Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irodalom és élet- egy fiatal lány gondolatai

2015.02.16

 

 

Akik ismernek, azoknak nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy az irodalom a kedvenc tantárgyam. Mivel nagyon közel áll a legkedvesebb hobbimhoz, így az irodalom esélyt ad rá, hogy összekössem a kellemest a hasznossal. Mostanában a modern és posztmodern költőkről tanulunk. Szeretem a magyar lírát: változatos költőink vannak, akik lehetővé teszik, hogy nagyon sok szemszögből nézzük a világot. Bártan válogathatunk, hiszen nagyon sokan vannak: a szomorkás József Attila, a sorsa ellenére is optimista Radnóti Miklós, a szemtelenül őszinte Ady Endre, és még folytathatnám a sort nagyon sokkal. Egy valami azonban közös minden költőben, akikről én az iskolában tanulok: ők a nagy klasszikusok, akiknek a művei örökérvényűek. Mitől lesz egy mű örökérvényű? Attól, hogy a mondanivalója nem csak az adott korban probléma, vagy kérdés, hanem az emberiség bármelyik korában. Ezzel kapcsolatban azon gondolkodtam, hogy mi az, ami a mában a legnagyobb probléma.

Minden megfigyelésem és vizsgálódásom eredményeként kijelentem, hogy, ami szerintem a legnagyobb probléma, az a félelem. Bármilyen hihetetlen is, ha szétnézünk, láthatjuk, vagy akár saját magunkon is tapasztalhatjuk.

Vegyünk egy egyszerű embert. Az most mindegy, hogy nő vagy férfi. A lényeg, hogy emberünk dolgozik, talán nem a legjobb fizetésért, de mégis csak pénzt keres. Képzeljük el azt is, hogy emberünk házasságban él, mondjuk olyan 17 éve, és persze gyerekei is vannak. Minden reggel felkel és elvégzi a maga munkáját, amit nagy valószínűséggel utál. Nincs megelégedve a fizetéssel, nem szereti, amit csinál, így soha nem is volt jó benne. Tudja magáról, hogy ő sokkal többre képes, mégsem keres új állást magának. Miért? Mert fél, hogy nem találna magának új munkát, fél, hogy esetleg azt sem fogja szeretni és kicsinyes dolgokkal eloltja saját természetes kalandvágyát és utálja azokat, akik olyan munkát végeznek, amit szeretnek. Tehát emberünk karrier területén nagyon nem mondható megelégedettnek.

Vegyük a házasságát. Valószínűleg nem boldog. Az, aki az egész napját egy olyan munkahelyen töltötte, ahol nem érzi jól magát, az otthon sem fog tudni a családjára figyelni. Folyton a munkájára gondol, és arra, hogy mennyire nem szereti azt. Képtelen a gyerekre figyelni, aki éppen kommunikálni akar vele. Képtelen a párjára figyelni, akitől vigaszt várna, de nem sok esély van rá, hogy azt megkapja. Gépiesen végzi az otthoni teendőit, és este, amikor lefekszik képtelen elaludni. Vajon miért? Azért, mert este a sötétben, amikor minden elcsendesül, megszólal a hang, valahol mélyen a lelkében és arra bíztatja őt, hogy változtasson, legyen bátor és tegye azt, ami boldoggá teszi. Azonban elfojtja a hangot, mert ő nem teheti azt, ami boldoggá teszi. Neki azt kell tenni, amit tenni KELL. Képtelen rájönni, hogy neki semmit sem kell.

Hihetetlen, de sokan vannak így. Nagyon sokan élnek gépies, robotszerű életet, azért mert azt hiszik, hogy azt kell. Nem arra akarom bíztatni az embereket, hogy rúgják fel a szabályokat, hanem, hogy keressenek maguknak olyan dolgokat az életbe, amitől jobbnak, boldogabbnak érzik magukat, és ne féljenek változtatni. Ha olyan életet élnek, amiben boldogtalanok, akkor azon változtatni kell, mert ha nem, előbb-utóbb abba az életbe fognak belepusztulni, abba, hogy mindig azt teszik, amit kell és nem azt, ami nekik is jó.S ami szerintem a legfontosabb: higgyék el, hogy a változás jobbat hozhat. A hit nagyon fontos dolog. Mindent, amit az életben teszünk, hittel kell tennünk, különben nincs értelme az egésznek. Merjenek változtatni, és higgyenek benne, hogy a változás jót hozhat.

Opra Tímea