Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az olvasás és én

2014.11.14

 

A könyvek szeretete kiskorom óta befolyásolja az életemet. Meghatározta a hozzáállásomat az iskolához, a jegyeimet, a gondolkodásmódomat, a továbbtanulásomat, sőt még az emberekhez való viszonyomat is. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon másnak is ilyen nagy hatással vannak-e a könyvek az életére, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy csak azoknak az embereknek jelenthet ilyen sokat, akik annyira szenvedélyesen szeretik őket, mint én. Egészen kicsi voltam még, amikor olvasni kezdtem. A legelső emlékem az olvasásról az volt, amikor harmadik osztály elején édesapám nyomott a kezembe egy könyvet, azzal a céllal, hogy lekössem a figyelmemet, és, mert nálunk mindenki olvas. Büszkén jelentem ki, hogy nem okoztam csalódást. Pont olyan nagy érdeklődést mutattam a könyvek iránt, mint a családom minden másik tagja. Azóta sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy nálam a könyvfüggőség két okból alakulhatott ki ilyen hamar: egyrészt, mert ezt láttam kisgyermekként otthon is, és, mert valószínű nálam ez már a génekben is jelen volt.

Ma már úgy megyek be a könyvtárba, mintha az is az otthon egyik fele lenne. Amikor belépek, megcsap a régi és új könyvek, a por, és a falak illatának az a furcsa- édes-kesernyés illata, amit csak egy könyvtárba érezhet az ember. Kívülről tudom már, hogy melyik író könyvét hol keressem, hol találom a legizgalmasabb könyveket, hol van az olvasásra legalkalmasabb hely. Kedvenc polcom is van.

Azt hiszem emiatt a szenvedélyes szeretet miatt van az is, hogy nem értem: miért nem olvas minden ember könyvet? Számomra érthetetlen, hogyan tudnak az emberek a könyvek nyújtotta paradicsom nélkül élni. Számomra az olvasás maga a megnyugvás és béke. Hogyan tudnak az emberek a könyvek nyújtotta béke nélkül élni?  Amikor olvasol, színes képek garmada árasztja el az agyad, és elindul benne a film. Te saját magad képzelheted el a szereplőket, a helyszíneket, mindezt úgy, hogy közben a saját fantáziádra támaszkodhatsz. Mi lehet annál jobb, mint, hogy a saját belső világodba kalandozz? Szerintem semmi. Ezen az élményen sosem tehet túl az az élmény, amikor emberek helyetted képzelik el és alkotják meg a szereplőket, helyszíneket és magát a történetet. Megnézed a filmet, talán még élvezed is, de az agyad közben teljesen üres. Nem pörög, nem képzeled el, és nem működik a kreativitásod. Egyre több filmet nézel, könyvet meg egyet sem olvasol. A kreativitásod és főleg a fantáziád lassan elkopik és elfásul. Évek alatt pedig egy fásult, unalmas és savanyú ember leszel, aki nem tud álmodozni, és aki előtt ismeretlen a fantázia és az azzal járó gyönyörűségek. S már pedig ezek nélkül mit ér az ember élete? Ezek nélkül, hogyan veszed észre az élet apró örömeit?

Opra Tímea