Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016-Irgalmasság éve

2016.06.28

 

Lehet, sokan azt mondják, hogy még a csapból is az Irgalmasság éve folyik. Pedig nagyon fontos az irgalmasság, tulajdonképpen nem is csak egy évig, hanem egész életünkben kellene erre figyelni. Jézus meg akarta szüntetni az ószövetségi áldozatokat. Egyszer, s mindenkorra, és végérvényesen. Hogy legyen már elég a vérontásból, hogy ne kelljen áldozattá lennie egyikünknek sem. Ezért a keresztény ember egy csapásra fölhagyott a templomi áldozattal, és köszöntük szépen, többé egyetlen galambfiókának se tekertük ki a nyakát, a gerlék is tovább élhettek, a bárányok torkát se metszettük el azóta, mert köszönjük szépen, sem nekünk, sem Istennek, sem a kettőnk közti kapcsolatnak erre már nincsen szüksége. Ezért mi megterítünk egy fehér asztalt, és azt mondjuk, hogy jöjjünk köré, és nem kell folynia a vérnek. És tulajdonképpen ez valami olyasmi, amit szinte még mindig nem értettünk meg a maga mélységében, ahogyan Jézus pedig világosan mondta ezt: „Nem akarok áldozatot. Irgalmasságot akarok, és nem akarok áldozatot.”

De most mondom a botrányos mondatot. Jézus azt mondta, vegyünk kenyeret, töltsük ki a bort, és együnk, és igyunk, és éljük meg ebben az egységet, és ne vagdossuk el senkinek a torkát. És sosem beszélt arról, hogy az ő megtépázott és meggyötört testét hozzuk be a templomainkba, nem mondta, nem kért meg rá. Azt mondta, hogy üljünk le a kenyér és a bor köré. És ez azt jelenti, hogy Jézus sohasem akarta a saját áldozatát a középpontba helyezni. Az életet helyezte a középpontba. És ezért roppant elgondolkodtató, hogyha az Eucharisztia helyett valami más kerül a középpontba. Azért, mert amikor az áldozatról van szó, akkor, ha akarjuk, ha nem, ott mindig megjelenik az a gondolat: „Ki a tettes? Ki volt a jó és ki volt a rossz? Ki van fölül és ki van alul? És most kié a hatalom, és kié nem? Kinek van igaza? Kik vannak bent és kik vannak kint?” Tehát ha valamit Jézus meg akart szüntetni, akkor pontosan ez volt az. És azt mondta, hogy „Isten, és én, nem akarunk több áldozatot, és én oda ajándékozom az életem, hogy ne legyen többé már áldozat, amin keresztül valami és valaki majd úgy tudja az életet hozni, ahogyan arra mármost nem lesz szükség. Hanem vegyétek a kenyeret, törjétek meg, és osszátok szét egymás között. Erre szeretnék kérni minden embert, h e szerint próbáljunk meg élni, és akkor szebb lesz nemcsak a családi, hanem a falu élete is, mert megérezzük az összetartozást, ami összeköt minket.

Lukács János