Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Út a boldogsághoz

2014.11.14

 

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5, 3-12)

Máté evangéliumában Jézus „boldog mondásai” a kereszténység történetében Jézus leghatékonyabb szavait jelentik meg. Jézus olyan embereket nevez boldognak, akiknek valami hiányzik, adódhat ez egy kikerülhetetlen hiányosságból, szükséghelyzetből vagy szabadon választott lemondásból.

A „lélekben szegények” –nek hiányzik a belső erő, az öntudatosság, a hit ereje, a lelki gazdagság, az öröm. A szomorkodóknak hiányzik egy szeretett ember közelsége. Aki nem folyamodik erőszakhoz, önkéntesen mond le arról, hogy a saját igazát és saját igényeit pszichológiai trükkökkel és manipuláció segítségével érvényre juttassa. Aki éhezi és szomjazza az igazságot, fájdalmasan éli meg, hogy sok embernek hiányzik az, ami az életéhez szükséges. Aki irgalmas lemond az elszenvedett igazságtalanságokért járó büntetés kivitelezéséről. Akinek tiszta szíve van, mentes ugyan az egoizmustól, ami nagyon sok embert fogva tart és gátolja a szeretet megélésében, de számítania kell azzal, hogy a tiszta és nyitott szívét kihasználják, megbántják – ugyanakkor szabadon mond le arról, hogy a gonoszt gonosszal fizesse meg. Aki békét teremt, lemond saját boldogságáról, amennyiben belemegy feszült, vitás helyzetekbe, értékes idejét és energiáját nem őrizgeti, hanem engedi, hogy lelki békéjét mások feldúlják. Akit üldöznek, annak hiányzik a biztonság és a béke az életéből.

Mindezek a hiányok és lemondások az ember lényegéhez tartoznak, egzisztenciálisak. Aki ezektől szenved, nem tud és nem is akar a saját erejéből megszabadulni tőlük. Boldog az az ember, aki a lét szükségleteit érzékeli, aki a szenvedéseket kibírja, és egyedül Istentől várja a szabadulást és azt, hogy Isten maga tegye teljessé az életét. Értsük jól: a boldogság nem abból áll, hogy az ember lelkileg vagy valóságosan szegénységet, szomorúságot él meg, hogy megtapasztalja az igazság utáni éhséget és szomjúságot, az üldöztetést. Boldogok azok, akiknek szükségeit maga Isten elégíti ki: akiknek szegénységét Isten teszi gazdagsággá, akiknek szomorúságát Isten változtatja át örömmé, akiket az üldözésben Isten áraszt el békével.

Feltehetjük a kérdést: miért jó, ha egyáltalán jó, hogy valaki szükséget szenvedjen? Akár szabadon választjuk a szűk utat, akár az élet méri ránk a szenvedést és a nehézségeket, mindenképp elmondhatjuk, hogy aki szükséget tapasztal, az Isten felé fordul. A nehézségek megtanítanak imádkozni. Aki mindig jóllakott, annak nincs szüksége Istenre, az nem keresi Istent, így nem is nyílik alkalma arra, hogy megtapasztalja Istent az életében.

Érdemes néhány kérdést saját magunknak is feltenni: Gyengeségeimmel, kicsinyességeimmel Isten elé merek-e állni vagy azt hiszem, hogy csak ha jól teljesítek, akkor léphetek Isten elé, mert úgy vélem, Isten csak azokat teszi boldoggá, akik tökéletesek? Ha dühös vagyok az igazságtalanul elszenvedett helyzetek miatt, azt gondolom-e, hogy jogom van erőszakkal kiharcolni az igazságot? Mennyire foglalkoztat ennek a világnak az égbe kiáltó igazságtalansága és mennyire érzem, mennyire engedem közel magamhoz az igazságosság és béke utáni éhséget, szomjúságot? Tudok-e mások gyengeségeivel szemben irgalmas lenni? Megvetek-e másokat? Tiszta-e annyira a szívem, vagyis: szabad vagyok az egoizmus és büszkeség kísértésével szemben?

Korunk egyik legismertebb lelki írója, lelki tanácsadója Gyökössy Endre tolmácsolásában szeretném összefoglalni és közelebb hozni a nyolc boldogság tanítását:

„Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.”

Darvas Piroska