Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy újabb kihívás az előkészítő osztály

2014.08.11

 

 

„Ilyen kívántam lenni én is, ott, a

homokba szúrt nyárfa: - a tanító,

ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,

irány azoknak, jel és bíztató,

kik jönnek barázdákban botladozva.”

-Váci Mihály-

 

Hogy a fenti idézet üzenetét sikerült-e megvalósítanom, arra a választ mindig a negyedik osztállyal végző tanítványaim tekintetében találom meg. Igen, érdemes volt küzdeni, együtt harcolni velük.

Az elmúlt héten 35. osztálytalálkozón vettem részt, ahol a volt osztálytársaim beszámolója is azt tükrözte, hogy a helyünkön vagyunk, és életünket kitöltötte a pedagógusi hivatás kötelezettsége, amelyet szeretettel végeztünk.

Ennek a pályának az egyik szépsége, de egyben kihívása is az, hogy minden négy év után új szakasz kezdődik más gyerekekkel, más nehézségekkel, és mire úgy érzem, hogy most igazán úgy dolgoznak, ahogy szeretném, akkor átadom a tanároknak, és kezdődik minden elölről.

A mostani kezdés azért egészen más lesz. Előkészítő osztályosokat fogok tanítani. Sok véleményt hallottam a kollégáktól, de mindenki másként élte meg ezt az új helyzetet. Vannak, akik szerették, aranyos történeteket meséltek a kisgyerekek őszinteségéről, másoknak meg nagyon nehéz volt. ( Nem mindegy, hogy milyen problémákkal küszködő gyerekek kerülnek egy osztályba.) Bennem nincs félelem az előkészítő osztállyal kapcsolatosan, egy újabb kihívásnak élem meg, amelyet Isten segítségével sikerül majd végigküzdenem.

Ezúttal a kis, előkészítős gyerekek számára lenne egy pár üzenetem:

-           Kedves gyerekek, örülnék, ha megbíznátok a tanítóitokban, és elhinnétek, hogy minden kérésükkel a javatokat akarják, akárcsak a szüleitek.

-           Arra kérlek, hogy tiszteljétek társaitokat, és szerezzetek minél több barátot.

-            Figyeljetek a rendre, fegyelemre, mert csak így tudtok tanulni.

-           Sokat fogunk játszani, de a játékszabályokat kötelező betartani.

-           A tanév végére szeretném, ha annyira megismernénk egymást, hogy meg tudnánk, ki milyen téren a legügyesebb.

A gyerek, szülő és iskola harmonikus kapcsolata döntően befolyásolja a tanuló sikerét, fejlődését,. Ezért most is a törekvéseimben számítok a szülők támogatására, akárcsak az eddigi munkám során. Arra kérem a szülőket, hogy az iskolába induló gyereküket elsősorban lelkileg támogassák, és bátorítsák. Egyelőre semmilyen felszerelést ne vásároljanak meg, mert az első szülőértekezlet alkalmával megbeszéljük, hogy mire lesz szükség.

A Márton Áron Általános Iskola neve mindannyiunkat arra kötelez, hogy a nagy püspökünk által ránk hagyott örökség szellemében végezzük feladatainkat. Azt szeretném, hogy a hit, remény és szeretet hassa át életünket.

„Mint napfény fellegeken,

Átsüt minden gyötrődésen,

Mit átéltem: szépség, öröm,

Én jó Mesterem, köszönöm,

Hogy formálni az embert,

Adtad sorsomul nekem!”

                                    -Sz. K. A.-

Sikerélményben gazdag tanévet kívánok óvodásoknak, iskolásoknak, szülőknek és pedagógusoknak egyaránt.                                                                                                       

 Bíró Anna-Veronika

**************************************************

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

Müller Péter

A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat. 
Nem kell tökéletesnek lennie. 
A világ sem az.

Tari Annamária