Egy anyuka így ír erről:

“4. osztályos kisfiam jó tanuló, de ahogy halad az idő egyre csúnyábban ír. Elsőben még dicsekedtünk a lányokat leköröző írásával, mára pedig “katasztrofális”.”

A gyermek kézírásának különböző fejlődési fázisai vannak, amelyekhez az egyes életkorokban tipikus írásjegyek és írásjellemzők köthetők. Az életkoronkénti írásváltozás valóban hozhat magával esztétikai csökkenést, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy baj van a gyerekkel.

Bye-bye gyöngybetűk

Az első osztály végére a legtöbb gyermek megfelelően követi a tanult sztenderd írást.

A második osztály végére a megtanult formák alakítása gyakorlottabbá válik, és a kisgyermek már nemcsak a helyes és szép betűalakításra figyel, hanem a szövegre és annak tartalmára is. A második osztály végén a diákok 46%-ánál már megfigyelhetők a normaírástól való kisebb eltérések.

A harmadik-negyedik osztályban megváltozik a füzet vonalazása. Az addig kijelölt zónahatárokat jelölő füzet egyvonalas lesz, és csak az alapvonalra írnak a gyerekek. Sok kisgyereknek “mankót” jelentett az addigi sokvonalas lap, ahol a többzónás betűknek (k, l, j, f, gy stb.) megvolt a rögzített zónaaránya. Most viszont a belső arányérzékükre hagyatkozva kell megrajzolniuk a betűket az egyvonalas füzetben, ami nehézséget okozhat.

Változások jelennek meg a betűk méretében, szélességében, a zónaarányokban, a hurokbőségben, a dőlésben.

A gyermekírások grafológiai értékelése másképp történik, mint a felnőtteké, és sok esetben az íráselemzést  rajzelemzéssel helyettesítjük, egészítjük ki.
Viszont a zónák arányaiból már most következtetni lehet a gyermek szellemi és ösztöntörekvéseire, a betűk méretéből és elhelyezéséből pedig arra, hogyan helyezi el magát a világba, milyen az önértékelése, van-e benne szorongás.

A változások ellenére harmonikusnak lehet tekinteni az írást, ha

  • az oválok (a, o) alakítása ívelt, vagy ellipszis alakú
  • a gyermek által kijelölt határok és zónaméretek állandóak
  • az illesztések jók és az írás gördülékeny
  • nem túlzottan ingadozik a dőlés
  • a nyomaték közepes
  • hasonlít a normaíráshoz

Az ötödik-hatodik osztályban nem sokat módosul az írás.

A hetedik-nyolcadik osztályban viszont a serdülőkori változások nyomot hagynak mind a személyiségen, mind a kézíráson. Egyéni formák és egyéni variációk jelennek meg, tudattalan szimbólumok tűnnek elő. Fellazul és szabálytalanná válhat az írás, ingadozik a dőlés, a méret. A fiúknál megnyúlik a felső zóna, eltűnhetnek a kötővonalak, megjelenhetnek a nyomtatott betűk, és kissé balra dől az írás, ami az értelem előtérbe helyezésére és az érzelmek, a viselkedés elrejtésére szolgál. A lányok írása kerekdedebbé és jobbra dőltté válik, ami az alkalmazkodást, a szociális kapcsolatok és az érzelmek fontosságát jelzi.

Tizennyolc éves korra kialakulnak az személyes és legjellemzőbb írássajátosságok, de igazán karakteres és érett írásról és érett személyiségről gyakran csak 30 éves kor körül beszélhetünk.

A legjelentősebb változások tehát a serdülőkorban vannak – mind a személyiségben, mind az írásképben. Ilyenkor az általános fent felsoroltak mellett megjelenhetnek olyan grafológiai jellemzők is, amelyek aggodalomra adhatnak okot.

A grafológia viszont segíthet a beilleszkedési problémák és a tanulási zavarokokainak feltárásában, az önismeret fejlesztésében, valamint tanácsadást nyújthat apályaválasztás, továbbtanulás terén.

Szabó Szilvia