Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előbukkant a csíkszentdomokosi románkori templom

2014.04.22

 

( régebbi írás)

Felcsík legnépesebb községét, Csíkszentdomokost, 1567-ben említi először egy oklevél 34 kapuval. A csíkszentdomokosi barokk templom románkori elemeket tartalmaz, ezért az idők során több kutató is feltételezte egy régebbi település és templom létét. A falu Szent Domokosról kapta a nevét, akit 1234-ben avattak szentté.

1333-ban a pápai tizedjegyzék megemlít egy későbbiekben eltűnt, Torkov nevű plébániát. Mivel a falu a Tarkő-havas alján fekszik, Lestyán Ferenc vikárius feltételezi, hogy a korábbi Tarkő és a későbbi Csíkszentdomokos azonos lehet.

A közelmúltban megkezdődtek a csíkszentdomokosi barokk templom felújítási munkálatai. A falak megereszkedése következtében meggyengült templomon a tetőszerkezet alatt kb. 150 cm-rel vaskeretet véstek a falba.

Ez a vaskeret alkotja a biztonsági rendszer alapját, amelyhez a templom falain keresztül ugyanabban a magasságban fúrásokat végeztek, és vasgerendákkal kötéseket készítettek. A statikus számítások alapján megállapított magasságban elvégzett fúrások a templomfal belsejében árulkodó jeleket tártak fel. A munkálatok közben fadarabok kerültek elő a falból. Több helyen is megvizsgálták a falakat. Az eredmény megdöbbentő. Az adott magasságban a falban körös-körül fadarabok voltak, vastagságuk elárulta, hogy gerendavégek! Ugyanabban a magasságban kezdődnek belül a barokk boltívek egy 90 cm-es falon. Egy ekkora méretű, 1787-1802 között épült, a kor szelleme szerint barokk  templom falai átlag 120-150 cm vastagok kellene hogy legyenek. A fal külső vakolatának megbontása a főhajó és a szentély találkozásánál levő falsarkon megoldotta a rejtélyt. A gerendavégek magasságáig a falsarok felépítéséhez szabályos faragott köveket használtak, onnan durvább megmunkálású (vakolat alá való) kövekből van kirakva a fennmaradt 150 cm. A románkori sekrestye ajtajának kereténél is megbontották a vakolatot, az eredmény meglepő: az ajtó kerete a vakolatban folytatódik, de előtte kb. 15-20 cm újabb típusú téglából belső falerősítés van, sőt a belső boltívoszlopok építőanyaga is más, mint a falé. Tehát a sekrestye ajtókerete nem volt elmozdítva eredeti helyéről, csak a fal vastagodott meg a templom belsejében. Az így megvastagított fal már megbírhatta a barokk stílusú boltíveket. A templom alapjához közel megbontott vakolat pedig arról tanúskodik, hogy ugyanabban a stílusban, pontosan faragott, vakolást nem igénylő (a románkor építészeti stílusa szerint a templom alapját képező köveknél a vakolást nem használták) alapkövek vannak a fundamentumba helyezve. A szentély nem félkör alakú, hanem egy szabályos nyolcszög felét képezi, szintén pontosan faragott sarokkövekkel, ami egyáltalán nem jellemző a barokk templomokra.

A templomban több olyan elem is található, amely a románkor jegyeit viseli magán, ezek a következők: a torony alatti bejárat ajtókerete, a sekrestye ajtókerete, a keresztelő medence, a sekrestye szenteltvíztartója, a kórusfeljárat szenteltvíztartója. A főoltár szentségtartójának a hátáról lekerült egy négyszög alakú ócska falap. Megfordították: kiderült, hogy ez egy mennyezetkazetta volt! A rajta levő díszítő motívum semmiképp sem 19. századi. Ugyancsak hasonló korból származik az egyik mellékoltár képe, amely egy 15. századi szárnyasoltár szárnya lehetett , vélekedik Lestyán Ferenc. A 15. századi Mária-szobor a gyermek Jézussal Hargita megye képzőművészeti műemlékei között szerepel.

Mindenképpen nagy meglepetést tartogatott ez a templom, amelyben boldogemlékű Márton Áron püspökünket keresztelték 1896-ban. A templomkertben található az a kereszt, amely Báthori András erdélyi fejedelem halálának helyén állt. Ezen a következő felirat olvasható: “Báthori Cardinál Erdély fejedelme, éltét itt végezte, s végső veszedelme tulajdoníttatik Nagy Kristály Andrásnak, mikor egy héjja volt az ezerhatszáznak, az- után tizenhét s kétszáz esztendőkkel tétetett e kereszt, hogy lenne örök jell.”

Mindezekre az elemekre Csiby László, a helyi plébános hívta fel a figyelmemet, észrevételei nagyon helytállónak bizonyultak. Köszönöm szíves közreműködését. Ha Csíkszentdomokos és Tarkő nem is azonos, az szinte bizonyos, hogy lakosai ugyanazon megszentelt kövek közt imádták Istent.

Biró Ernő

Forrás: www.vasarnap.katolikhos.ro