Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MULATHAT-E A KERESZTÉNY?

2009.02.10
A vidámság létkérdés. Tudjuk és tapasztaljuk is, hogy a nevetés, a vidámság, a szórakozás elengedhetetlen része az életünknek. Nélküle szürke és sivár lenne minden egyes napunk. Ha valakinek jó a kedve, minden jobban sikerül, mindent jobb színben lát. Ilyenkor a problémák is megoldhatóbbnak látszanak, és van erőnk ezek megoldásához.
Az ember szeret kitörni a hámból. Mulatságok alkalmával lelkesen énekeljük: „nem lehet az ember fából, néha kitör a hámfából”. Sokszor bírálják az Egyházat azzal, hogy túlságosan merev, megvonja az embertől az életet, a jókedvet, mert pl. nem engedi, hogy adventben, nagyböjtben az ember mulasson, táncoljon, ilyenkor tilos a lakodalmi mulatság, stb. Ugyanakkor ott vannak a böjtök, a lemondások – mire jó mindez?
Ezzel ellentétben ne feledjük azonban, hogy az egyházi év ismeri az ünnepeket is: karácsony, húsvét, - csak, hogy a legfontosabb ünnepeket említsem. Ezeket az ünnepeket nyolc napig üljük.Ilyenkor nem böjtölünk, vidámak az egyházi énekeink, ilyenkor újra és újra felcsengnek az álleluja különböző dallamai. Az álleluja örömujjongást jelent. A zsidó kultúrából vettük át, újjongó szó, amelyet a mi lakodalmas ujjogtató, csújjogtató felkiáltásainkhoz lehet hasonlítani. Húsvétkor (és évközben minden szentmisén), amikor az álleluját énekeljük, előbb felhangzik az álleluja, majd elhangzik egy vers (pl. Krisztus feltámadt e napon), és utána ismét felcsendül az álleluja. Ismerős ez a mi kultúránkban is. Lakodalmas felvonuláskor valaki egy nagyot ujjogtat, majd bemondanak egy humoros versikét, és többen is megismétlik az ujjogtatást. Így van ez a farsangi felvonulások alkalmával is. Egyházi évünk során a liturgiában inkább ez az ujjongás jellemző. Nap mint nap, vasárnapról vasárnapra örülhetünk, ujjonghatunk, hiszen Krisztus új élettel, az örök élettel ajándékozott meg bennünket. Minden okunk megvan arra, hogy örömünkben um. kibújjunk a bőrünkből.
Ha a Szentírást nézzük, akkor ott is megtaláljuk, hogy Isten nem azt akarja, hogy mi ne szórakozzunk, ne járjunk mulatságokba. Jézus életéből a legismertebb ide vonatkozó rész, a kánai menyegző, ahol Jézus részt vesz, együtt ünnepel az ifjú párral. Nem azt mondja, hogy nehogy egy korty bort merjetek inni, hanem Ő töménytelen vizet változtat borrá, mert látja, hogy ez fontos, szükséges a mulatsághoz.
Az Ószövetségben is gyakran olvasunk arról, hogy a bor nem rossz, csak tudni kell a mércét, tudni kell vele bánni. Sokunknak talán meglepő, hogy a Szentírás arra is bátorít, hogy ha valaki szomorú, akkor adjunk neki egy kis bort, valami erőset, mert az meghozza a kedvét: „A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok” (Péld 31,6).A bölcsesség könyve felszólít, hogy csak jó borokat igyunk, és ne mulasszuk el a vidámság lehetőségét:„Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!” (Bölcs 2,7).
Egy másik helyen, a Sirák fia könyvében olvashatjuk, hogy amikor valaki borozgat, és jó kedve támad, ne fékezzük, hagyjuk őt örülni, vigadni: „Borozgatás közben ne szóld le barátod, és ne vesd meg a vidámsága miatt. Ilyenkor ne intézz becsmérlő szót hozzá, pénzköveteléssel se zaklasd ilyenkor” (Sir 31,31). Jó az embernek borozgatás közben nótázni, dalolni, mondja ugyancsak a Sirákf iának könyve: „Mint valami rubin az arany ékszeren, olyan a szép nóta borozgatás közben (Sir 32,5). „Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett (Sir 32,6). „A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább.”
Viszont nagyon sokszor óv a Szentírás attól, hogy mindezeket túlzásba vigyünk. A probléma valójában ott van, amikor dolgokat túlzásba viszünk. Isten mindent, amit alkotott, teremtett, jónak, hasznosnak teremtette. A keresztény embernek nem szabad semmit sem elítélnie, megvetnie, hanem azt kell megtanulja, hogy hogyan tudja hasznosan beépíteni az életébe. Izajás könyvében olvashatjuk: „Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek” (Iz 5,22). Amikor helyesen értelmezzük a Szentírás szavait, akkor látjhatjuk, hogy az Úr nem az örömet, a vigasságot ítéli meg, hanem azt, ha nem bölcsen építjük be életünkbe a szórakozás adta lehtőségeket. Ugyancsak Izajásnál olvassuk: „Öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!” (Iz 22,13). Talán ismerős ez a magatartás. Hányan vannak, akik azzal igazolják dorbézolásaikat, kicsapongásaikat, hogy nekük más örömük, más szórakozusák ugysincs, mindig keményen dolgoznak, mi van, ha hétvégén, vagy, ha időnként többet megengednek maguknak? Ennyi csak kijár, nem? – úgyis meghalunk. „Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket” (Iz 5,11). Azt ítéli el a Szentírás, amikor már valaki a napot azzal kezdi, hogy mármorító italt iszik. De ugyanúgy nem tartja jónak azt sem, ha valaki éjszakákat kicsapongva, részegeskedve tölt. Nem azzal van baj önmagában, hogy valaki éjszaka fenn marad, együtt tölti valamilyen ünnap alkalmával barátaival az éjszakát, hanem az, amikor ez szokássá válik. Az éjszakai mulatozás elveszi az ember erejét, másnap nem tud helytállni, egyszóval használhatatlanná válik.
Figyelmeztet a Szentírás, hogy az ember megváltozik, amikor iszik, erősnek képzeli magát, holott láthatóan leesik a lábáról. „Amikor bort iszol, ne játszd meg az erőst, mert a bor már sokakat levert a lábáról” (Sir 31,25). „A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle” (Péld 20,1)
Azért is óv a Szentírás az iszákosságtól vagy a túlzott szórakozásra fordított életstílustól, mert az, ahogyan nagyon sok család tapasztalja, elszegényedéshez vezet: „A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti” (Péld 21,17).
Összefoglalóként szeretnék három dolgot kiemelni. Fontosnak tartom, hogy a szórakozásban, kikapcsolódásban három szempont vezéreljen, mint három csillag. Amikor eldöntöm, hogy milyen kikapcsolódási, szórakozási lehetőséget választok, gondoljak arra, hogy az mennyire lesz tartalmas, egészséges és erkölcsös. A tartalmas nem jelenti azt, hogy nem lehet néha „őrültségeket” is csinálni, hogy nekünk mindig csak színvonalas színházba kell elmenni, hogy drámákat kell megnézni a tévében, hogy szent énekeket kell hallgatni a rádióban. Tegyük fel magunknak a kérdést, amikor eldöntjük, hogy hová megyünk szórakozni: lelkiekben, szellemiekben gazdagodom-e az ott töltött időben? Egészséges, azt jelenti, hogy mennyire van rossz következménnyel egészségemre nézve egy-egy kiruccanásom. Lehet, hogy egy estén felszabadul bennem minden érzés, görcs, viszont kinek jó, ha szórakozása fejfájással, gyomorfájással, „másnapossággal” végződik? Barátaim kedvéért időnként beülhetek egy kocsmába, de hosszú távon mit jelentenek egészségemre nézve a kocsma nyújtotta lehetőségek? Erkölcsös, amennyiben figyelembe veszem azt, amit a társadalom jónak ítél meg. Keresztényként viszont elsődleges útmutató a Szentírás valamint egyházunk tanítása.
Arra a kérdésre, hogy mulathat-e a keresztény ember, joggal válaszolhatunk igennel. Isten irántunk való végtelen szeretete, gondviselése legyen életünkben egy állandó forrása a mulatásnak, örömnek, vidámságnak, és akkor biztosak lehetünk, hogy semmit el nem mulasztunk.
DARVAS PIROSKA
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Domokos

(Gy. I., 2009.02.15 10:34)

Az égészséges mulatás az ember létigénye. Ha a munkában tudjuk hol van a határ, akkor a mulatásban is csak éreznünk kell(kellene), és "mulathat a keresztény"is.