorú utasítása nyomán a tömeget ennyire fegyelmezetten sikerült mozgatni és rendben tartani."

 9o előtt az utolsó nyilvános pünkösdi búcsúra 1949-ben került sor, nagyjából két héttel Márton Áron letaróztatása előtt. Ma már a korabeli levéltári anyagokból és újságokból megismerhető, hogyan próbálta a hatalom egyidőben megrendezett motorbicikli versennyel, futball mérkőzéssel és kulturális vetélkedővel távol tartani az embereket a búcsútól. Ráadásul a búcsún a hatalom küldöttei is jelen voltak: a párszervek által delegált megfigyelőknek agitációs feladatuk is volt, vagyis meg kellett (volna) győzniük a híveket, hogy hagyják el a búcsút. Jelentéseikben ezek az agitátorok teljes sikertelenségről számoltak be:

"Az a meglátásom, hogy alapos és jól megszervezett támadás volt a csíksomlyói búcsú Népköztársaságunk, a szocializmus épjtése ellen (...) Az egész felvonulás, a körmenet a kápolnához, az állandó egyházi dalokat éneklő emberek magatartása, fegyelmezettsége azt igazolja, hogy a dolgozó parasztság elég nagy része a reakciós katolikus papság befolyása alatt van."

Későbbről, 1957-ből, Márton Áron börtönévei után újrakezdett bérmakörútjairól hasonló tartalmú "tájékoztató jelentések", jegyzőkönyvek számolnak be, többségük a hatalom kudarcairól: Hiába tartottak például Kézdivásárhelyen kulturális versenyeket, hiába vetítettek a helyi moziban 26 (!) filmet egy hét alatt, a bérmálkozás előkészületeit nem lehett magakadályozni, a bérmálkozókat nem lehet távol tartani a templomtól, a püspök hatását nem lehetett "hatástalanítani". Azt is "tájékzatató jelentésekből" tudjuk, hogy többnyire még a párttagok, egyes helyeken a néptanács elnök, sőt a helyi párttitkár gyermekei is bérmálkoztak.

............................................................................

Talán könnyebb volna a mai huszas, harmincas, negyvenes generációnak megfelelő módon értékelni Márton Áron jelentőségét, ha írásaiból, beszédeiből, fennmaradt képekből, rövid történelmi ismertetőkből, valamint a mostanság előkerülő jelentésekből, egykor titkos dokumentumokból, ugyanakkor a mai modern technika eszközet felhasználva egy kiállítás keretében jobban megismerhetnénk a huszadik századi Erdély történetét, és benne a püspök kulcsszerepét. Erre pedig a püspök szülőfalujánál méltóbb helyet keresve sem találni.
 Úgy gondolom - és tudom, sokan egyet értenek - hogy egy tartalmas, érdekes és hatásos Márton Áron kiállítás híre messze eljuthatna, és - bár korántsem ez az egyetlen célja - jelentősen növelhetné Csíkszentdomokos ismertségét és látogatottságát is.

2010. szeptember 29-én lesz harminc éve annak, hogy Márton Áron elkölözött ebből a világból egy méltóbb helyre: a szentek közé.

...........................................................................

Aki úgy véli, hogy bármiféle szellemi, tárgyi, anyagi hozzájárulással, vagy bár egy-két biztató szóval tudná támogatni a Márton Áron Emlékmúzeum létrehozását Csíkszentdomokoson, az forduljon bizalommal Sándor Edithez a könyvtárban, Székely Hajnalkához a Polgármesteri Hivatalban, vagy Lázár (Boros) Csillához.

 

Lázár Csilla

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.