Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyógyulás a vakságból

2015.02.16

 

Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton. (Mk 10, 46-52)

Jézus idejében gyakori volt a vakon születettség, vakság, mint emberi nyomorúság. A vak ember nem tudott dolgozni, ezért szegény volt, megalázott, társadalmilag kitaszított. Családot sem tudtak alapítani, így a magányt, egyedüllétet is jobban megtapasztalták, mint a többiek. A túléléshez koldulniuk kellett.

„Bartimeus” szó szerint fordítva annyit jelent, mint „Timeus fia”. Ez azt jelenti, hogy a vak koldusnak még saját neve sem volt, csak az apja neve után volt beazonosítható. Jellegzetes az is, hogy Jerikó városán kívül élt, azaz nem a normális, emberi társadalom keretei közt. Sok más társához hasonlóan, ő is koldulásból tengeti az életét, kiszolgáltatottan, reményvesztetten, testi-lelki sötétségben, egyik napról a másikra, valahogy….

Bartimeushoz valahonnan meghallja a híres názáreti rabbi működését, hall Jézusról, aki csodákat tesz, csodás módon gyógyíthatatlan betegségeket tud orvosolni. Ha valaki, akkor ez az ő embere – mélységes meggyőződése és erős hite. Nagy reményekkel ül az út szélén és várja a rabbi közeledését.

Amikor meghallja, hogy a tömeg morajlik és Jézus közeledik, összeszedi minden bátorságát, minden erejét és el kezd kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Nem lehet visszatartani, a csitításra még hangosabban kiabál. És megtörténik a csoda! Jézus meghallja, maghoz szólítja, meggyógyítja. Bartimeus ezentúl követi Jézust. Látni csodálatos, és mindegy, hogy merre visz a Rabbi útja, ő vele tart, mert Neki köszönheti az életét. Jézus Jeruzsálem felé tart, ahol rövid időn belül elfogják és keresztre feszítik. Bartimeus, mint Jézus tanítványa ezen az úton megy tovább, de már nem úgy, mint egy kitaszított, mint egy koldus, hanem közösségben Jézussal és a jézusiakkal, a testvérekkel. Most is szegény de most már van emberi méltósága, befogadott, elfogadott, szeretve van.

Érdemes néhány kérdést föltennünk a magunk számára. Milyen „sötét foltokkal” küzdök az életemben, testi, pszichés, emberi hiányosságok…? Gondoljak olyan dolgokra, amiket nem én választottam magamnak. Talán születésem óta hordozom ezeket… Miből szeretnék kigyógyulni?

Hol érzem magam kitaszítottnak az emberi közösségből? Peremre szorulva? Magamra hagyva?

Van-e hitem, reményem, hogy meggyógyulhatok? Vagy inkább begubózok a saját fájdalmamba, szenvedésembe? Csak magamban bízok? Azt remélem, hogy egyedül majd csak megoldom? Engedem, hogy segítsenek rajtam? Isten segítségében mennyire bízom? Egy kicsit…, talán…, teljesen…?

A vak koldus története egy egyszerű, de lényeges hit-kérdés elé állít. Mi emberek, mindannyian törékenyek, gyöngék, függők vagyunk. Ezt belátni és Istentől segítséget kérni hitünk kifejezésének elsődleges tette. Ez mutatja meg a legkonkrétabban, hogy hiszek-e Istenben vagy nem hiszek. Talán bátor kijelentés…. Igen, az!

Csodálatos gyógyulások ma is vannak, és lehetségesek a földi ember számára. A személyes Istennel való személyes találkozásban tud ilyen megtörténni, amely Jézus Krisztusban ölt testet. Minden olyan találkozásban, amikor embertestvérem sérülésével, betegségével, nyomorúságával, bezártságával szembesülök, igen, szembe nézek, közel engedem magamhoz, valami feloldódik, valami a helyére kerül, sarjadni kezd az élet. Ilyenkor a jó Isten működését látom. Isten az, aki az embert meggyógyítja, azért, hogy jót tegyen vele, azért, hogy jóságát megmutassa.

Darvas Piroska