Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ISKOLAKEZDÉS ÉS ANNAK PROBLÉMÁI

2008.11.03
A gyermekeknek joguk, hogy gyermekként éljenek! Nekünk felnőtteknek pedig kötelességünk, hogy ezt a jogot tiszteletben tartsuk!” (Deákné B. Katalin)
 
Mint mindig, minden szeptemberben nagy tervekkel kezdünk hozzá a tanévhez, a munkához, vagy folytatjuk, amit abbahagytunk.
Kiváncsiság és izgalom töltött el, amikor szeptember 15-én elindultam az iskola felé.
A családlátogatások alkalmával megismerkedtem a gyermekekkel, szüleikkel, ami nagyon fontos és hasznos számomra az iskolai munkában. Láthattam, hogy milyen környezetből jönnek, és ennek függvényében állítok fel elvárásokat egyénekre szabottan.
Az I. osztály legfontosabb feladatának az írás-olvasást, a számolást tekintjük és valóban ez a leglátványosabb, ellenőrizhető, mérhető feladat, teljesítmény. Ezen kivül még számos megoldásra váró probléma, feladat van, amivel az I. osztályban találkozunk.
Az I. osztalyos gyermeket főképp nevelni kell, szeretni kell.
Meg kell tanulja a kicsi 7 éves, hogy a közösségben hogyan kell viselkedni, meg kell tapasztalnia az ezzel járó nehézségeket. Meg kell tanuljon figyelni a tanítójára, egy helyben ülni, figyelni a társaira, becsomagolni a táskájába, társítani a tankönyveket a füzetekkel, és így sorolhatnám tovább.
Mivel a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy 7 éves gyermek még mindig csak játszana, ugrálna, hancúrozna, nem tud egy helyben ülni, elfárad a keze az írástól- életkori sajátosságaiból adódóan-, ezért okoz nehézséget az iskolai élethez való alkalmazkodás.
Ezért szentelünk az iskolában is nagyon sok időt a játékra, játszva tanulunk, mondókázunk, énekelünk, mozgásokkal összekötve próbáljuk megjegyezni az új dolgokat.
MINDEN KEZDET NEHÉZ- olvasom Deákné B. Katalin könyvének a címét és elgondolkozok rajta. Igaza van. Nekünk felnőtteknek is nehéz, ha valami újat kell megtanuljunk. Így hát ne csodálkozzunk
 I. osztályos gyermekeinken!
Próbáljunk a legnagyobb türelemmel, megértéssel segíteni nekik, fogadjuk el olyannak amilyenek, szeretetünk segítségével formálódik egészséges lelkű személyiséggé.
A szülők részéről a feltétel nélküli szeretet, a kiegyensúlyozott családi háttér nagyon sokat segít a gyermeknek a problémák leküzdésében.
Olvassunk mesét esténként gyermekünknek, ami nem csak jó érzést, biztonságot nyújt, hanem a figyelem tartósságát is fejleszti. A meseolvasás alatt próbáljon csak arra figyelni, a végén mondja el, ami a legjobban tetszett, esetleg ami nem tetszett.
Kérdezzük meg tőle, hogy: Milyen volt az iskolában?, Hogyan telt a nap?, beszélgessünk sokat vele a barárairól, társairól.
Ha segítünk otthon a tanulásban, az mindenképp játékosan történjen, mozgásokkal összekötve, sok pihenéssel, ne kényszerrel.
Ne vegyük el a kedvüket a tanulástól és a legfontosabb, hogy szerettesük meg velük az iskolát, hogy szívesen járjanak oda, ne teher legyen számukra az iskola, hogy érezzék magukat gyermeknek amig még lehet.
 
Mit ér az ember, ha a feje tele van tudással, de nincsenek érzelmei, nincs viselkedéskultúrája, s nem tudja a szabadidejét felszabadultan eltölteni, ha nem látja meg a természet, és emberiség alkotta szépet, mert ezekre nem ér rá senki megtanítani. Nincs idő kis történeteinek meghallgatására, az őszinte együtt nevetésre, az önfeledt játékra, mert fut az idő és sorakoznak a számok és a betűk.  (Deákné B. Katalin )
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek jó tanulást!  
 
 KEDVES ANNAMÁRIA
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.