Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú a Kamilliánus Rend magyar központjának új vezetőjével

2011.04.27


A Magyarországi Kamilliánus Rend vezetésében személyi változás történt 2010 szeptemberében. Dr. Anton Gots kamilliánus szerzetes hivatalosan is átadta a nyíregyházi rendház vezetését György Alfréd MI kamilliánus szerzetesnek. A Nyíregyházán levő Szent Kamill Rendházat Gots atya alapította 1995-ben. Az átadás óta a rend arculata változott, erről beszélgettünk György Alfréd MI szerzetes atyával, az új házfőnökkel, tartományfőnök helyettessel.

Anton Gots atya emblematikus alakja, alapítója és 15 éven keresztül vezetője volt a kamilliánus kolostornak Magyarországon. A külföldi kapcsolatai révén a betegpasztorációs szolgálat mellett, havonta több tonna kamionnyi adományt osztott szét a térség szegényeinek, ez állandó feladatot is jelentett. Anton atya elment, ez a forrás megszűnt és a ház arculata megváltozott.

Milyen lett a rend magyar arculata?
„Szent Kamill magyar arca” a szenvedők szemében tükröződik, a szomjazó Krisztust szeretnénk felismerni a „Magyar Golgotán”. Sokféle szomjúság van... Egyelőre elfogadásra váró tervek vannak, azt tartjuk szem előtt, hogy az arculat kialakításánál hiánypótló feladatokat oldjunk meg.

Mire gondol?
Elsősorban befogadó, tanulmányi házként működünk. Ez a noviciátus, jelölt és főleg a rendi utánpótlás szempontjából fontos, mert itt vagyunk kelet kapujában, és jelenleg több hivatás születik a határon túlról, mint Magyarországról.
Hiánypótló lenne rehabilitációs központ, házi beteg gondozói szolgálat hálózatának kialakítása, beteg gyerekek felkarolása, szociálisan sérült személyek sebeinek gyógyítása. A lelkiség erősítésére különböző lelkigyakorlatokat indítottunk, hiszen a hely adott és a program sem igényel nagyobb infrastruktúrát. Fogadjuk a szenvedőket, az iránytvesztett fiatalokat, már középiskolás osztályok is „erősítettek” nálunk, bentlakásos lelkigyakorlaton vett részt Böjte Csaba atya a nevelőszülői hálózat tagjaival, valamint a helyi - borbányai – hívek is. (Nyíregyháza-Borbánya a város főplébániájának filiájaként működik.)  
A házban 33 főt tudunk elhelyezni 3 és 6 ágyas összkomfortos szobákban.

A rendház vezetésével a kórházlelkészi, beteg pasztorációs referensi szolgálat is jár.
Feladatunk elsősorban a kórházlelkészi tevékenység kiépítése. Beszélgetünk a betegekkel és előkészítjük őket a szentségek felvételére. Szent Kamill atyánkhoz hasonlóan csendes hétköznapi szolgálatként biztosítjuk a mindennapi jelenlétet a kórházban. Tervünk nemcsak a betegek, hanem a kórházi dolgozók, orvosok lelki vezetése, a hozzátartozók lelki segítése . Szentmisét is mutatunk be a kórház területén lévő kápolnában, amit sajnos hamarosan lebontanak. Ausztiában is lebontották a kórház kápolnáját.
Szeretnénk beindítani a betegeknek szóló lelkiségi füzetet, kéthavi periodicitással, ebben együttműködést látok az orvosok részéről. A Kamilliánus Katolikus Orvosok Közösségének 107 tagja van, ők interneten keresztül tartják a kapcsolatot egymással, az közösségük lelki gondozása , valamint a kamilliánus családok lelki gondozása is a feladatunk. 
Szombatonként a betegekért végzünk szentmisét, előtte a betegek gyógyulásáért imádkozunk.  Tervezem, hogy havonta egy alkalommal a mise végén rövid szentségimádás lesz, majd az Oltáriszentséggel minden beteg előtt külön imádkozunk.

Egyre kevesebb a hivatás, a fiatalok nem vállalják az elkötelezettséget, nem hallják meg Isten hívását. A kamilliánus rend 16. éve van jelen hazánkban.

Négyen vagyunk a nyíregyházi rendházban, Maczák Béla atya jelenleg klinikai lelki gondozást tanul, Keresztes Attila testvér teológus, szociális munkás, Kovács Levente örökfogadalmas még két évig Rómában tanul és jómagam. Közülünk csak Béla atya magyarországi, mi hárman erdélyiek vagyunk. Van még egy erdélyi és egy román jelöltünk, mindketten a próbaidőt töltik. Nemrég jelentkezett hozzánk ismét egy erdélyi fiatal. Látható, hogy Erdélyből több hivatás születik, mint Magyarországról.
Nehéz helyzetben van az osztrák tartomány is. Összesen tizennyolcan vagyunk ebből négy fiatal magyar örökfogadalmas, a többiek hetven év fölöttiek. De Európában a magyar a legfiatalabb közösség, mert nálunk az átlagéletkor 35 év.  A Jóisten majd megsegít bennünket. Nálunk még van hivatás. Egyházjogilag nézve az első kánonjogi közösség a jelenlegi magyar közösség, mivel eddig ez a személyi feltétel nem volt adott. Kánonjogilag csak három örökfogadalmas atya vagy testvér alkothat szerzetesi közösséget, amelynek van elismert és kinevezett házfőnöke.

Alfréd atya a fekete habitust néha fehérre váltja. Most is ezt viseli.
— Éppen betegekhez készülök a kórházba. Azt tapasztaltam, hogy a betegek megriadnak a fekete színtől, attól való félelmükben, hogy „az utolsó kenetet”, akarjuk feladni, ami nem utolsó, hanem Isten kegyelmét közvetítő szentség.  Akkor sem mindig fogadnak szívesen bennünket, ha hívnak, ha pedig hívatlanul érkezünk, akkor végkép nehéz őket megközelíteni. A nevelés is az egyik feladatunk, így a betegeket arra neveljük, hogy ha papot látnak, akkor nem meghalni kell, hanem élni.
A fehér habitus a misszió színe. Nálunk a nővérek viselnek fehér ruhát középen vörös keresztel. Ha beteghez megyek, én is ezt viselem.

A habitus szolgálat alatt, vagy azon kívüli viselése sokakat foglalkoztató kérdés, megosztja nemcsak a közvéleményt, hanem a papok véleményét is.
A habitus életformát, életvitelt jelent, amely jel a jeltelenné tompuló világban.
Kultúrától is függ.  A nyugati országokban, így pl. Ausztriában is, papi civilben konzervatívnak számítok.  Az osztrák kórházakban a papot összekeverik az orvossal. A pap ugyanúgy fehér köpenyt visel, mit az orvosok. Fontos lenne, hogy ez ne így legyen.
Véleményem szerint az sem jó, hogy ritkán viselem a habitust, de az sem ha állandóan. Az állandó viselése igénytelenséget is vonhat maga után, valamint bizonyos szituációkban nevetségessé válhatok reverendában. Ha valaki csak ettől pap, akkor inkább ne tegye.
Ha szolgálatot teljesítek, pl. beteghez megyek, akkor fontosnak tartom, hogy rajtam legyen.
Sajnos az emberek gyakran nem merik fölvállalni önmagukat függetlenül attól milyen élet állapotban vannak. Vagy letagadják azt, pl. társaságban a jegygyűrű a zsebben marad, vagy a habitus, az egyenruha mögé bújnak.
Ha mindig bizonygatnom kell azt, hogy pap vagyok, vagy egy másik életállapotban, hogy mi vagyok, az baj. Őszintén kell élni. Jó az, ha az emberek tudják, kik vagyunk. Tehát a kérdés nagyon összetett. Fontos a habitus is, de nem az fogja az identitásomat meghatározni.
Krisztust megismerni, megszeretni és felismerni a szomjazókban, elhagyatottakban, ez az, ami bennünket az Irgalmas Jézus tanúivá tesz a világban, ez a mi „Habitus”-unk, ez a mi arcunk, mert „a Te fényedben látjuk az igazi fényt” s ez nekünk elég.