Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Márton Áron püspök üzenete: (A szobor szentelés margójára)

2012.08.09

Márton Áron: „Isten magyarnak teremtett"

 

 „Csíkszentdomokosnak a legnagyobb ismertséget, minden kétséget kizáróan, Márton Áron szerezte. Márton Áronról kell beszélni, meggyőzni az embereket, olvassanak róla, illetve tőle, ugyanis írásai számunkra a jelenben is értékes üzeneteket hordoznak.”(L.Cs.)

 

Márton Áron a Kolozsvárra, püspökké szentelésének ünnepére (1939. február 12.) érkezett székelyekhez szólva idézi fel a szülőfalu értékét: „Ott hallottam először, hogy vannak emberek, akiknek fáj az élet. De azt is, hogy az emberek felett van az Isten, aki részükre törvényt szabott, és ezeknek a törvényeknek az útján kell járni.”

Isten szolgája, Márton Áron püspököt idézzük, megfontolt – következményeit is mérlegelő – megnyilatkozásait és cselekedeteit csodáljuk. Példaként sokféle szempontból emlegetjük (szentéletű püspök, gondos lelkipásztor, nagyszerű pedagógus, kiváló ifjúsági vezér, hozzáértő népnevelő, szakértő szociológus, jeles szónok, lelkes népvezér stb.), (…) de ő a szolgálatában elért eredményeket sohasem magának tulajdonította; Istenben bízott. Krisztus keresztjébe kapaszkodott. (…)

Márton Áron életének titkát leghelyesebben az oltáriszentség misztériuma felől közelíthetjük meg. Bármilyen nagy tanulmányokat írhatunk, bármennyi tudományos értekezletet tarthatunk, bármekkora nagyságú életrajzokat írhatunk róla, ha eltussoljuk az eukarisztiából való életét, képtelenek leszünk egyértelműen rámutatni értékeire, Krisztus vonásait magán viselő emberi nagyságára. (…)

Arra a kérdésre, milyen üzenetet hagyott Márton Áron népére, hosszasan lehetne válaszolni. Először is: legyünk azok, akik vagyunk! Maradjunk itt és dolgozzunk, bízzunk az Úristenben! Ne ijedjünk meg a nehézségektől, mert az áldozatok az Istenhez is közelebb visznek, és minket is nemesítenek. Azt fejtette ki élete folyamán, hogy az az áldozat, amit Krisztus meghozott értünk, valósuljon meg minden emberben is, és akkor lesz nemes, erős és igazi jellemes ember. Úgy érzem, ez a legfőbb üzenete Márton Áronnak ma is.

A XX. század egyik legnagyobb alakja volt. Élete egy volt a székely nemzet életével, annak jövőjéért szenvedő munkássággal. Talán mondhatjuk, hogy személyében emlékezhetünk meg minden még élő és már elköltözött hősről, aki Erdélyért, a nemzet megmaradásáért, a kommunista diktatúra térnyerése ellen kíméletlen szellemi, politikai harcot folytatott. Élete örök példa a nemzetben gondolkodó keresztény magyarság számára. Hiszen a kereszténység és a magyarság szétválaszthatatlan. Márton Áron harca, meghurcoltatása a kereszténységért és a magyarságért üzenet a mai ember számára is, hiszen nem vagyunk jobb helyzetben mi magyarok, mint voltunk Márton Áron idején. Sőt sokkal rosszabb helyzet és sokkal sötétebb jövőkép az, amellyel szembe kell néznünk ma.

Márton Áron azonban üzen, tanácsokat ad, példát mutat életével, az Evangélium igazságaival, s tetteinek ma is érezhető, szemmel látható eredményeivel.

 Mert mit is tett Márton Áron, Erdély püspöke? 


Ha röviden és tömören akarunk fogalmazni, akkor egyetlen mondatban fejezhetjük ki élete értelmét: - kereszténynek és magyarnak tartotta meg az ezerszer megalázott, Trianonban kifosztott és rabszolgává tett, majd néhány évre szabaddá vált, s megint elnyomás alá került erdélyi és észak-erdélyi nemzetrészt. E nemzetmentő munka állomásai azonban súlyos megpróbáltatásokat jelentett Márton püspök számára. Nem volt felhőtlen a magyar világ négy éve sem a számára. Több esetben szót kellett emelnie az alapvető emberi jogok megsértése ellen. Ám, nem csak a magyarságot a magyar közigazgatás általi emberi jogi sérelmekkel szemben védte, de árgus szemekkel figyelte a magyarországi hivatalnokok erdélyi románokkal való bánásmódját, de nyomatékosan tiltakozott a zsidóság elhurcolása ellen is. Magyarán: - minden emberben Isten teremtményét látta, s minden embert, akit jogsérelem ért, védelmébe vett, akár annak ellenére is, hogy a nagy püspököt Észak-Erdélyből való kitiltással fenyegette meg a budapesti kormány.

A II. világháborút követően Márton Áron ismét szembekerült az akkor már ismét román hatalommal, a magyarellenes és keresztényüldöző intézkedések és a kommunizmus terjedésének láttán. Híveinek és papjainak megtiltotta a kommunista gyűléseken való részvételt, mert tudta, hogy e gyűléseken ördögien képzett kommunista „agymosók” igyekeznek eltávolítani a nemzetet a kereszténységtől. Tiltakozott az ellen is, hogy a román kommunisták a Magyar Népszövetséget használják fel a magyarság ellen. Inkább lemondott az állami támogatásról, mintsem elfogadta volna azt, eladva a román kommunista hatalomnak ősi egyházi autonómiát. A többi történelmi egyház kiegyezett a román kommunista hatalommal, s így, Márton püspök és a Magyar Katolikus Egyház egyedül maradt a harcban. Míg más vallások berkeiben egymást árulták be a lelkészek, addig Márton Áron papjai között elenyésző volt az áruló papok száma. Ezeket viszont a püspök felfüggesztette a papi tevékenység alól.

Kemény hangú levélben fogalmazta meg Petru Groza-nak élete és hivatása lényegét, a következőkben: – „Isten magyarnak teremtett, s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. Papi hivatásom pedig, arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt lévő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, amelyeket az ENSZ Alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt.” (dr. Márton József, Márton Áron élete és pályafutása – Gyulafehérvár honlapja) Áron püspök azonban nem csupán bírált, de logikus és célravezető megoldásokat is igyekezett javasolni. 
A hatalom már-már odáig jutott, hogy félt a püspöktől, ezért, mint magyarországi elvtársaik Mindszenty esztergomi érseket, Márton Áront letartóztatta, s életfogytig tartó nehéz munkára ítélte. A börtönből kiengedték ugyan, de szabadságától félve házi-őrizetbe helyezték, amelyet csak 1967-ben oldottak fel.

A megöregedett püspök óriási erővel kezdett a munkához, bérma-útjai diadalutakként kerültek be egy-egy székely plébánia, és a gyulafehérvári érsekség (akkor még püspökség) Historia Domusába. Rákbetegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta. Többször kérte nyugállományba helyezését, de a Szentszék egyedül benne látva a magyar katolikus Egyház megmaradásának lehetőségét, két alkalommal is visszautasította a lemondását. 
E rövid „életrajz” üzenetet hordoz magában. Főként azt, hogy az Evangélium és az ENSZ Alapokmánya máig sem érvényesül az erdélyi magyarság életében, sorsában, s hovatovább a magyarországi magyar társadalmat illetően sem. Jog és emberi méltóság még mindig nem illeti meg a magyarságot.

Mit üzen tehát Márton Áron?


Legelső sorban a kereszténység megőrzésének, megtartásának fontosságát, az evangéliumi életet követeli mindnyájunktól, akik a nemzetért kívánunk tenni.

Másodsorban a gyermekek vállalását, az ő magyarnak és kereszténynek nevelését.

Harmadszor a bölcs és megfontolt, önzetlen harcot a nemzet megmaradása és jogainak visszaállítása érdekében.

A nemzetközi fórumok tájékoztatását és a jogorvoslat mindenkori megkezdését, ha a nemzetet sérelem éri. Az áldozat vállalására is felhív Márton püspök életútja. A szenvedés, a nélkülözés és más tragédiák elviselése Istenben bízva, de főként a nemzeti egység megteremtése eme üzenetek lényege. Hiszen Áron püspök olyan egységet tudott a szeretet és a krisztusi elvek szerint megteremteni papjai és hívei körében, amely egység máig hathatós pajzs az elnyomás, a szeretetlenség, a jognélküliség ellen a magyar nemzet számára. 
Emlékeznünk és követnünk kell őt! Egységben, szeretetben, a krisztusi úton járva. Mert lehet politizálni, hangosan, keményen, csendben vagy épp szótlanul, ahogy a nemzet érdeke, mindenkori történések megkívánják. Egyet azonban nem lehet és fölösleges is: – Isten, hit, keresztényi elkötelezettség nélkül harcolni. És talán ez a legfontosabb elődeink, egyházi nagyjaink életpéldájában.

Csak tisztelni és csak emlékezni kevés és méltatlan. Követve tisztelni és vállalni, amit ők vállaltak! Ez a méltó nemzetünkhöz, hitünkhöz és magyarságunkhoz. Ezt üzeni az erdélyi magyarság 20. századi megmentője, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Erdély néhai főpásztora.

Kérjük Istent – adja meg Főegyházmegyénknek a kegyet, hogy mielőbb a boldogok sorában tisztelhessük Áron püspököt és ez által: – „tanítása és példája világító jel legyen mindannyiunk számára!”

Forrás: Márton Áron Breviárium, P. Szőke János: Márton Áron                                         

Csíkszentdomokos, 2012.augusztus 8.                            

György Irma                                                                                                                    

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.