Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEVÉL A TOLVAJNAK

2009.02.10
LEVÉL A TOLVAJNAK
(V. Kulcsár Ildikó cikke hatására)
 
Nem szólíthatom „Kedvesnek”, mert nekem nem kedves, sőt, egyáltalán nem, csak Tolvaj! Nincs személye, mert ha volna, tudnám ki az. Csak egy rossz ember. Ember? Ezt is megkérdőjelezem. Ezt a nevet sem érdemli meg. Akkor ki is igazán? Egy rossz tulajdonságokkal rendelkező valaki, aki képes embertársát meglopni. Bemenni annak házába és elemelni kevés nyugdíjából megtakarított pénzét, nem törődve azzal, vajon milyen célokat kellett volna szolgáljon az az összeg? Őt ez nem érdekelte, csak arra törekedett, hogy bűnös tervét végrehajtsa. Nem félt az Istentől, az emberek megvetésétől, saját lelkiismeretétől. Csak rabolni akart, hogy önmagát boldoggá, a kárvallottat szomorúvá tegye, kétségbeesésbe hajszolja, korházba juttassa, idegösszeomlás szélére sodorja. S ez neki mind semmi. Őt ez nem érdekli. Költögeti szép lassan a más pénzét, nyugodt a lelkiismerete, örül ügyességének, igyekszik az ártatlan szerepét játszani. Jó neki, ha ki tud békülni lelkével, ha nyugodtan tud aludni!
Eltelt a karácsony, a szeretet ünnepe. Összegyűltek a családtagok, örültek az ajándékoknak. Vajon tudták, hogy milyen pénzből kerül ünnepi menü az asztalra, csomag a fa alá?
A Tolvajnak nem akadt torkán a lopott pénzből vásárolt falat? Nem súgta semmi meg neki, hogy bűnös vagy, vétkeztél, ártottál másnak, keserűvé tetted a szentestét embertársaidnak? Sok álmatlan éjszakát okoztál, s nem tudunk jó szívvel gondolni rád, csak abban tudunk bízni, hogy előbb-utóbb elnyered méltó büntetésedet?
Mert nem lehet ebbe belenyugodni, a tett felett szemet hunyni, hogy a szeretett szülőfalumban vannak ilyen emberek, akik kilesik, hogy mikor mész el otthonról, s azon rövid idő alatt behatolnak lakásodba és végrehajtják bűnös tervüket, kirabolnak, - ez hihetetlen!
Nagyon csalódott vagyok. Én mindenkit jónak képzeltem. Itt éltem le életemet, szinte a fél falut tanítottam nagymamától-unokáig a 44 év alatt a jóra, a szépre. Hát, mint nevelő, öregségemre ezt érdemeltem, hogy meglopjanak?
Csak a Fennvalónak tudom elpanaszolni bánatom, s az ő segítségét kérni, hogy derítse ki, ki volt a tolvaj, ki okozott ilyen nagy anyagi veszteséget és lelki fájdalmat családunknak, s büntessen meg mindenkit, aki ilyenre képes.
Sajnos nem ez volt az egyedüli eset, naponta lehet hallani ilyen történeteket.
Vajon Márton Áron püspök úr faluját ez jellemzi? Ezen el kellene gondolkodni, mert az ilyen esetek megtörténése szégyen mindannyiunknak.
 
KRISTÁLY MATILD
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.