Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kulturális élet szerepe a családban

2017.02.16

 

„Magad légy olyan, mint amilyennek fiadat látni szeretnéd!” Kulcsár Tibor 

 

 A család kulturális életét a szülők foglalkozása, iskolai végzettsége, szellemi igényei határozzák meg, s ez a légkör erőteljesen hat a gyermek sorsára. A család kulturális életét jelentősen befolyásolja az életkori összetétel is: a fiatalok már inkább külön, önállóan elégítik ki kulturális igényeiket. A családok gazdasági helyzetének romlása, és az igények folytonos növekedése a szabad időt ”mellékfoglalkozásokra“, a gazdaságban eltöltött jövedelmező tevékenységekre szorίtotta. Akik ezekbe a tevékenységekbe nem kapcsolódtak be, azok esetében az “otthonülő életforma” alakult ki, és lecsökkentette a kulturális életbe való részvételt. Ennek következtében megritkult a színházba járás, a kiállításokon való részvétel, és a múzeumok látogatása. A rádióhallgatás és a TV-nézés a legelterjedtebb időtöltés lett, ami sajnos nagyon sok ártalmas műsort sugároz, és ezek az alacsony színvonalú műsorok elárasztják a családokat. 

A különböző életkorú gyermekek más és más időtöltésekre vágynak szüleik részéről. A kis gyermekek nagyon szeretnek együtt játszani, kirándulni, bújócskázni, fogócskázni, de szívesen hallgatják szüleik elbeszélését is volt gyermekkorukról. Mivel ez az életkor egy vissza nem térő alkalom, ezért fontos, hogy ne sajnálják a szülők az időt a gyermekükkel együtt tölteni. 

A családok kulturális kiadásai egy ideig növekedtek, de a 80-as évektől csökkentek a megélhetés nehézségei miatt. Kevesebbet költenek könyvekre, folyóiratokra, mint amennyit életszínvonaluk következtében megengedhetnének maguknak, és ez károsan hat a gyermekek nevelésére, értékrendjük kialakulására is egyben. Ezáltal olyan családi légkörben nőnek fel, amelyben nem szerepel a családi tevékenységek között az olvasás, a folytonos ismeretszerzés, a zenehallgatás és a képzőművészet. A mai kor emberének egy bizonyos szinten kötelezettsége kellene, hogy legyen a teljes életen át történő tanulás, és ismeretszerzés. Ez csak a mindennapi olvasással valósulhat meg, amely nagyon gyakran felkelti a gyerekek és felnőttek érdeklődését az ismeretszerzésre. 

Azoknál a családoknál, akik új lakáshoz jutottak, vagy építkeznek, a lakás berendezése is tükrözi a szülők, vagy a nagyobb gyermekek mai stίlusát. A stίlusa praktikusságon és a körültekintésen keresztül a kulturális színvonal milyenségének mutatójává is válhat. Megtalálható a szegényebb rétegeknél is az ίízlésesség és a praktikusság a lakásokban, de az anyagilag tehetős családoknál is előfordul az ízléstelen giccsekkel teletömött lakás. A kulturáltság e mutatói lehetnek a könyvek is: „A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok.., a legelérhetőbb     és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.” Charles William Eliot

A család kulturális légköre nagyban befolyásolja a gyermek érdeklődési körét és pályaválasztását is. A család milyenségének egyik tükre a “könyvtára”. Az olvasás megszerettetése az iskolában kezdődik, de a családban kell folytatódnia. A gyerekek képzeletvilágát és ötletességét az olvasás nagyban befolyásolja. Aki szeret olvasni, az soha nem fogja egyedül érezni magát, soha nem fog unatkozni és kellemesen tölti a szabad idejét. Szeressük a könyvet, szeressünk olvasni, és gyerekeinket is erre bíztassuk, mert az olvasás az ismeretszerzés leghasznosabb módja. Minél többet, és minél változatosabb olvasmányt olvasnak a családtagok, annál kulturáltabb lesz a család. Továbbá minél több kulturált család van, annál kulturáltabb lesz a népünk, nemzetünk és országunk is egyben. 

Kulturális életünkhöz hozzátartozik a népi kultúránk megismerése és megőrzése is. Népszokásaink, népviseletünk, népművészeti alkotásaink jelenthetik számunkra az őseinkhez, gyökereinkhez való tartozást. Az igazi értékekhez való ragaszkodást a gyermekek csakis a családban tanulhatják meg. A szülők segίtenek biztosítani számukra a népviseletet a különböző alkalmakra. Az ők ösztönzésük hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek elkezdjenek néptáncórákra járni, és népdalokat énekelni, ami közelebb viszi őket a népművészetek szeretetéhez. Továbbá a családban tanulják meg azt is, hogy mennyivel értékesebbek, és tartósabbak a nagymama, dédmama által készített szőtemények, mint azok, amelyeket a boltban vásárolhatnak.

 „Szeretett Híveim, mint főpásztorotok elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül”  Márton Áron.

 A vallásos ünnepeinkhez kapcsolódó hagyományaink is nagyban gazdagítanak minket. Azoknak a családoknak, aki szeretettel és mély áhítattal vesznek részt az adventi időszakban a rorátékon, (hajnali miséken), vagy meghitt hangulatban együtt tudnak imádkozni az adventi koszorú körül, sokkal mélyebb élményt fog nyújtani a Karácsony, a Kis Jézus születése, mint azoknak a családoknak, akik ezt elhanyagolják. A vallásos légkör a családban valósulhat meg a legtermészetesebben, ahol a szülők, nagyszülők, gyermekek és unokák egymás hitén erősödve nőnek bele a vallásos közösségbe, az egyházba.

A család képes erkölcsileg fejlett gyermekeket nevelni a társadalom részére, és hozzájárul az egészségesebb személyiség kialakításához is egyben, ami leginkább a vallásos nevelés segítségével érhető el. 

Befejezésül szeretetet, békét és áldott adventi várakozást kívánok minden család részére.

   Bíró Anna-Veronika