Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten-képek

2017.02.16

 

Az ima számomra találkozás Istennel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy gyerekkorunk óta hallunk Istenről. Régóta imádkozunk Istenhez. Nagyon sok dolgot hallottunk róla, és el tudjuk ezek kapcsán képzelni, hogy milyen is lehet Isten, kicsoda Ő. De vajon, az az Isten akiről mi tudunk megfelel a valóságos Istennek? Vagy vajon nem vetítjük ki rá csupán a vágyainkat, nosztalgiánkat? Megkérdezhetjük önmagunktól, hogy azok a képek, amelyeket Istenről alkottunk, mennyire származnak a neveltetésünkből, vagy mennyire a szívünk fantáziájának gyümölcse? Egyrészt szükségünk van arra, hogy legyen képünk Istenről, hogy tudjuk elképzelni Őt, hogy tudjunk találkozni Vele. Másrészt viszont szükséges, hogy eltávolodjunk ezektől a képektől azért, hogy még inkább az igaz Istennel találkozhassunk. Hiszen Isten bármennyire is Jézusban úgy mutatkozott meg, mint barát és testvér, mégsem képzelhetjük Istenről teljesen azt, hogy Ő egy olyan haver, akit bármikor csak úgy vállon veregethetünk. Isten a végtelen Isten, a világ Teremtője.

Az Istennel való kapcsolatunkat, és azt, hogy mennyire és hogyan keressük a Vele való találkozást lényegesen befolyásolja az, hogy milyen kép alakult ki Róla bennünk.

Karl Frielingsdorf, a német jezsuita négy alapvető betegséget okozó ill. gyógyító Istenképről beszél. Röviden ezeket említem most.

  • a démonikus bíró-és irgalmas és szerető Isten: Tilmann Moser, aki ugyancsak az istenképek kutatásával foglalkozott mondja: Istent félnünk és szeretnünk kell verték belém, mintha az első nem tenné majdnem lehetetlenné a másodikat. Ez egyszerre gyűlöletet vált ki, az ember még több szorongást kell, hogy átéljen, még alázatosabb és hálásabb kell, hogy legyen azért a haladékért, amellyel az eltaszítás fenyegetését elodázhatjuk. A büntető és bíró isten egy változata a mindenható Apa-isten, aki gyermekei felett rendelkezik. Egy nagy, apai tekintéllyel szemben az ember csak derék, engedelmes gyermek szerepét veheti fel. Az ilyen apa istenképek hátterében többnyire a gyermekkori saját apa-kép szerepel modellként. Különösen nehéz a helyzet, ha olyanok, akiknek ez az istenképük, az ún. negatív aszkézisbe menekülnek. Nélkülözéseket erőltetnek magukra, és ráadásul destruktív viselkedésüket úgy értelmezik, mint Isten akarta önmegtagadást és alázatosságot. Önmagukat büntetik és sanyargatják. Ezzel szemben áll az irgalmas és szerető Isten. Szeretetből szabadságot biztosít gyermekeinek, annak kockáztatásával is, hogy ők az otthont elhagyva távoli földekre merészkednek, és mindent eljátszanak. Ő azonban tárt karokkal várja őket, amelyek nem büntetnek, hanem áldást osztanak.
  • A démoni halál-isten és az élet Istene: Ez olyan embereknél jelenik  meg, akik nem kívánt gyermekek. Szülei nem akarták őket. Életük alapdallama, amit az anya oly gyakran átélt: micsoda szégyen, borzalom, mit szólnak mások, stb. tehát az az alaptapasztalat, hogy akinek léte már az anyaméhben is élet és halál között ingadozott, akinek halálát kívánták, akit halálra szántak, vagy akinek a halálát kérték, tudattalanul is a halál árnyékában él tovább. A démoni halál-isten sok olyan emberbe tevékenykedik észrevétlenül, akik az életben szenvednek, akik számára az élet teher, akik létüket inkább a halál árnyékában semmint az élet világosságában élik át. Krisztus az élet szerzője. Az ApCsel-ben (2,28) olvassuk: az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.
  • a könyvelő-isten és Isten a Jó Pásztor: A könyvelő-istent úgy jellemezhetjük, mint egy fenyegető felügyeleti szervet, mint a nagy testvért, aki figyel téged, mint pedáns törvény-istent, kellemetlen besúgót, erkölcsi házőrző kutyát, a világ rendőrét, mint adósok istenét. Annak számára, akiben ilyen istenkép él, az a kijelentés, hogy Isten szeme mindent lát, bizalmatlanságot, félelmet jelent. Vagy, hogy Isten mindent lát, és még a legtitkosabb gondolatainkat is ismeri végtelen szorongással tölti el azt, akiben a könyvelő-isten él. Aggályoskodóvá válik és a keresztény élet számára olyan mint egy kényszermunkatábor, amelyben a tilalmak és a parancsok áttekinthetetlen zűrzavara uralkodik, amelyeket egyszerre soha nem lehet megtartani. Ezt az istenképet a Jó Pásztor képe tudja lerombolni. A pásztor és bárányai közti kapcsolat ősidők óta egy gondoskodó, gyengéd, óvó, szeretetteljes viszonyt jelenít meg Isten és az emberek között. A Jó Pásztor, szemben a könyvelő-istennel, nem juhainak hibáit nézi, és nem gyakorol rájuk nyomást hibáik és bűneik miatt. A Jó Pásztor felszabadítja juhait a gonosz hálójából.
  • A teljesítmény-démon és a termékenység Istene: a teljesítmény-isten az önmagában értékes teljesítményeken belül túlzásokra csábít, mivel nála csak a teljesítmény számít, nem pedig az emberek lehetőségei és határai, akik a teljesítményt nyújtják. Azokban alakul ki ez a kép, akiket úgy neveltek, hogy: valamit mutass fel előbb, csak utána számítasz valakinek, vagy a teljesítmény és siker adja meg az értékét egy embernek, stb. Azok az emberek, akik a teljesítmény és a siker ilyen példáját látták gyermekkorukban, vagy akár beléjük sulykolták azt, drága árat fizetnek a szüleiktől kicsikart elismerésért és odafordulásért: életszorongások, aggályoskodások, perfekcionizmus, kényszerek. Éles határvonalat nem lehet vonni a teljesítmény és a termékenység között, mégis, jelentős különbséget találhatunk a teljesítmény-démon és a termékenység Istene között. A teljesítmény-démon mindent tudni, mindent meghatározni és a cél szempontjából ellenőrizni akar: többet, még többet, még nagyobb teljesítményt, jobbat, a legjobb teljesítményt. A teljesítmény-démont nem az ember érdekli, aki teljesít, hanem a teljesítmény, és nem érdekli, hogy a teljesítmény miként jön létre, vagy milyen hatása van a teljesítmény létrehozóra. A termékenység Istene ezzel szemben lehetőséget ad a növekedésre. A mag adott. Csak az számít, hogy a földbe kerüljön, hogy növekedésnek induljon. A növekedés rejtve valósul meg, az embernek erre kevés befolyása van. A termékenységben tere van a titoknak.

Darvas Piroska