Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 40 éves kortárstalálkozó margójára (volt tanítványaimnak)

2015.05.06

KEDVES 40 ÉVESEK!

Alig néhány évre tekintünk vissza, és mégis egy életpályáról beszélhetünk.

"Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban-csillagpor, mely a végtelenség örvénylésében kavarog-az élet örök, de az élet kifejeződései tünékenyek, elsuhanóak, múlandóak!”D.Ch.

Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással: érezzük, szeressük egymást, részesüljünk egymásból-ez becses pillanat, de futólagos-kis epizód az örökkévalóságból!

Ha tisztaszívűséget, szeretetet, megbecsülést adunk egymásnak, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára! És akkor, ez a pillanat, már megérte a fáradságot!

Mert ünnepelni jó, ünnepelni kell!

Az”Ünnep” olyan különleges időszak, amikor a közösség a megszokottól eltérő módon viselkedik, ünnepi szokásokat hajt végre, más előírásokat és tilalmakat tart be, mint hétköznapokon.

A kortárstalálkozó egy kollektív "születésév" ünnepe, amikor egy nagyközösség azonos korú tagjai emlékeznek életük első eseményére, amikor már nem a rokoni, baráti, hanem a faluhoz való tartozás és az adott évszám, az ünnepelt emberkategória meghatározó, azonosító és egyben elkülönítő tényezői.

Az egyén valahol lelki szükségleténél fogva is szeret, legalább egyszer egy évben, mondjuk születés vagy névnapján a közösség érdeklődésének a középpontjába kerülni, az ember vágyik arra és örömét leli abban, ha mindennapi fárasztó munkája közben résztvehet élete döntő mozzanatainak megünneplésén úgy, mint főhős.

Az "idegenbe szakadtak" hazatérése, az ünnep kitüntetettségét emeli, az identitás —, a hovatartozás —, az együvé-tartozás tudat — megvalósulását is biztosítja.

Felsóhajtva mondhatják:„Ej, ha a sors engem innét valamikor hazavisz még: De kisírom majd magamat, ha meglátom kis falumat!”

„Ha csillagok honából visszavisz utam, mily jó pihenni puha vánkoson. Rohantam én haza, mint idő rohan, mert ott a legjobb, hol vár az otthonom!”

Az ünnepi eseménysort jellemzi az érzelmi telítettség: az érzelmi feszültség, a szorongás, a meghatódás, könnyezés, az öröm, szomorúság, sírás, elégtétel, büszkeség, emelkedettség, áhítat, a felszabadult vidámság, szolidaritás, jókedv és persze az egészet átszövő, mindig visszatérő nosztalgia.

 A múlt, főleg a gyermek- és ifjúkor emlékeinek felidézése , központi témája a társalgásoknak.  Az egyén memóriájában elevenek életének azon  időszakai, amelyek megelégedést és elégtételt nyújtottak számára, mert szépek voltak, mert élményt nyújtó csínyekkel jártak, és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem mindezeket elbeszélni, felidézni, képzeletben újra élni.

A kortárstalálkozó nosztalgiája tulajdonképpen a kollektív emlékezés aktusa, feltárul önmagunk és egymás újra megtalálásának lehetősége, függetlenül az ünneplő egyén társadalmi besorolódásától.Az ember kontinuitását, közösségbe tartozását,  identitástudatát, együttérzését tükrözi, melyek összehangolt hatásuk nyomán együttes élménnyé állnak össze.

„Az elveink tizennyolc éves korunkban hegycsúcsok, ahonnan széttekintünk, negyven éves kor után barlangok, ahol elrejtőzünk”. Scott Fitzgerald

Tatios szerint: A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?

A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.

Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.

Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?

Légy tündöklő Nap a saját égboltodon. A világmindenség hatalmas – számtalan Naprendszer megfér benne.

 Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek – ne élj túlzó fénnyel. Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világít, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.

Aki jól lát, az előre lát. A látás művészete – az élet művészete.

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni.Nem hivalkodni, és nem tetszelegni. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül. 

„Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak és a legerősebbek,

De előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, győzni képes. " Mr. C. Andrew

„Nem hiábavaló a negyven évem, s az utam, melyre régen léptem,/Meg kell járnom vérző lábbal is, mert ez az út, ami nem hamis./Gyermekeim szeretetre neveltem, hogy higgyenek magukban, és Istenben,/Mert a helyes utat az tudja, kit kézen fogva vezet hite, Ura.”vallja: H. V.Sándor.

Rajki Miklós szerint: A léleknek nem kell pénz. A lélek mindig valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, hogy szebb legyen tőle a világ.

„Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott, csendben égve élünk e világba, mit nyújtott. Életünk értelme, őrizni a tőle kapott lángot, elűzni a sötét semmit, s vigyázni a világot. Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz, ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz, de az örök fény, mi életet ád, nem hunyhat el soha. Mi, kik eleinktől kaptuk hajdan ezt az örök lángot, értük is fénybe borítjuk, e reánk bízottcsodásvilágot.”R. Gy.

"Életed tettekkel, ne évekkel mérd, gondolatod legyen több, mint lélegzeted. Érzésekben gazdagodj, s ne számjegyekben. Szívdobbanásod jelezze a múló időt. Többet az él, kiben több a gondolat, az érzés nemes, és jó a cselekedet." D.Chopra

„Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.”Ch. Dickens

Ezekkel a gondolatokkal és Isten áldásával kívánok békés, szeretetteljes, egészségben bővelkedő számos évet szeretteitek körében.

 

GYÖRGY  IRMA