Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csíkszentdomokos, a mesélő falu-Csíki Hírlaptól átvett írás

2012.01.23

 

 

PÉTER BEÁTA2012. január 21., szombat 18:34 | Legutolsó módosítás: 2012. január 22., vasárnap 17:20
 
 
Csíkszentdomokosi mesemondók a múlt században

Tizenhét, a múlt század elején élő csíkszentdomokosi mesemondó után kutatnak, és szeretnék ezek hagyatékát a nagyközönséggel megismertetni A mesélő falu elnevezésű programsorozat kezdeményezői.

sandor edit_konyvtaros_01_b

A Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár könyvtárosa, Sándor Edit tavaly tavasszal figyelt fel Péter László irodalomtörténésznek a Székelyföld folyóiratban megjelent tanulmányában említett, a múlt század elején született 17 domokosi mesemondóra, köztük főleg Albert Andrásra. „Egyáltalán nem mondott semmit a név, Lázár Csilla segítségét kértem, akivel dolgoztunk már együtt, hátha többet tudnánk meg erről az emberről, valami személyesebbet, hogy tudjuk elhelyezni valahol. Érdekes módon nemsokára felhívott Gáll Ida, a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola egyik tanítónője, hogy szeretne partnerségre felkérni, a segítségemet kérni, hogy népi mesemondóink után kutassunk” – osztotta meg velünk Sándor Edit községi könyvtáros. 

Ősszel a Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár sikeresen pályázott az IREX könyvtári alapítványhoz, így elindíthatták A mesélő falu elnevezésű projektet, amelybe sok mindent sikerült belesűríteniük. A kezdeményezők megszerezték Albert András 17 meséjét, ezeket feldolgozták, majd egy ideigleneshonlapra fel is töltötték, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegyék. Ugyanakkor „házi” mesekönyveket is készítettek, melyeket a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola diákjaival ismertettek az oktatók. Ezt követően felkérték a gyerekeket, hogy illusztrálják a meséket, így 11 mese anyagát felhasználva 180 kép készült. Sor került továbbá mesemondó versenyre is, amelybe 12 osztály kapcsolódott be.

„Azt is tudni kell, hogy ezek a mesék elég hosszúak, és végighallgatni vagy feldolgozni nem a legegyszerűbb dolog a gyerekeknek. Hiába, hogy mi feldolgoztuk, és ismerős volt mindenik mese, de mikor a gyerekek elmondták, nagyon sok szép népies fordulat köszönt vissza, és olyan szóhasználatok is, amelyek ma már nincsenek, például a drombitál vagy a virágszálon elhelyezkedő kastély. Aztán van olyan, hogy Albert András két mesét sűrített egy mesébe, de nagyon szépen összefonta, az Öcsém lakodalma című meséről ne is beszéljünk, amelyben a domokosi nyelvjárást használta... Nagyon érdekesek a mesék” – jegyezte meg a könyvtárosnő. Hozzáfűzte, a 17 mesemondó közül Albert András munkássága volt a legértékesebb, akit Benedek apóval hoznak párhuzamba, annyira ízesen és színesen tudott mesélni.

Albert András, aki mesemondó, jós és naiv festő is volt, 1949-ben halt meg. Fia, aki most egyedüli utódja( elírás, úgyanis Albert András halála után született meg lánya, Matild), kétéves volt, amikor édesapját elveszítette. Felesége később férjhez  ( ment Bükszádra, majd második férje halála után hazatért Szenttamásra )ment Szenttamásra, de ő is meghalt. „Érdekes módon a 17 mesemondó a miénk volt, de még a gyerekeik, unokáik sem nagyon tudnak róluk. A negyvenes években történt egy gyűjtés, Belatini Braun Olga több hetet tartózkodott itt a faluban, és meséket gyűjtött össze. A kéziratát megtalálták valahol. Január 24-én a Márton Áron Általános Iskolában déli egy órától Hermann Zoltán irodalomtörténész lesz a meghívottunk, aki ezeket a meséket feldolgozta, gondozta és kiadásra elő vannak készítve. Erre várunk szeretettel minden érdeklődőt” – invitál Sándor Edit az érdekfeszítő beszélgetésre.

A program folytatódik, jelenleg az 5–6. osztályos diákok diasorozatot készítenek a mesékből, néhány tanító néni öt mese dramatizálását és színpadra állítását vállalta. Ezek bemutatását, a hivatalos honlappal, a Mesélőfalu.roval együtt február közepére tervezik.  

Az egyik meséből a helyi tévéstúdió munkatársa egy animációs kisfilmet is készít, ugyanakkor (három csoportban két-két diák) két diák kamerával felszerelkezve, adatgyűjtőként járja a falut. „Idős bácsikhoz- nénikhez járnak kutakodni a mesemondóink után. Érdekes módon Sándor Mártonról tudnak legtöbbet, Albert Andrásról csak igen keveset, mert ő nagyon korán meghalt, 40 éves korában egy érdekes baleset folytán. Egy beteg disznó szalonnabőrét sütötte meg, megette, fertőzést kapott és egyik napról a másikra meghalt. Albert Andrásról még azt is kell tudni, hogy repülőt is készített, aminek azt mondják, hogy a tervrajza valahol Amerikában lehet. Nagyon értelmes, okos ember volt, és ezekből a kis videókból nagyon sok érdekes adat, és mégis nagyon kevés gyűl össze. A két említett mesemondó mellett még Kovács Albert neve hangzik el többször, a többi tizennégyről nagyon keveset tudunk. A miénkek és alig tudunk róluk valamit. Mindenképp ez a 17 mesemondó jelentős szám egy faluból” – összegezte a könyvtárosnő.

Javítások általam. Az érintettek elnézését kérjük.Sándor Edit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.