Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Márton Áron Emlékkiállítás Csíkszentdomokoson

2010.03.01

Kép 2010. szeptember 29-én lesz 30 éve annak, hogy Isten Szolgája, Márton Áron egy tartalmas, küzdelmes, és az egész erdélyi magyaraságra kisugárzó életút után eltávozott – mint sokan hisszük –  a szentek közé. Harminc év egy emberöltő. Ezalatt a harminc év alatt felnőtt egy generáció, akinek már nem volt alkalma látni-hallani a püspököt. Elsősorban (bár nem kizárólag) ennek a generációnak szól az alább bemutatott projekt.

Márton Áron azon kevés huszadik századi magyar személyiség egyike, akinek  eszmei, vallási és történelmi jelentőségét – nyugodtan mondhatjuk – senki nem vitatja el. Ellenkezőleg: az újabb és újabb jelenkori történelemmel, vallástörténelemmel, társadalomtörténettel foglalkozó szakmunkák fényében úgy látszik, Márton Áron a huszadik századi összmagyar történelem egyik legjelentősebb alakja. Őrá méltán lehet büszke szülőfaluja, de példája és tanítása akkor lehet igazán hatékony, ha lehetőséget teremtünk rá, hogy minél többen – elsősorban a fiatalok – alaposabban megismerjék az Ő munkásságát, eszmeiségét, és a történelmi kort, melytől elválasztva nehezen értelmezhető igazi jelentősége.

Éppen ezért a jelen projekt célja egy pedagógia-történelmi állandó kiállítás létrehozása modern multimédiás eszközökkel, mely remélhetőleg a történelem iránt kevés édeklődést mutató fiatalok számára is érdekkeltő lehet, illetve amely európai színvonalon mutatja be falunk legnagyobb szülöttjét az idelátogatóknak.

A projekt helyszíne a Márton Áron Általános Iskola egyház által visszaigényelt részében található két terem (120 m2), illetve az ehhez tartozó pince, mely nagyszerű helyszíne lesz az egyház kommunizmus alatti üldöztetését bemutató installációknak.

A kiállítás megvalósításához korabeli, Gyulafehérvérról, Kolozsvárról és magángyűjteményekből gyűjtött archív fotókat, archív hangfelvételeket, korabeli újságcikkeket, titkos jelentéseket, és – első sorban – Márton Áron beszédeinek hangzó és írott bemutatását fogja tartalmazni, dramatizáló elrendezésben, multimédiás eszközök (érintő képernyők, mp3 lejátszók, projektorok) segítségével, ugyanakkor helyi erőforrások (fenyőfa bútorok – vitrinek, pultok, képalátétek, keretek) felhasználásával.

Bírjuk ugyanakkor a gyulafehérvári Érsekség ígéretét, hogy meghatározott időre kölcsönkaphatunk Márton Áron által viselt liturgikus ruhákat, illetve tervezzük a püspöknek ajándékozott szülői ház-makett másolatának elkészítését.

A projekt irányításával megbízott személy Lázár Csilla, de számos szakembert kerestünk meg, akiktől ígétet kaptunk a projekt folyamatos szakmai véleményezésére a magvalósítás során: Nagy Mihály (történész, Bukarest), Stefano Bottoni (történész, Budapest – Bologna), Olti Ágoston (történész, Bukarest), Máthé Áron (muzeológus, Terror Háza Múzeum, Budapest), Fürtös Robert (muzeológus, Máramarosszigeti Börtönmúzeum), Tövissi Zsolt (műépítész, Csíkszereda), Hegedűs Enikő (egyházművészet-történész, Gyulafehérvár), Zágoni Balázs, filmrendező, Kolozsvár – egy bemutatás előtt álló Márton Áron-dokumentumfilm rendezője), Soós Károly (állandó diakónus, Budapest, a Márton Áron Társaság elnöke), Ádám Gyula (fotóművész, grafikus tervező, Csíkszereda).  A szakemberek segítségénél talán még fontosabb néhány lelkes domokosi személy segítsége, közülük kiemelnénk az Egyesület vezetősége és polgármester mellett Gáll Zoltánt, P. György Alfrédet, Sándor Editet, Székely Hajnalt, Bara Zsoltot és Máthé Melindát. Segítségüket ezúton is köszönjük.                           

A projekt finanszírozását több forrásból látjuk megvalósíthatónak: Az önkormányzat finanszírozza az épület felújítását, pályázati pénzből finanszíroznánk az eszközbeszerzést és a marketinget, a személyi költségeket pedig nagyrészt (80 %-ban) önkéntes munkában látjuk megoldhatónak.

Cégeket is meg kívánunk keresni, ismerve a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetet, a cégeknek cserében felajánlott reklám-lehetőségek (plakátokon, bannereken, óriás-plakátokon) vonzerejében reménykedünk.

Balanyi György piarista atya 1944-ben egy írásában azt boncolgatja, miért van kevés magyar szentünk, holott lehetne sok is. A fő problémát ő a következőben látja: „A magyar társadalom nem viseltetett elegendő méltányolással az életszentség kiemelkedő példái iránt, legalább abban az értelemben nem, hogy azokat az utókor számára is lerögzíteni és átörökíteni iparkodott volna.” Nyilvánvalóan mi egy kis részét képezzük a magyar társadalomnak, de mint egyik leendő magyar szent szülőfaluja, sokat tehetünk ennek a mulasztásnak a helyrehoztatalára.

Lázár Csilla megbízott projektfelelős