Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A közösség színt visz az életünkbe

2015.09.29

„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak… „(ApCsel 2:44)

„A közösségben óriási erő van. A hívőknek nem önmagukban, otthoni egyedüllétben kell, csupán megélniük az Úrral való kapcsolatukat, hanem egymást is vállalva, egymást is erősítve, bátorítva.” (P.Ernő)

Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, meghallgassák, és tartozhasson valahová.A közösségekben erre nagyszerű alkalom nyílik.
A közösség sokkal több, mint egy emberi gyülekezet, hiszen a jó közösséget az egységéről ismerni meg.Az egységben pedig összeadódik a tagok ereje és bámulatos dolgokra teszi képessé a közösséget.

A közösség nem csak egy felszínes kapcsolatrendszer,hanem mély, bizalmi viszony, ahol mindenki megvallhatja saját gyengeségeit a többieknek, ahol mindenki igyekszik, de mindenki hordozza mindenki terhét, ha szükséges. A közösség olyan hely, ahol mindenkinek az erőssége nyilvánulhat meg, és nem emlékeznek meg a gyengeségekről, hanem kiegészítik egymást. A közösségben élő emberek építik egymást, és nem saját egójukat fényeztetik.

Közösség formálódhat a következőkből: család, szomszédság, iskola, munkahely, szakmai érdeklődés, barátok, szerelem, hobbitársak, idősek, nyugdíjasok, közös eszmei mag köré gyűlt társak is, mégis más minőséget képviselnek.A csoport minősége függ az érzelmi viszonyulástól, a kapcsolatok motiváltságától, az érintkezések gyakoriságától, és találkozások rendszeres illetve alkalmi jellegétől.
Egy szervezett, összetartozó csoportban hatékonyabbá válik a csoporttagok közti együttműködés, mélyül, erősödik a csapatszellem, csökken a fluktuáció, motiváltabbakká és motiválhatóbbakká válnak a tagok, nem jellemző a versengés, összekovácsoló erőt adnak a közös célok és tevékenységek.
A csoport számtalan pozitív hatást gyakorol a csoporttagokra nézve: jobban megismerik saját magukat, átélhetik, hogy embertársaik úgy fogadják el őket, amilyenek, kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válhatnak, önértékelésük reálisabb lesz, nő az önbizalmuk, jobban megértik az emberi kapcsolatok természetét. Megtanulják, hogy nem szükséges feltétlenül beleszólni illetve beleavatkozni mások életébe, könnyebben hallgatnak meg másokat, érzelmileg feltöltődnek, reményteljesebbnek látják a jövőt, valamin megtanulnak konszenzusra lépni egymással, a hatékony döntéshozatal érdekében.

A legértékesebb az a közösség, amelyért teszünk, amelynek aktív részesei vagyunk. A közösségépítés, az igazi közösség kialakítására tett tudatos törekvés nagy kincs a mai világunkban.

Az igazi közösség tagjai, függetlenül a (szociális, képzettségbeli, etnikai, gazdasági, politikai, stb.) hátterük sokféleségétől, elfogadják, áthidalják a köztük lévő különbségeket, és a bennük fellelhető közös dolgokra helyezik a hangsúlyt, ezáltal lehetőségük nyílik arra, hogy együtt dolgozzanak közösen kitűzött célokért. Rendkívül fontos az, hogy a csoporttagok nem csak érdekeik mentén kommunikálnak és dolgoznak együtt nemes ügy érdekében, hanem érzelmi motivációval felvértezve, amely valódi elszántságot, kitartást és stabilitást ad.
A közösségépítés során megtapasztaljuk az egymással való törődést, a fegyelmet és az önfeláldozást, mondta M. Scott Peck. "A tagok megtanulják félretenni egyéni problémáikat a közösség érdekében, hiszen így kovácsolódhatnak össze, és ez pozitívan hat a résztvevők személyiségére is.
Olyannyira kiemelt a közösségek szerepe, hogy életben tartó erővel is rendelkeznek. Gyakran a súlyos betegek azért akarnak még életben maradni, mert van, aki várja a gyógyulásukat, tartoznak valahová. Akinek ez nem adatik meg, sajnos tudatosan,  illetve tudattalanul is,  könnyebben lemond az életéről, feladja, úgy érzi, nincs miért, nincs kikért küzdeni.
Tehát a közösség nem csak színt visz az életünkbe, hanem célt és motivációt, értelmet is ad neki.

György Irma