Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az önzetlenségről

2015.09.29

 

Jót tenni jó – mondják azok, akik gyakorolják. Legtöbb esetben névtelenségbe burkolózva. Még azt is mondják, hogy ez egy olyan pozitív kisugárzású dolog, hogy jó hatással van a pszichére, az egészségre, növeli a szervezet adrenalin szintjét.

Nem biztos, hogy nagyon tehetősnek, módosnak, gazdagnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy segítsen. Csupán önzetlenségről van szó, egy kis odafigyelésről, emberségről; arról, hogy elébb látunk az orrunknál és észrevesszük azt, hogy nálunknál vannak nehezebb helyzetben élő emberek, akik önhibájukon kívül kerültek oda.

Jó példa erre a karácsonyi időszakban osztogatott sütemény és képeslapra írt jókívánság, amit idős, magányos emberek kapnak, vagy a Miklós püspök ajándéka az iskolás gyermekek részére. A legördülő könnyek, a kézfogások, a hálaimák, a boldog gyermekarcok arra ösztökélik az adományozót, hogy a következő alkalommal se feledkezzen meg e nemes cselekedetről. Arról is hallottunk, hogy diáklányok látogatnak el idős, ágyhoz-házhoz kötött betegekhez és elbeszélgetnek velük, felolvasnak nekik, annyi időre feledtetve gondjaikat, bajaikat. A Mária rádió tényleg fénysugár azoknak, akik nem tudnak kimozdulni otthonról. Nem utolsó sorban említeném meg a községünkben dolgozó Caritas-os ápolókat, akik lelkiismeretesen, fáradtságot nem ismerve járnak betegtől betegig és az előírt vagy kötelező ellátás mellett jó szóval is illetik őket. A szép beszéd, a simogatás, a megértés, a gyógyulás felé vezethet. Sokszor az is elég, ha egy magányos embernek meghallgatjuk a panaszát, az örömét, a bánatát. Semmibe se kerül, nem kell semmilyen szakmai felkészültség, még okulhatunk is belőlük.

Miért jutott mindez eszembe? Mert egyre több elhagyatott, magányos, idős emberről lehet hallani, aki végigdolgozta az élete javát, s most a nyugdíja nem elég gyógyszerre, még vigaszra sem talál. Tehetséges gyermekek morzsolódnak le, mert nincs anyagi lehetőség az iskoláztatásra.

Hát ezért jó, hogy vannak önzetlen, segítő, jóindulatú emberek; nevezzük szponzornak, mentornak, támogatónak, ápolónak, diáknak vagy egy kedves szomszédnak. Jobb adni, mint kapni.

Kurkó Marika