Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyetlen óhajunk: „szépen megöregedni”

2016.06.28

 

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről”.

( Albert Schweitzer: A fiatalság mércéje..)

Az ember történetében fennmaradását, de fejlődését is az aktivitás és a tanulás határozza meg három alapszükségletére szerveződően. E három alapszükséglete: az önfenntartás, a fajfenntartás és a valakihez-valamihez tartozás szükséglete.

A ma embere sokszor teszi fel a kérdést: lehetséges-e öregség nélkül megöregedni, majd csendben, békén elszunnyadni.

Az idősödés nagyban függ a fiatalabb korban kialakuló személyes életstílusunktól, magatartásformánktól, érzelmi és tudati fejlődésünktől, erkölcsi és értelmi érlelődésünktől. Ezek egy része örökletes biológiai adottságokra épül, jelentős működései azonban a társassá és társadalmivá avató emberi nevelésnek, tanulásnak, tanításnak a következménye, családból, óvodából, iskolából, barátságból, szomszédságból, környezeti körülményekből és szokásrendszerekből szövődően. Ez a bonyolult szerveződés folyamatok sokaságából szövi az ember személyességét és alapozza meg, készíti elő a későbbi élete örömét, boldogságát, sikerességét vagy örömtelenségét, sikertelenségét egyaránt.

Az emberi különbözőségek többszintű oka miatt az idősek sokkal inkább különböznek egymástól, mint a fiatalabbak, különösen élettörténetük eltérősége, életútjuk ártalmai, életkörülményeik miatt.

Eszerint, bizonyos öregtípusok ismerhetők fel mindennapi életünkben. Megtaláljuk a jóságos és bölcs öreget, és a gonoszkodó, zsémbes, rút vénséget. Ismerünk koravéneket és fiatalos öregeket, sikeresen és sikertelenül öregedőket, boldog és boldogtalan időseket. Van daliás, roskatag, örökmozgó, passzívan szemlélődő, van sokbeszédű és szűkszavúan hallgatag, van szelíd és agresszív, egyszóval megjelenítik az ifjúság sokszínűségét és jellemzőit, plusz az öregségüket.

A mindennapok embere az öregedés és öregkor nyomorúságát, tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát és függőségét szeretné elkerülni - azaz biztonságos öregséget, minél több egészségben eltöltött évet, és fájdalommentes elmúlást szeretne megélni.

Napjainkban az öregek helye és szerepe mind a családokban, mind a társadalomban olyan bizonytalanná és kilátástalanná vált, hogy a személyes krízisek megszaporodtak, magányosságuk soha nem észlelt módon fokozódott, valamennyi kórtünetével együtt.

Azok, akik fiatalabb korban családi, baráti, közösségi kapcsolatokat alakítottak ki, barátsághálót szőttek maguk köré és nemcsak elvártak másoktól, hanem adtak is másoknak, azok késő öregkorukig kevésbé válnak magányossá.

Van, aki korban előrehaladva legidősebb koráig, csaknem haláláig tevékeny, kezdeményező, pozitív gondolkodású, reális, kellő önbizalommal és kellő kedélyével meghatározó, példamutató tagja családjának, közösségének. Tapasztalatait, meglévő képességét és erejét, önállósága megtartásával, szolidárisan gyakorolja, hasznosítja és jellemző módon, még késői időskorban is érdeklődő, kíváncsi és tanulni vágyó. Az ilyen idősödő egészségesebb és kifejezetten boldogabb, harmonikusabb öregséget ér meg, úgynevezett sikeresen öregedő ember.

A szeretetteljes közösség, család, baráti kapcsolódás, célszerű életmód, érdekelten végzett személyes munka, mind-mind megannyi segítője a „szépen”megöregedésnek.

Az idősek életminőségének javítása, az egymáshoz tartozás fokozása és realizálása, a beleérző képesség, a segítő szeretet és a közösségi befogadás adja egy társadalom idős tagjainak problémamegoldásához az alapokat. Ilyennek tekinthetők a nyugdíjasok szervezetei, klubjai és mozgalmai, vallási közösségek és szeretetszolgálatok, célszerű tevékenységet és szabadidőprogramokat biztosító idősek körei, művelődési csoportjai.

Aki időben megtalálja a szerető-támogató közösséget, annak nem kell félnie az öregedéstől.

„Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a Föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet."( Albert Schweitzer)

György Irma