Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MIRE HÍV BENNÜNKET A SZENTÍRÁS?

2008.10.09
A Magyar Püspöki Kar a 2008-as évet Szentírás évének nevezte ki, amelyhez a mi Egyházmegyénk is részben csatlakozik. Nemrégen, évközi 26.-ik vasárnapon együtt ünnepeltük Szentírás vasárnapját.
A II. Vatikáni Zsinat már több, mint negyven éve nyíltan kijelentette, hogy Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Mégis, ha szétnézünk köreinkben, azt állapíthatjuk meg, hogy nagyon kevés az a keresztény, aki rendszeresen kézbe veszi, olvassa, használja a Bibliát. Vagy, mert nem szoktuk meg, vagy mert nem tanítottak meg a Biblia használatára, vagy talán azért vonakodunk tőle, mert szektás vagy protestáns behatástól tartunk. Hisszük és tudjuk, hogy Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, mindig jelen van közöttünk az Oltárisztentségben és áhitattal közeledünk is hozzá. De nem tudatosítjuk eléggé, hogy ugyanígy jelen van az Ő szavában, a Szentírásban is, mely támasz és életerő az egyháznak, hitszilárdság az egyház gyermekeinek, táplálék a léleknek, tiszta és el nem apadó forrása a lelki életnek." (DV 21). Nemcsak Krisztus testével kell táplálkoznunk, hanem üzenetét is be kell fogadnunk ahhoz, hogy Isten igazi gyermekeivé lehessünk.
A Szentírás nem csak táplálékunk, hanem a fegyverünk is. Nagyon jól kifejezésre juttatja ezt Móra Ferenc egyik novellájának főszereplője, Mihály gazda, aki idézést kap a bíróságra valamilyen peres ügyben. Kiköszörüli a kis baltát, és azzal megy be a városba. A kapus nem akarja beengedni a baltát. A teremőr is megállítja. A bíró ki akarja vitetni. Mihály gazda erősködik: „Ezt nekem írásba adták!” „Mit, hogy hozzon magával baltát?” „Nem. Az idézésen az áll, hogy a védelmemről magam tartozom gondoskodni. Ez az én védelmem.” Alig tudták megmagyarázni neki, hogy ez annyit jelent: védőügyvéd hiányában magának kell az érveket felsorolni igaza mellett. Ma hitünket gyakran érik támadások. Védelmünkről magunknak kell gondoskodnunk. Ezért a kisbaltát, a Bibliát, mindig magunknál kell tartanunk. Méghozzá kiköszörülve. Vagyis ismernünk kell fortélyát, és ügyesen kell alkalmaznunk.
Az évközi 26. vasárnapon – a Szentírás vasárnapján - felolvasott szentírási szövegek segítségével szeretném mindezt alátámasztani, és kiemelni, hogy miért érdemes gyakran olvasni a Szentírást, a könyvek könyvét.
1. Ezekiel könyvéből (Ez 18,25-28) olvastuk: “Ti pedig azt mondjátok, nem igazságos az Úr útja”. Isten megmagyarázza az ő népének Ezekiel próféta által, hogy Isten szava, Isten tette, vagyis az Isten útja igenis igazságos. Ez az igazságosság pedig abban áll, hogy bárki, aki tudatosan vagy tudatlanul letért a jó útról, de belátva tévedését visszafordul, Isten nem taszítja el, hanem szeretettel visszafogadja, karjába veszi, mint apa a gyermekét, és új élettel ajándékozza meg. Mire tanít bennünket itt a Szentírás? Miért érdemes, ha csak ezt a részt olvassuk, kezünkbe venni a Szentírást? Azért, mert azt láthatjuk, hogy Isten másokkal hogyan bánik, és ebből megtudhatjuk, hogy a magunk számára mire számíthatunk. Oly sok szülőt hallunk panaszkodni, hogy gyerekük nem mesél el nekik semmit, bezárkózik előttük, pedig ők mennyire szeretnék meghallgatni őket, segíteni nekik, tanácsot adni. Viszont, ha egy gyerek azt hallja, hogy szülei elutasítóan beszélnek mások tévedéseiről, lenézőek vagy fölényesek, érzéketlenek mások problémái iránt, akkor természetes, hogy a gyerek bezárkózik előlük. Vegyük kezünkbe a Szentírást és olvassuk – nézzünk utána, hogy Isten hogyan nyilatkozik a bűnös, eltévelyedett emberekről, mit mond olyanokról, mint amilyenek mi is vagyunk: gyakran féltékenyek, irígyek, bosszúvágyók, szeretetlenek, magunknak valók, és sorolhatnánk negatív emberi vonásainkat. De Isten azt mondja: ha bűneitek olyanok lennének, mint a skarlát, én akkor sem vetnélek el titeket (Iz 1,18); máshol pedig: elveszem a kőszívet és hússzívet adok nektek (Ez 11,19). Ez a mi fegyverünk a mai világban: hiába mondják talán szüleink, talán olykor tanáraink, közvetlen ismerőseink, hogy te egy lehetetlen valaki vagy, hogy semmire való vagy, vagy ehhez hasonló önbizalom romboló szavakat – mi tudjuk (a Szentírásból), hogy Isten azt mondja: te drága vagy a szembemben és értékes, és én szeretlek téged (Iz 43,4).
2. Mit tanulhatunk még a Szentírásból egyetlen vasárnap felolvasott szakaszok alapján? A szentleckében a filippi levélből hallottunk (Fil 2,1-11). Arra tanít itt Szent Pál, hogy ugyanaz az érzület legyen bennünk is, ugyanazt az érzületet ápoljuk magunkban, amely Jézus Krisztusban megvolt. Ha olvassuk, hallgatjuk a Szentírást, akkor egyszer csak ráérzünk Krisztus lelkületére. Szent Pál össze foglalja: “Ő nem tartotta isteni mivoltát olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, olyan lett mint egy ember, megalázta önmagát, engedelmes volt a halálig”. A Szentírás segíteni akar bennünket Jézus Krisztus által még inkább megismerni az Istent. Akit nem ismerünk, azt igazán sem szeretni, sem útálni nem tudjuk. Akit nem ismerünk azzal szemben közömbösek vagyunk. Szeretjük édesanyánkat, aki virasszt az ágyunk mellett, szeretjük édesapánkat, aki megszerzi a betevő falatot a családnak, szertjük a gyerekünket, aki ránk mosolyog, aki segít nekünk, aki jól tanul, szeretjük barátainkat, akik meghallgatnak, akik örömben és bánatban osztoznak velünk – ismerjük tekintetüket, hangjukat, gondolkodásmódjukat, gyengeségeiket, érzékeny pontjukat, azt, ahol sérülékenyek, kicsinyek, ismerjük botlásaikat; de tudjuk: rájuk számíthatunk. Ismét csak azt mondom, olvassuk a Szentírást, hallgassuk a Szentírás szavait, mert ebből megismerjük Istent, mint Valakit, aki: esőt ad jókra és gonoszokra egyaránt (Mt 5,45), aki otthagja a kilencvenkilenc igazat, hogy megkeresse az egyetlen elveszettet (Mt 18,12), aki asztalt terít az éhezőknek (Zsolt 23,5), felüdíti a fáradtakat (Mt 11,29), aki nem sjanálja egyetlen Fiát kereszthalálra adni, hogy nekünk életünk legyen, és az bőségben legyen (Jn 10,10). Igen, mindezt a Szentírásból tudjuk meg, mindezt a Szentírás szavai tárják elénk.
3. Nézzük meg a Szentírás vasárnapján felolvasott evangéliumot is, hogy mire tanít még bennünket itt a Szentírás! Hallottuk, hogy példabeszédben Jézus elmondja: vannak Istennek olyan fiai és lányai, akik Isten akaratára azonnal igent mondnak, de aztán nem teszik meg; és vannak olyan fiai és lányai, akik előbb nemet mondanak, majd mégis elmennek és megteszik azt, amire őket Isten kérte. És Jézus a példabeszéd végén elmondja, hogy mi az Ő szomorúsága: az, hogy akik igaznak tartják magukat nem hisznek – jöhet keresztelő János, jöhet próféta, jöhet egy jel az égből, jöhet maga Isten is, ezek az emberek meghallgatják, de nem változik semmi az életükben. És ott vannak azok, akiket bűnösnek (vámszedőnek és utcanőnek neveznek), ők, akik meghallgatják, látszólag nem tesznek semmit, de később megváltoztatják életüket. Nem az a fontos most, hogy megnézzük, melyik kategóriába tartozunk, főleg nem, hogy férjem, feleségem, a szomszédom melyik kategóriába tartozik. Nem erre tanít Jézus, hanem arra, hogy ismerjük meg Őt, akit az Atya küldött értünk. Ismerjük meg Őt, az Ő fájdalmát, és szeretetből változtassunk életünk azon pontjain, ahol úgy érezzük, nem hiszünk a szerető, hozzánk közel jövő Istenben; ahol azt hisszük, hogy mi magunk vagyunk mindenek mércéje, mondani a megtestesült igazság, ahol csak a saját sérelmeinket, fájdalmainkat látjuk. Igen, vannak sebeink, megbántanak, lenéznek, és ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mintha nem is léteznének. Mindezekkel Istenhez kell elsősorban menni, Nála letenni, vagy Vele hordozni és hinni, hogy Isten akarata, vagyis a példabeszéd szavaival élve: a szőlőbe menni, nem más, mint nap mint nap elhinni, hogy Isten a mi segítségünk, Ő a mi erős várunk, benne kell bízzunk, és tennünk azt, amit az élet felkínál.
Összefoglalva három gondolatot szeretnék még egyszer kiemelni, és meghívni, hogy a következő napokban, hetekben ezekre figyeljünk.
  1. Isten azt mondja, hogy az Ő útjai igazságosak, ami azt jelenti, hogy tévedéseink, bűneink miatt nem büntetni akar, hanem gyógyítani, és új életet adni. Próbáljunk meg szeretteink, ismerőseink körében legalább egyszer a közeljövőben egy tévedést, egy bántást, egy hibát elnézően kezelni, megbocsájtani, és új esélyt adni.
  2. Arra tanított a Szentírás a kiválasztott részek alapján, hogy Istent csak akkor tudjuk jobban szeretni, ha Őt jobban megismerjük. Olvassunk legalább egyszer az előttünk álló időben egy tíz percet, negyed órát a Szentírásból, vagy ha nincs nekünk otthon, akkor talán legyen a meghívás az, hogy minél előbb vásárolunk egyet.
  3. A Szentírás arra is tanított, hogy Isten akarata az, hogy hidjünk az Ő jóságában, akkor dolgozunk az Ő szőlőjében, ha változtatunk életünk árnyoldalain. Próbáljunk meg egy valamin változtatni, amitől azt gondoljuk, hogy jobb lesz a családi, hétköznapi életünk.
 
Adja Isten, hogy a Szentírás így valóban örömhír legyen mindannyiunk életében, és örömmel, Isten szeretetével eltelve tudjuk élni hétköznapjaink kihívásait, megpróbáltatásait, ajándékait.

 

DR. DARVAS PIROSKA

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Domokosi

(Remény, 2008.10.13 21:39)

Úgy legyen! Bárcsak többen meghallanák Isten hívó szavát!